Kedves Nő!
Úgy érzem, muszáj komolyan beszélnem veled, mert lassan megfeledkezel mindarról, ami fontos az életben. Azt gondolod, hogy akkor vagy boldog, ha üres a mosogató vagy a szennyestartó, pedig akárhány pohár, tányér van benne, mind megvár téged, netán a többi családtagod is, és senki nem lesz boldogabb attól sem, ha egyetlen porcica nincs az ágy alatt vagy a sarokban.
A vasalt ruha, bármilyen szép is, nem helyettesítheti az anyát, aki nevetni tud, nem zuhan holtfáradtan este az ágyba, és nem alaszik el meseolvasás közben előbb, mint a gyereke. Tudod, egy kert valóban gyönyörű, ha gondozzák, ha az ágyásokban csodás virágok illatoznak, de te hol vagy ebben az egészben? Ástál, gereblyéztél, ültettél, és mire élveznéd az egészet, már erőd sincs kimozdulni a lakásból. Hidd el, nem a kert, a ház tesz téged különlegessé. Anya vagy, és ezért a címért minden nap megküzdesz, olykor lemaradsz a dobogóról, de legtöbbször a csúcson tündökölsz. A gyerek vendég a háznál, észre sem veszed, de már a barátai a fontosabbak, már új kapcsolatokat keresnek, és te háttérbe szorulsz, mert csak egy anya voltál, aki miattuk elfeledkezett arról, hogy ember.
Kedves Nő, vedd észre magad ebben a világban! A gyerekek mellett gyakran a férjek is jönnek-mennek, és megint csak egyedül maradsz, vagy keresel valakit, aki észrevesz téged, és jó esetben nem cselédet, pótanyát keres. Tudom, erre azt felelnéd, hogy a nő életfeladata, hogy anya legyen, hogy mindig, mindenkor képes legyen tigrisként védelmezni a területét, és a gyerekeit.
Persze feleségnek lenni is megszokott, mert kislányként mindenki arra vágyik, hogy fehér ruhában meneteljen bele egy házasságba, amelyben majd kiteljesedhet jó esetben. Ám te ember is vagy, tele vágyakkal és álmokkal, aki egykoron az ágyán fekve, a plafont bámulva olyan dolgokról álmodott, amilyenekre már alig emlékszik. Hol van már a világhírű tudós, a balerina, a szépségkirálynő, az orvos és a kutató, aki lenni akartál? Hová tűnt az a lány, aki úgy érezte, hogy a világ neki való hely, és képes minden eddigi nőnél többet tenni, hogy megmentse? Hagytad, hogy elfelejtődjön, mert más lett a prioritás. Igazad van, vannak más dolgok, amelyek értékesek, de kérlek, emlékezz néha arra a régi ábrándos tekintetre, amely meghódította a szíveket. Voltál és most is vagy, csak már nem mersz hinni, elnyomod vágyaid, de tudd, hogy ha a gyerekek kirepülnek, és a fészek üresen kong majd, de még léphetsz. Sose hidd, hogy késő nagy terveket kovácsolni és megvalósítani őket, csak a régi bátorságod és a hited keresd elő a sufni sarkából! Hagyd, hogy élet költözzön beléjük. Menj tovább, tanulj nyelveket, iratkozz be egy fantasztikus főzőtanfolyamra, készíts ékszereket, fess, ha ahhoz van kedved, vagy járj el táncolni, csak ne legyél szomorú és magányos. Mindegy hány éves vagy, a te napod minden egyes reggelen felragyog, és ha nem egy kórházban üldögélsz a folyosón kezelésre várakozva, nincs mentséged arra, miért is vagy elkeseredett vagy búskomor.
Ültess virágot a magad kedvéért, fesd ki a lakást, ha ahhoz érzel motivációt, vagy énekelj, olvass, utazz, és meglátod, a világ a te világod lesz. Nyílj ki, mert az élet csak arra vár, hogy észrevedd, mennyire különleges, és benne te vagy a legcsodálatosabb, az egyedi, a megismételhetetlen.
Ha nem hiszel nekem, nézz a tükörbe, és apró ráncaid, félénk mosolyod mögött, ha nagyon figyelsz, meglátod azt a régi lányt, aki voltál, és lehetsz is, mert a lelked nem változott, csak a tested alakult át. A test azonban csak egy takarófólia, amelybe csomagoltad rég elfelejtett önmagad.
Kedves Nő! Ne felejts el élni, mert minden egyes holnap érted van. Adj neki esélyt, hogy megmutathassa!
Kép forrása: Pinterest
