Miközben a márciusi ifjakra emlékezünk, és méltán fejet hajtunk erejük és országunkat megmozgató szenvedélyességük előtt, nem szabad elfelejtenünk, hogy a forradalom mekkora áldozatokkal járt. Ezrek veszítették el végtagjaikat, szenvedtek maradandó sérüléseket mind testben és lélekben, és nem utolsósorban hunytak el névtelenül. A hősök mellett újra kell mesélnünk azoknak a történetét, akik a történelemkönyvekben nem kaptak helyet, mert személyük csak egy adat maradt. A forradalom és szabadságharc sok árvát, félárvát, menekülni kényszerülő családot hagyott maga után, nem beszélve a bebörtönzöttek százairól.
Miközben felsoroljuk március tizenötödike és az azt követő napok eseményeit, gondolnunk kell az asszonyokra, akik részt vettek a sebesültek, haldoklók ápolásában, miközben semmiféle előképzettséggel nem rendelkeztek. Kossuth Lajos legkisebb húga, Zsuzsanna is egy lett volna csak az ilyen bátor asszonyok közül, ha fivére nem kéri fel hadikórházak megszervezésére és működtetésére.
1817-ben született Sátoraljaújhelyen. Alig tizenöt éves, amikor már bátyjának segítője lesz a felvidéki kolerajárványban. Korán megmutatkozik ereje, kitartása és mérhetetlen empátiája az elesettek és rászorultak felé. Zsuzsanna 1841-ben feleségül megy Meszlényi Rudolfhoz. Férjével együtt szervezik az Országos Védegylet megalakulását. Kezdetben boldogan élnek, két gyerekük születik, de a férj, Meszlényi Rudolf agyhártyagyulladás következtében váratlanul meghal. Zsuzsanna váradósan marad egyedül két kislányával, és mérhetetlen bánatában Pestre költözik, ahol nehéz anyagi körülmények között él, 20 kosztost tart, hogy el tudjanak boldogulni.
1848 végén követve a kormányt, Debrecenbe költözik, ahol aggódva figyeli a forradalom eseményeinek hullámzását. Erős, eltökélt nő, aki haragosan veszi tudomásul, hogy az arisztokrácia asszonyai zászlókat hímeznek szabadidejükben, amikor kötésekre lenne szükség. Kossuth kormányzóvá választása után azonnal húgát kéri fel az „összes tábori kórházak főápolónőjének”. Éleslátása, szervezőképessége és határozottsága ekkor mutatkozik meg igazán. Azonnal felismeri, hogy mekkora hiány van megfelelő kötszerekben, ellátásban, de élelem, orvos és ápoló sincs. Ezért járni kezdi az országot és megpróbálja elérni, hogy minél több nő segítsen tevőlegesen. Szervezőmunkája következtében alig három hónap alatt hetvenkét tábori kórház létesül, és egyre több önkéntes jelenik meg, aki adományaival és fizikai erejével segít a sebesültek ellátásában. Az önkénteseket bevonja az egészségügyi ellátásba. Munka mellett betanítja a kisegítőket. Szigorú követelményeket, alapelveket, működési rendet állít fel munkatársaival.
Nem kis dolog ez egy olyan országban, ahol háború dúl, ahol az osztrákok fölénye egyre jelentősebb, és ahol fogyatkozik a harcra fogható népesség.
A főápoló Debrecenben raktárt létesít, és onnan biztosítják a kórházaknak a működéshez szükséges eszközöket és kötöző anyagokat. Még betegen is járja az országot. Sok nehézséggel kell szembesülnie, ilyen Pesten a Károly-kaszárnya körüli ellentmondásos tábornoki utasítás is. Zsuzsanna végsőkig kitart a kórházak működése mellett, de a politikai események menekülésre késztetik.
A világosi fegyverletétel után el kell hagynia az országot, bátyjához sietne, de csak Nagyváradig jut el. A viszontagságos út alatt, amely sok szenvedéssel és nyomorúsággal jár, elveszíti kisfiát. Végül hadifogoly lesz belőle és családja minden tagjából, akikkel méltatlanul bánnak, majd Pestre viszik őket, és hadbíróság elé állítják Zsuzsannát. Azzal védekezik, hogy azt tette, amit egy asszonynak kötelessége: ápolta a sebesülteket. Bíráit mindez aligha hatná meg, és a legsúlyosabb büntetésre számíthatna, ha az osztrák katonatisztek nem állnak ki mellette: „Ennek az asszonynak köszönhetjük az életünket, ő nem ellenséget látott bennünk, hanem a szenvedő embert.” Ez az érv elég a szabadulásához közel féléves fogság után.
Ezután megpróbál gondoskodni a családjáról, ami abban az időben nőként nem kis teljesítmény. Nevelőintézetet nyit, ahol tanítani szeretne, főleg történelmet és nyelveket, de Haynau nem engedélyezi neki. Ekkor újabb támadások sorozata éri, hisz részt vesz a Makk-féle szervezkedésben, pedig bátyja ellenzi.
1851-ben Haynau katonái a nővéreivel együtt elhurcolják, és fűtés nélküli börtönbe zárják, ahol ablaküveg sincs. Itt súlyos tüdőgyulladást kap, amelyből kis híján nem épül fel.
Zsuzsanna betegsége ellenére is kitartóan küzd az életéért, igazságáért. Az osztrák hatóság kihallgatások alatt megismerik, és úgy döntenek, hogy egy ilyen talpraesett, elszánt asszony ugyanolyan veszélyes, mint a bátyja. Öt hónap fogság után azzal a feltétellel bocsátják szabadon, hogy az egész családjának el kell hagynia az országot, de még Európát is. Brüsszelig jutnak idős édesanyja betegsége miatt, de itt is nyomukban van Ausztria brüsszeli követe. Zsuzsanna a belga királynőtől kér, és kap is segítséget. Közben csipkeverést tanul, hogy némi pénzük legyen.
1853 nyarán a család végül Amerikába kényszerül költözni.
Mivel jól beszél németül, angolul, franciául, ismerősei arra kérik, hogy nyisson nevelőintézetet, de a felkérést nem vállalja „… ilyen megtört szívvel nem szabad ifjúság reményektől duzzadó lelkéhez közeledni…”
Dolgozni akar, de már nagyon beteg és aggódik két kislánya sorsa miatt.
Végül New Yorkban 1854. június 26-án, életének 37. évében Kossuth Zsuzsanna visszaadja lelkét a Teremtőnek. Egy tiszteletben álló, jómódú polgár, egy bizonyos Douglas úr családi sírboltot ajánl fel nyughelyéül, de az elhanyagolt temető helyén mostanság már egy templom áll. Sírhelyét New Yorkban a First Presbyterian Church bejáratánál emléktábla jelöli 2018. június 8-a óta.
Kép forrása: Pinterest
