„Cinka Panna hegedűje,
Hegedűje –
Mintha csak a sátán maga
Hegedűlne:
Bűbájol a ringatója,
Bolondít a keserűje.
Ha vígan szól az a nóta,
Az a nóta:
Szent Dávid is táncra perdül
Fenn a holdba:
A kerek ég csupa csillag,
A kerek föld csupa rózsa.
De mikor bús a nótája,
A nótája:
Beborul a csillagos ég
Nagy rónája, –
S mintha egész Magyarország
Hervadozna, sirdogálna.”
(Endrődi Sándor)
Czinka (egyes források szerint Cinka) Pannát kevesen ismerik. Élete, különleges sorsa az idők során feledésbe merült. Pedig a maga korában sztár is lehetett volna, ma bizonyosan így tekintenénk rá. Koncerttermeket töltene meg csodálatos hegedűjátékával.
1711-ben született Sajógömörön cigány családban, és már kilencévesen olyan csodálatosan hegedült, hogy a környezete csodájára járt. A tehetséges kislányt akkori földesura Rozsnyóra küldte tanulni. Egy jeles városi karmester gyorsan felfedezte és támogatni kezdte, így játékában, tudásában jelentőset lépett előre. A végtelenül tehetséges és öntudatos lány hamar kiteljesedett. Tizenkét évesen csodájára jártak.
Tizennégy évesen férjhez ment, és férjével és annak két fivérével megalapította első bandáját. A zenekar sikert sikerre halmozott, hírük gyorsan elterjedt. Földesuruktól házat, telket kaptak, és ha nem zenéltek, Czinka Panna háziasszonyi teendőket látott el vagy férjének segített a kovácsműhelyben. Mégse volt még e tekintetben se mindennapi asszony. Szépségéről, borvörös ruhájáról legendákat meséltek, de arról is, mennyire szeretett pipázni. Főleg rövid pipát szívott, ami nem zavarta a hegedülésben.
„Emlegette azt az egész ország, mert aki egyszer meghallotta hegedülni, soha el nem felejtette. Arannyal fizette volna, tejbe-vajba fürösztötte volna akárhány nagyúr, csak nála maradjon; de nem hagyta magát megfogni; olyan volt, mint a vadmadár. Erdő, szabad erdő kell neki, hogy daloljon. Aztán olyan a cigány: pénzedet adod neki, húzza a hegedűből – de ha a lelkedet adod neki, akkor húzza ő is az egész lelkéből! És az egészen más!”
A legenda szerint az ő műve a Rákóczi-induló, de ez tévedés, mert az csak a 19. század elején, jóval a halála után keletkezett. Sajnos, nem maradt fenn hiteles műve. Fáy gróf és az utána következő korok is egyéb tekintetben is legendateremtők voltak: feltűnő szépségű, drágakövekkel díszített ruhájú cigányasszonynak írták le Pannát, akinek Amati-hegedűje volt. De ahogy ez már lenni szokott, pontosat nem tudunk. Alakját Jókai Mór Szeretve mind a vérpadig című, Ocskay László brigadérosról szóló regényében örökítette meg kiválóan, valódi koránál korábbra helyezve, és Fáytól eltérően csúnyának ábrázolva.
Czinka Panna volt az első olyan nő, aki a maga korában, cigánylányként ki tudta harcolni a mindenkori figyelmet. Virtuóz játékával, elbűvölő személyiségével bizonyos fokig sikerült kitörnie abból a világból, amelyben született. Ez azért is különleges dolog, mert az 1700-as években és még sokkal később is, a cigány társadalom Magyarországgal egyetemben nem vette figyelembe a női kvalitásokat.
Végakaratának megfelelően férfiruhában, kedvenc hegedűjével és pipájával együtt temették el 1772-ben a gömöri temetőben.
Kép forrása: Pinterest
