A film címe az egyik legnehezebben teljesíthető utasítás, kérés, ami a világon létezik, mégis vannak olyan élethelyzetek, amikor nem tehetünk mást. Különösen akkor, amikor az elengedés nem rajtunk múlik, és tulajdonképpen az élet enged el bennünket.
Mély, nehéz a címben említett, sokan azt mondanák rá, lehúzó, de mindennapjainkban ezer meg ezer lehúzó dolog van, és nem kérdezi meg, alkalmas-e nekünk az időpont szomorkodni vagy betegnek lenni.
Adva van egy hétköznapi család, aki pontosan olyan problémákkal küzd, amilyenekkel a legtöbb ember. A férj és a feleség valaha jó párost alkottak, szerették, tisztelték egymást, de fokozatosan eltávolodtak, mert a család, a munka és a szülőség elfeledtette velük, hogy kik is voltak szerelmük kezdetén. A férfi munkájába temetkezik, a nő pedig oroszlánrészt vállal a család körüli teendőkből és nem veszi észre, hogy mennyire kirekeszti társát, gondolva, hogy ő nem is akar része lenni az egésznek. Később épp ezért hibáztatja, miközben úgy érzi, csak az ő döntései helyesek. A férj hátralép, karrierjével foglalkozik, új szerelem van a láthatáron, valóban távolodik a családtól, mert nincs ideje kamasz lányára, akinek kék haja van és rúdtáncol, ami a társadalom szemében egyenlő a sztriptízzel. Emellett a család ötéves kisfia súlyosan gluténérzékeny és csak egy furcsa maszkban hajlandó csak kilépni az utcára. A bomba akkor robban, amikor a megkeseredett férj bejelenti, hogy elege van, válni akar. Mindezt egy olyan ebéd mellett, ahol senkinek semmi nem jó, de nem mondja ki, csak a tinilány, aki mocskos szavak kíséretében, korához illően ócsárol mindent és mindenkit. Főleg a szüleit, akik mindent rosszul csinálnak.
Az anya csendben akarja megoldani a felgyülemlő feszültséget, az apa szemére veti, hogy nem beszélgetnek, ami valós jelenség, hiszen az idők folyamán a házastársak egyre kevésbé osztják meg gondolataikat egymással, leszámítva a gondjaikat. Olykor azokat is nehezen. A nő közli, hogy nem megy bele a válásba, mert lányuknak versenye lesz rúdtáncból a világ végén, és el kell kísérniük, nem mehet egyedül, majd utána meglátják, hogyan alakul. A felszínen rejlő problémák kis szeletét látjuk még ekkor, de feltűnik, hogy mennyire nincs szitkozódás, sárdobálás, és senki nem alázza a másikat oly módon, ahogy várnánk. Érdemes megfigyelni, hogyan viszonyulnak egymáshoz, és azt is, hogy mennyire nem a bántáson alapulnak későbbi vitáik sem. Mindenki a maga módján próbálkozik, és ez sokszor megmosolyogtató, máskor dühítő egy külső szemlélő ítéletének tükrében.
Mindenképp érdemes elmerülni a témában, hogy átgondoljuk, máshol se fenékig tejfel az élet, hogy az emberi kapcsolatok sehol se könnyűek, és a cukormáz csak Hollywoodban létezik, ahol nem lehet happy end nélkül zárni egy filmet. Még a táj is lehangoló és kies, semmi fény, nem beszélve a férj saját szüleivel való kapcsolatáról.
Szívből ajánlom azoknak, akik képesek szembenézni önmagukkal, akik vigaszt akarnak meríteni abból, hogy az élet sose egyszerű, de azért vagyunk jelen benne, hogy megoldást keressünk a gondjainkra, és ennek első lépése a beszélgetés.
Minden egyéb spoilerezést félretéve, biztos vagyok benne, hogy a film megnézése elgondolkodtatja a kedves nézőt, és rájön arra, milyen sok lényegtelen dologgal törődik, és mennyi olyan létezik, amely mellett elsétál, pedig az maga a sorsa.
Az Engedj el mindent! svéd, szinkronos és közel kétórás, megtalálható a Netflixen. Megéri eltölteni vele egy bekuckózós estét. Akár a férjekkel, akik olykor menekülnek vagy bealszanak a nem lövöldözős-akciódús horrorokon. Természetesen mindig akad kivétel.
Kép forrása: Netflix
