Hogy ez honnan jutott eszembe? Hát onnan, hogy a hatalmas ebédlőben akár táncolni lehetett volna, akkora asztal volt megterítve. Ha a mennyezeten gyertyák lógtak volna, még a Harry Potterben hiszem magam, így azonban csak egy kivégzőosztag csőre töltött puskái előtt álltam meg, miközben a vendégek, kb. húszan, mind engem néztek. Gyorsan megigazítottam a ruhám, hátha … Bővebben: Én és B! 10. rész – Egy szőke ciklon