Már napok óta Demjén slágereket hallgatok, mert a film a film utóhatásaként… Jaj, ez a film pontosan olyan, amilyenre a decemberi lélek vágyik. Mindegy, hogy nyár van benne és a 90-es évek, a Balaton az Balaton, és még minden sokkal egyszerűbb, mondhatni szegényesebb. De a zene, a szépség, a szerelem ugyanaz. Mellesleg hozzátenném, hogy nagyon kegyetlen dolog nem fiatalnak lenni, mégis azt érezni, amit a filmben szereplők, abszolút elfeledve, hogy reménye sincs már hasonlóra a földi halandónak és nem biztos, hogy a kora miatt.
A Hogyan tudnék élni nélküled? tökéletes zenés-romantikus musicalfilm, minden egyes képkockája visszarepít a múltba, a be nem teljesedett szerelem érzetét hozza, miközben a lányok és a fiúk vidámak, szertelenek és semmi más nem érdekli őket, csak hogy bulizzanak és megtalálják a szerelmet. Jöjjön egy csepp előzetes a tartalomból:
Lili gyászában begubózik, nem tudja feldolgozni, hogy elveszítette a szerelmét. Egy véletlen folytán testvéreivel megtalálja anyja naplóját, és kiderül, hogy senki nem az, aminek látszik. Az anya, Eszter, akit a gyönyörű és tehetséges Törőcsik Franciska alakít úgy él a 90-es években, ahogy szülei szeretnék. Eminens, zongorázni tanul, teszi, amit kérnek tőle, mert meg akar felelni, és közben azt hiszi, a kalitkában is lehet szabad. Mindez akkor változik meg, amikor két szertelen barátnőjével elutazik a Balatonhoz, és egy kisebb baleset kapcsán megismerkedik Gergővel. A srác minden lány álma. Vad, de kedves, nem áll be a sorba, bátor, romantikus, vicces, nem mellesleg van egy együttese, a Kuplumg. Kettejük kapcsolata elrendeltetett, pedig a lányt várja odahaza az unalmas, de végtelenül rendes és konszolidált barátja, akit mindenki kedvel, még a barátnői is.
A film tele van jó zenével, indokolatlan táncjelenetekkel, ahogy ez már az ilyen műfajnál lenni szokott. Mégse érezzük túlzásnak, mert a szereplők helyesek, a párbeszédek pörgősek és valahogyan mindenki talál olyasmit a jelenetekben, amivel azonosulni tud. Marics Peti(Gábor) is mintha önmagát játszaná, és ezáltal abszolút vicces, belevaló a karaktere. A főszerepet játszó Ember Márkot azt hiszem, nem kell sztárolni. Megvan benne minden, ami kell. Jóképű, de nem beképzelt, és olyan intenzitással hozza Gergő szerepét, hogy a nézőtéren elalélnak a lányok, mindegy hány évesek. Megjegyzem, a körülöttem ülő idősebb nők is izgatottan sutyorogtak, amikor majdnem pucéron besétált az éjszakai Balatonba csobbanni.
Ez a film semmivel sem kevesebb, mint pl. a Mamma Mia vagy a műfaj sztárjai. Egy pillanatra Demjén Ferenc is feltűnik benne, és ettől még inkább azt érezzük, annyira jó, hogy a dalok minden sorát ismerjük. Bevallom, a lábam folyamatosan járt ülés közben és arra gondoltam, milyen, de milyen jó volt a 90-es években szabadon és gondtalanul élni.
Menjen el mindenki, aki erre vágyik, mindegy hány éves. Látnia kell, hallania kell ezt a kellemesen szórakoztató, vidám filmet. A mellékszerepekben feltűnő Györgyi Anna és Seress Zoltán és Varga-Járó Sára is kiváló, de nem szabad elfeledkeznünk Brasch Bencéről, Kirády Marcellről vagy a két tüneményes barátnőről, Márkus Lucáról és Kovács Harmatról sem, akik neve szintén nem ismeretlen a magyar közönség előtt.
A szerelemvonat elindult, és nincs megállás! A múlt találkozik a jelennel és hogy ebből kisülhet-e valami jó, kiderül a mozikban, ahol valóban teltházak várják a nézőket!
Kép forrása: Prím Hírek
