Dél, egy óra, kettő, és az idő állt. Nemhogy állt, szerintem visszafelé haladt. Éreztem, hogy azon a napon fél nyolc nem volt és nem is lesz. A régi szobában, ahol megszokott kis kolléganőim gályáztak, csak bámultam ki az ablakon. Én, Mónika, a negyvenhárom éves, aki tízet akkor is letagad, ha csak max. ötöt szabadna, nem … Bővebben: Én és B.! – 3. rész – A róka szagos állat