Brigitte Anne-Marie Bardot 1934-ben született Párizsban. Balerinának készült, de a film világa hamar elcsábította. Még élete során szobrot kapott Saint-Tropez-ban, ahol a parttól nem messze talpig aranyban fénylik a nő, aki valaha a világon a legkívánatosabb ás legérzékibb volt.
1952-ben jelent meg első jelentős szerepében, amely híressé tette, de alig húsz év után döntött úgy, hogy elege van a csillogásból és a rá nehezedő nyomásból. Nem tudott otthon lenni benne, még akkor sem, hogy csodálatos partnerekkel forgathatott. (Gérard Philipe, Jean-Luis Trintignant, Jean Gabin, Marcello Mastroianni)
47 filmet forgatott, valamint számos lemezt készített. Olyan karaktereket személyesített meg, akik függetlenségükkel, kisugárzásukkal ledöntötték a társadalmi tabukat, és a korlátokat egyre kijjebb tolták. Bardot filmes karrierje során számtalan magazin címlapján szerepelt, de gyűlölte, hogy nem láttak benne mást, mint a vágy szimbólumát, aki nem mutat túl a külsőségeken. Tény, hogy csodásan mutatott a filmvásznon. Ragyogó szőke haja, hibátlan alakja nem maradhatott visszhang nélkül.
Mindez akkor kezdett elhalványulni, amikor Bardot először szembesült az állatokkal szembeni kegyetlenséggel. A kidobott állatok, a mészárlások, a húsfeldolgozó üzemek, a cirkuszok világa mélyen érintette, és eldöntötte, hogy értük fog küzdeni. Több interjúban elmondta, hogy élete értelmét az adta meg, hogy állatok megmentésével foglalkozhat. 1986-ban hozta létre a Fondation Brigitte Bardot-t. Tevékenységei közé tartozott, hogy állatmenhelyeket támogatott, elhagyott állatok megmentésén fáradozott, és hatalmas kampányokat indított vadon élő állatok és háziállatok jóllétének megsegítésére. Nemzetközi ügyekben is jelentős mértékben hallatta hangját, ilyenek a fókavadászat elleni tiltakozások Kanadában, a lóhús fogyasztása, vagy az állatkísérletek visszaszorítása.
BB sose félt kimondani, amit gondol. Kifejezte nézeteit kormányokkal, politikusokkal szemben is, néhány kijelentése miatt bírósági eljárást kezdeményeztek ellene.
Amikor elhagyta a filmvilágot, megváltoztatta életstílusát is, kevesebb fényűzést, még kevesebb nyilvánosságot, és több magányt választott.
Már rég nem az a filmsztár, akinek lábai előtt férfiak százai hevertek, hanem olyan ember, aki mélyen hisz abban, amit csinál. Ez pedig nem volt más, mint az állatok jogai és védelme. Jelentősége abban rejlik, hogy mindegy mennyire volt szép és tehetséges, felvállalta, hogy azok helyett szóljon, akiknek szava nem jut el az emberi fülekhez.
Sose bánta meg, hogy szakított a filmezéssel, pedig tudta, hogy amit választott, sok kockázattal és nehézséggel jár. Négyszer házasodott, második férjétől, a színész Jacques Charrier-től született egy fia, Nicolas, akit az apja nevelt fel, Bardot sosem foglalkozott vele, állítólag annyira nem akart gyereket, hogy megpróbált elvetélni. Számos titkos kapcsolata volt, és rengetegszer csalódott, saját bevallása szerint hatszor kísérelt meg öngyilkosságot.
Harmadik férje Gunter Sachs német–svájci milliárdos volt, jelenlegi párja Bernard d’Ormale politikus, aki sokáig a szélsőjobbos Jean-Marie Le Pen tanácsadója volt. A színésznőtől nem áll messze a jobboldal, számos bevándorló és muszlimellenes kijelentést tett az évek során, aminek egyik oka a mohamedán szokás, az állatok rituális „halal” levágása – ezzel kapcsolatban a francia ortodox zsidó közösséggel is konfliktusba került. Érdekes ugyanakkor, hogy az amerikai jobboldalt gyakran támadja, főleg a republikánusok környezetvédelem elleni intézkedései miatt.
Bár Isten megteremté a nőt (segítkezett neki ebben Roger Vadim is, aki később feleségül vette), vele együtt az embert is, aki egész életében több volt, mint egy bálvány vagy szexistennő.
Ember volt és maradt mindmáig hibáival együtt.
