Magdus negyvenhat éves, egyedül él. Tizenöt éve ugyanabban az irodában ügyfelezik. Mindenki ismeri, nem mindenki szereti, bár mosolygós természetű, és sajátos humorral rendelkezik. Imádja felhívni magára a figyelmet, de csak addig, amíg neki megfelel. Magdusnak vannak határai, és nem engedi, hogy a férfiak elszemtelenedjenek vele. Nem bízik bennük, húszéves kora óta nem volt kapcsolata, akkor törték össze a szívét. Ez még véletlenül se képletes kifejezés, hiszen élete nagy részét szerelem és egyéb romantikus érzelmek mellőzésével élte le. Majdnem, mert a könyvekben megtalálja mindazt, amit keres. A filmeket kerüli, túl sok bennük a nemiség, és mással se foglalkoznak csak a szexszel. Már a csókolózós jelenteknél is fintorog, mert szerinte az érintkezés minden formája, főleg az ilyen bizalmas, magánügy. Már nem emlékszik arra, mikor érintette meg a szívét valaki, a testét meg az első szerelem óta senki. Nem is hagyta volna, hogy valaki szenvedélyével beszennyezze. Értetlenül figyeli a külvilágot, és bár áhítozik a sikerre, sose tenné magát kirakatba.
Festegetni is szokott, millió kis kép halmozódott fel a lakásában, de nem tud megválni tőlük, mert gondolataival magához láncolja a műveit. Vannak köztük kiválóak is, és bárki megdicséri őket, Magdus nem lepődik meg. Ő tudja, hogy ebben is jó, bár szerénynek akar mutatkozni. Azt tanulta, hogy a dicsekvés szánalmas, és aki Istentől tehetséget kapott, élhet vele anélkül is, hogy világgá kürtölné. Bejár dolgozni, mérgelődik, mert az emberek szeszélyesek és türelmetlenek, mindent azonnal akarnak, hiába mondja nekik, hogy a dolgoknak van átfutási ideje. Akadnak hálás ügyfelek is, akik időnként egy-egy csokival vagy filteres gyümölcsteával hálálják meg a segítségét. Tudják, hogy a kávét nem szereti. Kevés barátja van, mert nem törődik velük, de ha bajban van, elfelejti hálátlan természetét, és elvárja, hogy mások törődjenek vele.
Magdus nem csúnya nő, mégse meri senki megkörnyékezni. Tartózkodása riasztó, és az a világ, ami a fejében létezik, nem akar megvalósulni a hétköznapokban. Egy-egy viszonylag kellemes férfi bókol neki, ettől azonnal zavarba jön, mert azt hiszi, le akarják fektetni.
Mindegyik csak azt akarja, mondja mindig, mitől lenne kivétel az, aki nála próbálkozik. Keveset eszik, mert nem akar elhízni, és vékonysága, világosbarna haja meghagyja törékenynek, mondhatni, koránál fiatalabbnak. Mindig fázik, és gyakran panaszkodik. Azt azonban nem veszi észre, hogy unják és kerülik. Úgy hiszi, ő a zárkózott. Egyetlen dologban viszont megtalálja élete célját: anyját ápolja. Érdekes módon anyja mindig beteg. Hol a szeme, hol a gyomra, aztán a gerince, de a térde is problémás, ezzel együtt a járása is. A vérképe rendben van, mégis esik-kel, csontjai gyengék, mint egy kisgyereké. Magdus viszont mindig ott van mellette. Figyel rá, irányítja és ellátja mindennel. Ha teheti, hazautazik, ápolja, és felügyeli még abban is, mit néz a tévében. Nem lehet ám bármit néznie, hiszen tele van a doboz kártékony adással, no és szerelmes, nyálas romantikával, amelyben hemperegnek és nyalják-falják egymást szemérmetlenül. Arra is ügyel, hogy anyja ne egyen sok húst, mert az nem egészséges. Ő adagolja a gyógyszerét, hozza-viszi orvostól orvosig, és ha kell, veszekszik minden egyes nővérrel vagy gondozóval, nem beszélve a hanyag orvosokról, akik azt se tudják sokszor, mit írnak fel neki. Ő már ismeri a gyógyszereket, hiszen tíz éve részei az életének, és ha nagyon igyekezne, le tudna diplomázni gyógyszerészként.
