Eva Maria Ibarguren néven látta meg a napvilágot 1919-ben, méghozzá apja ötödik törvénytelen gyerekeként, ami egész életében rányomta bélyegét személyiségére. Emiatt nevét nem vehette fel, szégyenfoltként tekintettek rá, és messze, középosztálybeli családjától, szegénységben nevelkedett. Ez megalapozta később ellenszenvét a gazdagok iránt és foggal-körömmel igyekezett kiállni a szegények jogaiért. Amikor édesapja meghalt, annak felesége nem engedte meg, hogy a lány részt vegyen a temetésén. Ennek súlyát sem tudta sokáig letenni.
Tele volt ambícióval és korán elhatározta, hogy színésznő lesz belőle. Kezdetben elkerülte a siker, rádiósként dolgozott, de pár nyúlfarknyi szerep elég volt neki ahhoz, hogy felkapja a sajtó, és arról pletykáljanak Buenos Aires-ben, hogy Eva Duarte (Apja neve Juan Duarte volt) könnyen kapható nő. Erőteljes szexuális kisugárzása minderre rá is játszott. (A pletykalapok már akkor se működtek másképpen.)
Az 1944-es hatalmas San Juan-i földrengés áldozatainak emlékére rendezett megemlékezésen ismerkedett meg Juan Perónnal, aki kétszer idősebb volt nála. Hogy ez valódi szerelem volt-e a részéről, nem tudnánk megmondani, de az bizonyos, hogy nem sokkal később összeköltöztek. Perón ekkor a katonai junta jelentős vezetője volt.
Perón az 1946-os elnökválasztáson elsöprő győzelmet aratott, amiben nem kevés szerepe volt Evitának, aki akkor szokatlan módon részt vett a politikai életben. Fáradhatatlanul járta a vidéket, szónokolt, és az emberek azt kezdték érezni, hogy egy közülük. Ez volt az asszony titka, nem beszélve előnyös külsejéről. Elvarázsolta az egyszerű embereket, de azt sem szabad elfelejteni, hogy rengeteget tett értük. Kiharcolta a nők szavazati jogát, amelyet 1947-ben törvénybe iktattak. Ő volt az első nyíltan és bátran politizáló nő abban a korban. Megjelenése azonban szolid és egyszerű maradt, amit az embereke elragadtatással figyeltek. A Szívek királynője címet is megkapta, ahogy később Lady Diana is, és voltak olyan ábécéskönyvek, amelyek nem a-val, hanem e-vel kezdődtek az iránta való rajongás kifejezése gyanánt.
Ingyenes kórházakat, iskolákat hozott létre, alapítványa ruhákkal és könyvekkel segítette a kisemmizetteket. Később kiderült, hogy igen sok pénz, ami befolyt, saját számláján landolt. Evita nem vetette meg a jómódot, ruháit, ékszereit Párizsból hozatta. Rosszakarói próbálták elmondani róla a valóságot, de a tömeg vakon hitt benne. Még alelnöknek is jelöltette magát. A róla alkotott képet, amelyben a nem mindennapi asszony valóban segítette a szegényeket, árnyalja, hogy később azt beszélték róla, hogy náci pénzek is bőven érkeztek alapítványa számlájára. Az Argentínában bujkáló háborús bűnösök hálapénze volt mindez, és az sem volt titok, hogy Juan Perón náciszimpatizáns volt. Így kimondható, hogy a szegények segítése sokszor ezekből a pénzekből történt, a többi része Evita svájci magánszámlájára került.
Eva Perónnak rövid élet jutott. 33 évesen halt meg méhnyakrákban. Két évig küzdött a kórral, a korai kezelést elutasította, csakhogy reflektorfényben maradhasson. Később, amikor már eltávolították a méhét, nem lehetett megállítani a rák terjedését. Állítólag lobotómiát is végeztek rajta fájdalmai csökkentése érdekében, de azért is, mert élete utolsó éveiben lobbanékony természete, makacssága sok kellemetlen helyzetet teremtett a politikai életben. Egyes források szerint komoly személyiségzavarral küzdött, amelyre az említett megoldást találták jónak. Paranoiája is jelentősen felerősödött. A műtét nem sikerült jól, és pár héttel utána Evita Perón meghalt.
Ha van ellentmondásos személyiség a történelemben, akkor ő bizonyára élen jár a sorban, mert soha nem tudjuk meg, hogy a szegények iránti elkötelezettsége valóságos volt-e vagy ámítás, de az tagadhatatlan, hogy elérte a nők szavazati jogának elismertetését, és közvetlensége, amelynek során látszott, mennyire rajong a gyerekekért, tagadhatatlanul pozitív képet mutat róla. Nem félt a betegektől, nyomorban élőktől, bárkivel kezet fogott. A szépruhás, elegáns asszony képe beleívódott az argentin emberek emlékezetébe.
Halála is kalandos lett, ahogy az élete is. Bebalzsamozott és üvegkoporsóban kiállított testét, amelyhez százezrek zarándokoltak három héten át, puccsisták ellopták és egy időre nyoma veszett. Évekig rejtegették Buenos Airesben, majd Maria Maggi néven Milánóban temették el 1957-ben. Perón megbukott, és száműzetésbe kényszerült. Végül 1973-ban az argentín kormány teljes titoktartásban exhumáltatta és hazavitette, közben Perón újra hatalomra került
Ma a Duarte kriptában, a recoletai temetőben nyugszik.
Evita Perón élete során attól rettegett legjobban, hogy neve feledésbe merül. Ez azonban nem következett be, ma is nagy tisztelettel beszélnek róla a nép soraiban.
2002-ben múzeuma nyílt, arcképe nemcsak a százpezós argentin bankjegyen látható, hanem bélyegeken is visszaköszön. 31 méter magas, 24 méter széles és 15 tonnás vasportréja az argentin egészségügyi és szociális minisztériumot díszíti, mert az épület balkonján állva tartotta utolsó beszédét. Nevét város (Ciudad Evita) is őrzi Buenos Aires közelében, a férje által 1947-ben alapított település Perón bukása után, 1955-ben elvesztette nevét, amelyet végleg csak 1983-ban kapott vissza, és több, mint két évtizede Argentína nemzeti emlékhelye.
„Visszajövök és millióké leszek” – mondta halála előtt. Ötven évvel később jóslata beteljesedett. Mítosza élőbb, mint valaha: filmek, musicalek, könyvek születtek alakjáról, és ma is felbukkannak ékszerei különböző árveréseken.
Egy törékeny nő, aki alacsony sorból, millió hátránnyal érkezett e világra, magasra tört, és elérte, ami sokaknak csak vágya maradt: híres lett és neve örökösen összeforrt hazája történelmével, történjen bármi ezen a világon.
Kép forrása: Pinterest
