„Felnőtt férfit nem igen találsz manapság. Az ugyanis nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla. S főleg, nem hagy el.”
(Müller Péter)
Nem, nem arra gondolok, hogy milyen a haja, szeme és mennyire izmos. A hétköznapokban ezek nagyon gyorsan másodrangúvá válnak. Valóban szeretjük nézni a szép embereket, csodálni a plakátfiúkat, akiknek mosolyától elolvadunk, de azok pontosan olyanok, mint a tökéletes testű nők, akik otthon hárpiák.
Kislányként elábrándozunk a királyfikról, akik régen szőkék voltak, manapság már ruganyos, koreai fiúk, akik olyanok, mintha nem is valóságosak lennének. A mellettünk lévő izzadós, pelyhedző bajuszú, esetlen Lacit észre se vesszük, hiszen Noel, az új csukájában, lobogó hajával sokkal jobban vonz bennünket, még akkor is, ha sötét, mint a vakond zsebe. Ez az időszak azonban hamar elszalad, és rá kell jönnünk arra, hogy valakivel együtt lakni, élni, főzni vagy takarítani, nem egyszerű. Az alkalmazkodás képessége manapság amúgy is kiveszőben van.
Így újra felmerül a kérdés…Mitől vonzó egy férfi? Attól, hogy ápolt, hogy tudja mit akar, és ha érzékeny is, nem sír másnaponta, mert látott egy kóbor kutyát? Ha mellettünk él, ha vele kötjük össze az életünket, akkor gyorsan megértjük, hogy a belső tulajdonságok milyen szélsebesen überelik a külsőségeket. Azokat a nőket, akiket megkérdeztem, egytől egyig megemlítették a határozottságot és a humort. Egy férfinak tudnia kell, milyen céljai vannak, hová tart és mit akar elérni. Hogy ezt milyen úton teszi, függ a személyiségétől és a körülményeitől is. A humor meg azért elengedhetetlen, mert sok esetben átsegít a kisebb bajokon, tragédiákon, főleg, ha képesek vagyunk nem túl komolyan venni önmagunk.
Ha egy férfi azt mondja, ülj le, majd én összeütök valamit vacsorára, vagy ne aggódj, ha elfelejtetted elindítani a mosást, túléljük, akkor mindegy, hogy milyen a külseje. Figyel ránk, észreveszi, hogy nyúzottak vagyunk, hogy kikészített bennünket valaki a munkahelyünkön, vagy hogy annyira siettünk, hogy még a szemünket se húztuk ki, pedig anélkül máskor aludni se szoktunk. Természetesen mindez némi túlzás, de az biztos, hogy érettebb korban, értsd harminc körül, már nem az a fontos, hogy mindenki a partnerünket csodálja, mert kondizik. Mi akarjuk őt különlegesnek látni, mert törődik a gyerekkel, mert van ideje felfúrni a polcot, mert nem alszik el, ha beszélünk hozzá. És ne feledjük az egyik legfontosabbat: a hűséget.
Az a férfi, aki nem hanyagol bennünket, aki erőt tud venni magán, és nem néz meg egy feszes testű kamaszlányt, már főnyeremény. Aki pedig képes nemet mondani, ha táncba akarják vinni, már maga csoda. Mi, nők hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ők is úgy gondolkodnak, ahogy mi. Hogy hosszas megfontolás után, egyéb okokat mérlegelve lépnek félre, ám ez nem igaz. A férfiak jó részének elég a látvány, a lehetőség, és már élnek is vele, miközben eszük ágában sincs komolyan venni a helyzetet. A férfi a hűtlenségét sose érzi akkora tragédiának, mint a nő a sajátját. Talán azért se, mert képes érzelmek nélkül tenni, és csak hagyni, hogy belevigyék a málnásba. Szó sincs róla, hogy áldozat lenne…Csak nem mond nemet.
A különleges férfi az, akit szeretünk. Akkor is, ha morcos, gyanakvó vagy ingerült. És ha még tesz is értünk, észreveszi a frizuránk, hogy fogytunk, mindezt szóvá is teszi, akkor jól választottunk. Akkor szerencsések vagyunk, és ne feledjük el értékelni, mert hiúak, másra se vágynak, csakhogy meglássák szemünkben a rajongást.
Az apa, aki szereti a gyerekeit, a feleségét, aki nem beszéli ki, segíti, ha összeomlás szélén áll, aki nem tesz rá gusztustalan megjegyzéseket, nem akar folyton fölébe kerülni, és nem akarja elhitetni vele, hogy többet ér nála, mert többet keres, na ő fantasztikus. Az ilyen embernél nem számít, hogy barna vagy kék a szeme, van-e úszógumija, vagy kopaszodik-e. Higgyük el, nála jobbat aligha találunk, még akkor se, ha mi, nők se bírunk olykor magunkkal, és szapuljuk a párunkat, mert egy szappanoperában Jose Armando szebben mosolygott, és még aludni is nyakkendőben ment.
Az a férfi, aki nem akar nálunk jobbat, szebbet, mert minket szeret és támogat, a világ legértékesebbje.
Kép forrása: Pinterest