Anyja, Olgi néni türelmesen tűri, hogy a lánya uralkodjon felette, de olykor nála is elszakad a cérna. Ekkor összevesznek, kéri, hogy hagyja már békén, élje az életét, de Magdus tudja, hogy nem beszél komolyan. Ugyan ki törődne vele, ha nem ő? Netán a bátyja, aki évente kétszer nézi meg a szülőanyját, akkor is pénzt kunyerál, vagy az apja, aki sosincs otthon? Kocsmákban tölti az idejét és kártyázik. Őt semmi nem érdekli már, csak az, hogy legyen mit ennie. Mindegy, hogy főtt vagy nem, csak a hűtő ne álljon üresen. Felőle szaladhat a ház, benőheti a gaz a kertet, folyhat a húgy a vécé mellett, mert nem talált bele. A rendet és a tisztaságot ugyanúgy kezeli, láthatatlanok számára. Magdus viszont, ha nem az anyját ápolja, takarít, naponta kétszer is porszívózik, minden egyes reggelen, ha otthon van, felmossa az előszobát és a konyhát. A fürdő csillog, a csempe fényes, és ő boldog. Olgi néni nem az, mert nincs tőle egy perc nyugta sem. Persze elismeri, hogy sokat segít neki, de fellélegzik, amikor a lánya becsukja a rozzant fakaput és visszautazik. Azonnal a távirányítóért nyúl, és máris indítja az Álomhajót, amiben oly sármos a kapitány. Őszes haja, széles mosolya megdobogtatja öreg szívét, és olyan helyekre kormányozza a hajót, amelyekre ő sose jut el. Ott se boldog mindenki, hiába van pénze, de legalább szép a táj, és a tenger hívogatja, ahogy egész életében. Nem bánja a szerelmet se, mert valaha ő is szerette az urát, és az ura előtt Lacit, aki nem akarta elvenni. Egy link, de szerethető fiú volt, nősülésre nem adta a fejét, inkább disszidált. Azóta se hallott felőle. Mindegy, a szerelem az szerelem, még akkor is, ha rossz vagy múlékony.
Szombat van, Olgi tudja, pár perc és megérkezik Magdus. Tízre jön, és még este kilenckor is a csempét súrolja a fürdőben. Egész nap veszekszik, hol vele, hol a hazatévedő apjával, aki kimenekül a fészerbe aludni.
Ő azonban mozdulni sem bír, mert a dereka kiszakad a helyéből. Nézi, amint lánya sürög-forog, mesél rendületlenül, és már zsong a feje tőle. Nem szakíthatja félbe, mert kiváló hallgatóságnak kell lennie, hiszen gondoskodnak róla. Ez a fizetség. Figyeli a nőt, akit ő szült, és nem hiszi el, hogy nem lett belőle feleség vagy anya. Úgy hitte, lesznek unokái, akiknek befőttet tesz el, vagy épp kiviszi őket a piacra. Ehelyett az ágyon fekszik, igyekszik nem gondolni a fájdalmára, ami hozzátartozik, amióta csak az eszét tudja. Mindez túlzás, de Olgi mártír típus, ahogy a lánya is, bár ő hősnek képzeli magát. Feláldozza életét és elvárja, hogy ezt mindenki észrevegye. Elvégre jó ember, keresztény, templomba is jár, és tudja, hogy a Föld nem más, mint siralomvölgy, a menny pedig igen messze van. De azért reménykedik. Ki nem mondja, mert az se tetszene az Úrnak.
Valóban nyílik a kapu, recseg-ropog, rég nincs, aki megolajozza. Festeni se ártana, de nem meri megemlíteni Magdusnak, mert elkezdene sóhajtozni, majd ingerülten rárivallna, hogy nem ér rá mindenre, majd kimenne, és fájdalmas Szűzanya-tekintettel nekilátna. Már jön is befelé két cekkerrel és magyarázza, hogy milyen finom kolbászt vett a rakott krumplihoz, de majdnem átverte az árus, ám ő résen volt. A tojás is megdrágult, és a krumpli se a régi. Reméli, hogy van otthon tejföl, mert azt nem akart venni, hogy feleslegesen álljon a hűtőben. Alaposan lerázza a port a cipőjéről, elvégre ő takarít, tudja, milyen az, ha kosz van, és már pakol is ki mindent az asztalra.
