Az est további részében bármilyen hihetetlen, nem történt semmi. Semmi olyan, ami történni szokott velem.  Ettünk, mint minden más ember, és beszélgettünk. Megvolt a cipőm sarka, ha nem is a helyén, a pezsgő is, az épp a helyén, a gyomrunkban. Kezdtem ellazulni, és elhinni, hogy az élet szép, a pasi is, aki velem szemben ül, … Bővebben: Én és B! – 6. rész – Adieu, házasság!