Miután Bea nem reagált az üzenetekre, Pálfi felhívta. Zsigerileg tudta, hogy baj van, de nem akarta elhinni. Nem csinált semmi rosszat, különben is csak most bontakozik ki köztük valami, bár a nők szeretnek előre tervezni. Túlságosan.
Ő a lányt lazának ismerte, olyannak, aki sokat nevet, és könnyedén megbirkózik a nehézségekkel, lám, milyen remekül neveli a fiát fiatalkora ellenére. Mégis ott bujkált benne a kisördög, hiszen ahhoz volt szokva, hogy a nők szivecskékkel árasszák el, és folyton azt kérdezzék tőle, hogy van, mit csinál, mikor találkozhatnak megint. A legtöbb, mondjuk ki, tízből kilenc, ha lehetne, akkor kilenc és fél minden pillanatban készen állt, hogy ugorjon, és ez be is következett, ha csettintett. Könnyű dolga volt világéletében, és bár titkon szerette volna, ha végre valaki ellentmond, a valóságban nem tűrte. A lány azonban kivételes szereplő volt a szívében, de azt túlzás lett volna állítania, hogy beleszeretett. Kedvelte, díjazta, hogy rátermett, vidám, és az ágyban se egy vízihulla, de ezen kívül nem elemezgette az érzéseit.
Amikor nem vette fel, káromkodott egyet, majd újrapróbálta. Kilenc óra volt, ugyan miért ne hallaná, gondolta dühösen. Végül ki tudja hányadik csörgésre beleszólt.
– Már azt hittem, valami bajod van! – kezdte óvatosan. – De jó hallani, hogy megvagy!
– Aha! – hangzott a felelet. Baj van, fintorodott el Pálfi. Most jön a feketeleves, amihez se kedve, se ereje nem volt.
– Holnap este sétálhatnánk a tó körül, vagy bármi…– kezdte finoman becserkészve a nagyvadat, bár jó vadász lévén tisztában volt vele, hogy a vad egyre messzebbre szökken előle.
– Nem érek rá! – hangzott a felelet. Bea hangja kimért és rideg volt.
– Vagy nem akarsz ráérni?
– Tudod, Tibi, igazad van. Ne kerteljünk! Átgondoltam, és köszönöm a múltkori mentőakciót, de én nem akarok folytatást.
– Értem. – Ez nem volt igaz. Hiszen érezte, hogy a lány vonzódik hozzá. – Van valami, amit még tudnom kellene?
– Én nem illek bele a te életedbe és a fiam se. Jobb, ha hagyjuk az egészet, mielőtt kellemetlen lenne mindkettőnknek.
– Értem – mondta újra, és legszívesebben kiabálni kezdett volna. – Akkor neked nem jelentett sokat, ami köztünk volt? – Hogy ezt a mondatot hogyan tudta kipréselni magából, végképp nem tudta felfogni?! Valószínűleg a sértett egó szólalt ki, amely nem tűrte a visszautasítást.
– Ne menjünk bele! Maradjunk, akik eddig voltunk.
– Barátok?
– Nem, az nem működne. Te csak legyél a fiam edzője, én meg egy kapkodós anyuka, aki edzésre viszi a fiát és kész.
– Világos. Akkor jó éjszakát!
Amikor Pálfi választ nem várva kinyomta, Bea megint elsírta magát, habár döntését nem változtatta meg. Jobb ez így mindkettőjüknek, vigasztalta magát. Azért aludni nem tudott. Elmosogatott, kipakolta a konyhaszekrény felső polcát, kitörölgette, majd amilyen halkan csak tudta, visszapakolta a tányérokat és a poharakat.
– Anya! Fáj a hasam! – szólalt meg ekkor Levi. – Nagyon.
– Mit ettél a mamánál? – fordult aggódó arccal felé, de a kisfiú válasz helyett a konyha közepére hányt.
Bea elsápadt, és még idejében odaugrott, hogy elkapja, az összeroskadni készülő gyereket. Érezte, hogy a teste tűzforró. Hány meg hány alkalommal csinálta ezt végig, és ehhez szüksége lett volna valakire, aki olykor segít neki. Nem Pálfi lett volna az, ebben biztos volt, mert akinek nincs gyereke, nem tudja, milyen nehéz elviselni a beteg gyerek látványát, és még ennél is nehezebb kibírni az a mélységes aggodalmat, amit egy betegség jelentett. Felnyalábolta, és a kanapéra fektette, majd a fürdőbe rohant egy lavórért.
Az edző ez idő alatt haragosan csapkodta hűtő ajtaját, mert úgy érezte, most igazságtalanul babráltak ki vele. Először a gyerekügy, ami ordas nagy hazugság volt, és még el se mondhatta, mert nem tudta, vajon Bea tud-e róla, és nem akart a dolgok elébe menni. Majd amikor végre eldöntötte, hogy megállapodik, feladja a mostani életmódját, és talál valakit, aki minden szempontból megfelel neki, akkor az élet fityiszt mutat. Rápillantott az órájára, negyed tízet mutatott. Nem volt álmos, se fáradt, inkább csak dühös. Úgy döntött, a benne rejlő feszültséget csak egy módon tudja levezetni. És már lapozta is telója névjegyzékét. Volt egy pár jelöltje, de ma egyszerű és gyors numerára vágyott, semmi lelkizés, csak odaadó női ölelés és öl hiányzott neki. Amikor megnyomta a hívás gombot, tudta, hogy nem kockáztat semmit. És valóban. A válasz egy azonnali igen volt, és a hívott fél közölte, hogy talán egy órája lehet, mert a férje ennyit még szimplán benyel. Hogy mindezt nem írásban rendezték,jelezte, hogy mennyire, de mennyire biztosak magukban.
Ahogy letette, ledobta a mobilt a kanapéra, elment zuhanyozni. Szinte hideg vízzel csutakolta át izmos testét, miközben az járt a fejében, hogy Bea mekkorát veszít, pedig most lett volna lehetősége lehorgonyozni valaki mellett. Ám úgy látszik, egy gyerekkel a nyakán is biztos benne, hogy kelleni fog valakinek. Talán, hiszen fiatal és szép, de azért mégis csomaggal érkezik egy kapcsolatba, ami akarva-akaratlanul is bonyodalmakkal jár.
Folytatjuk…
Kép forrása:Pinterest