Ugye, nem tévéztél egész nap, anyuci, kérdi, de a válasz nem érdekli. Add csak ide a kapcsolót, majd keresek neked jó zenét, és attól a kedved is jobb lesz. Nincs rossz kedve, feleli halkan, de Magdus már meséli, hogy milyen elképesztően kapzsi emberek járnak be hozzá a hivatalba, no meg a buták is ijesztőek. Vannak, akik egy egyszerű papírt se tudnak kitölteni, de még azt se mondják, köszönöm, hanem elrohannak. Hálátlanok, teszi hozzá. Bevetted a gyógyszert? A vitaminokat is, faggatja, miközben pucolja a krumplit. Látszik, hogy minden mozdulatában erő és tudatosság van. Nála jobban kevesen főznek a világon, mondja gyakran. Anyja bólogat, mert szeret enni, csak a lánya ne dugná el a sót, és hagyná, hogy annyi borsot tegyen a krumplira, amennyi neki tetszik. Csinálok salátát is, folytatja a nő, teszek a hűtőbe, és egyél addig almát meg banánt. Kávét nem kaphatsz, nem egészséges. Nem hiszem el, hogy apu megint hozott neked három az egybent. Ott a tea, az is finom. És ki az, aki megint nem törölte le a tűzhely lapját, a mosogató környéke is színtiszta mocsok.
Olgi nem válaszol, mert ha elmondja, hogy ő volt, aki megpróbált egy kis orjalevest feltenni, megint kiborul a bili. A disznóhús a tiltólista élén van. Pedig az ura is szereti. Még a csontot is úgy dobták ki a kukába, amit belefőzött, hogy Magdus meg ne lássa. Amikor bejött, összemosolyogtak. Átverték a lányukat, és ettől jókedvük lett. Az ura egy pillanatra olyan lett, mint régen. Kedves és vicces. Mielőtt még kitették a gyárból. Igaz, hogy lopott, de mások is, csak ügyesebben. Azóta nem volt rendes munkája, néha eljár füvet nyírni, és a kapott pénzt sörre költi. Már alig emlékszik a nyurga srácra, akinek göndör haja a szemébe lógott. Most már alig van haja, és el is hízott. Valódi sörhasa van, feszes és gömbölyű. A mosolya azonban a régi. Nem szeretik egymást, hogy is szeretnék majdnem ötven év után, de elviselik.
Az ápoló csak mondja és mondja, közben felhívja az orvost, hogy kizsaroljon egy időpontot ultrahangra, aztán ráparancsol anyjára, hogy óvatosabban csoszogjon a vécére, és mosson szappannal kezet, nem baj, ha csak a kisdolgán volt. És hajtsa le a vécé fedelét, mert az ártó szellemek onnan törnek elő. Olgi felnéz a faliórára, és megállapítja, hogy még legalább tizenkét órán keresztül el kell viselnie. Egy pillanatra úgy dönt, felveszi a kesztyűt, és megkérdi, van-e már udvarlója, de rájön, hogy hosszú még a nap, veszekedni ebéd után is ráérnek. Idd meg a csalánteát anyu, hallja az utasítást. Nem fogom kidobálni a pénzt, ha nem akarsz meggyógyulni. Majd a sárgaföld meggyógyít, feleli neki halkan, mire a lánya megforgatja a szemét, majd felteszi a tojásokat főni. Nehéz az öregekkel, gondolja, és az anyja nem is tudja, mennyire jó, hogy ő ott van neki, mi lesz majd ővele, ha megöregszik? Ez a gondolat majdnem befészkeli magát a fejébe, de meglátja az apját, aki épp akkor támolyog be a kapun. Undorító, gondolja, és a felmosóért indul, mert tudja, hogy az öreg megint nem fog beletalálni a vécékagylóba. Szerencsére ő résen van, és nem hagyja, hogy elöntse őket a mocsok. Magdus tudja, érzi, hogy nélküle már rég nem élnének, és ennek tudata örömmel tölti el.
Már megint itt vagy, lép be az ittas férfi. Nincs más dolgod, mint örökké minket boldogítani, mordul rá. Lánya azonban ismeri, sejti, hogy csak a pia mondatja vele mindezt, és a szíve mélyén örül, hogy láthatja. A fia bezzeg oda nem tolja a képét, őt még szidni se szidja. Jól van, jól van, feleli. Anyu miatt vagyok itt, nem miattad. Aludd ki magad, utána adok enni. Az apa sáros cipővel végiggyalogol a hosszú folyosón, berúgja a fürdő ajtaját, és lerogy a kád szélére. Azt se tudja, vizeljen-e vagy hányjon. A tegnapi borban volt valami, amitől nincs jól. Érzi, hogy megszédül, és megkapaszkodik. Az még végigfut az agyán, hogy csak el ne essen, mert akkor lánya rabja lesz élete végéig. Hogy vinné már el az ördög, azzal elkapja a kilincset, és puhán esik le a padlóra. Szerencsére Magdus nem hall ebből semmit. Rotyog a víz, a tojások koccanása elnyomja a többi zajt. Épp azt ecseteli az anyjának, hogy jó lenne spenótot vetni a kertbe, mert az tisztítja az ereket.
Kép forrása: Pinterest
