Az ünnep egyszerre volt pokol és menny abban az évben. Zsuzsó nem volt jelen lelkileg, csak úgy tett, mintha örülne mindennek. A fa a szokásos volt, feketefenyő, minden évben ugyanolyan. Néha úgy tűnt neki, hogy a díszeket is azonos helyre rakja az anyja. Az a pár sujtás, meg égősor, ami megvilágította, nem tette csodálatossá, mint … Bővebben: Kilenc betű 22. rész – Ideje a változásnak