„Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”
(Részlet A kis hercegből)
Kevés olyan könyv van a világon, amelyből mindenki tud idézni. A kis herceg és rózsájának története ilyen. Exupéry-ről tudjuk, hogy szenvedélyes élete nem volt hosszú, lezuhant repülőjével. A csodás rózsát viszont már jóval kevesebben emlegetik. Consuelo, a felesége volt élete szerelme, múzsája, akit hol dédelgetett és a magasba emelt, hol meg gyűlölt és megcsalt.
„Nem fáról lehulló gyümölcs lettem, hanem mag, amely arra vár, hogy elvessék, elültessék az örökkévalóságnak. A férjem szívében akartam lakni. Ő volt a csillagom, a sorsom, a hitem, a végzetem. Kicsiny voltam, de hatalmas életerő lakozott bennem. A világmindenség összes csillagát összegyűjtöttem a két szememben, hogy a fényében füröszthessem őt.”
Consuelo Suncín Sandoval Zeceña Salvadorban született. Festőművésznek készült. Gyönyörű, érzéki nő volt, aki tehetségét nem akarta elpazarolni. Korán férjhez ment dacból, csakhogy ne kelljen szülei választottjához mennie. Persze válás lett a vége, amelyet nem lehetett felvállalni a szigorúan katolikus Salvadorban, így Consuelo özvegyi státusz mögé bújt, miközben volt férje boldogan élt tovább nélküle. Másodszor Európában talált férjet magának, miközben megpróbált kiteljesedni. Enrique Gómez Carrilló, akihez hozzáment, újságíró volt, és mellette nem unatkozott, mert mindenkit ismert. Közkedvelt ember lévén sok új ismerősre is szert tett, aminek Consuelo kifejezetten örült. Viszont azt pletykálták róla, hogy valaha Mata Hari is a szeretője volt. A sors furcsa fintora folytán egy évvel házasságkötésük után váratlanul valóban megözvegyült. Férje jelentős vagyont hagyott rá, és ő ekkor döntötte el, hogy a szobrászatnak és a festészetnek fog élni.
1930-ban ismerkedett meg Exupéry-vel, akit azonnal elbűvölt, és ő nem sokkal később ki is kosarazta. Bár mindkettőjük családja ellenezte a házasságot, végül bekövetkezett. Ekkor vette kezdetét a se veled, se nélküled-kapcsolatuk, amelyben számtalanszor szakítottak, bár rajongtak egymásért. Mindketten tartottak szeretőket, a férfi ivott is, sokat volt távol, így házasságuk közel sem volt kiegyensúlyozottnak mondható. Mégis benne volt minden sejtjükben az egymás iránti mérhetetlen szerelem. Consuelo nemcsak múzsa volt, folyton képezte magát, és barátságai révén különleges emberek társaságát élvezhette. Férje ezalatt megírta és megjelentette A kis herceget, amelyet barátjának ajánlott, de feleségéről írt. New Yorkban jelent meg először, akkor az író, pilóta már a tengerentúlon élt. Kérte feleségét, hogy csatlakozzon hozzá, aki meg is tette. Később az író mégis visszatért hazájába, mert aggódott Franciaország sorsáért, hisz belépett a II. világháborúba. Felderítőként szolgált, bár előtte kollaborációval vádolták, ami nagyon megviselte.
1944-ben tűnt el egyik útja során.
„Te óceán, én óriás férjem, könyörülj rajtam, a te rózsa-asszonyodon, a te kolibri-asszonyodon, a te esőerdei selyemmajom-asszonyodon. Óceánom, gyere vissza, és fürdess meg, gyere vissza, és öltöztess fel, gyere vissza, és áldj meg, gyere vissza, és rejts el” – fohászkodott Consuelo, de tudta, hiába.
Csodás leveleket írtak egymásnak. Az asszony 10 napig nem tudta, hogy férje meghalt. Az újságokból értesült a hírről. A veszteség tette felnőtté. Habár nehezen tudtak együtt élni, egymás nélkül viszont szenvedtek. Később a francia partvidéken találták meg Exupéry holttestét, melyet Carqueiranne faluban temettek el. Halálának okát máig találgatják.
Consuelo New Yorkban folytatta életét, majd megismerkedett Dalíval és nejével. Szoros barátság fűzte hozzájuk. Élet végéig ápolta férje emlékét. A rózsa skatulyáját sose tudta levetkőzni. Férjével közös könyvüket, A rózsa történetét annak halála után is hosszú ideig írta tovább.
Az ő szerelmük jó példa arra, hogy nem mennyire nem könnyű azzal élnünk, akit szeretünk, mégis milyen boldogtalanok tudunk lenni nélküle. Abban a másik világban a kis herceg bizonyára még jobban óvja rózsáját a széltől és a vadállatoktól.
Kép forrása: Pinterest
