A kamasz fiúk, de főképpen a lányok öltözködése örök téma. Otthon és az iskolában is sok problémát generál, és nehéz elmenni mellette anélkül, hogy ne alkotnánk véleményt. Próbáljuk meg most azon túl, hogy a lányok dereka nem fázik a mínuszokban sem, és a fiúk szétdarabolják a farmerjukat, megérteni, mire fel az egész.
A serdülőkorban kiemelt fontosságú lesz a kortárs csoportok és normák elfogadása. Nincs annál veszélyesebb, ha valaki kilóg a sorból. A kamasz azzal együtt, hogy nagyon szeretne egyedi lenni, ennél is jobban vágyik arra, hogy befogadják. Mindegy, hogy árt-e önmagának, fázik-e vagy nem tetszik neki az adott helyzet vagy trend, benne kell, hogy legyen, mert a megszégyenítés, a gúny, a becsmérlés számára a legfájdalmasabb és a legelviselhetetlenebb érzés. Ennek elkerülése végett szembeszáll mindenkivel, csak a kortársaival nem. Azt sorolja, hogy nem akar alkalmazkodni, pedig minden pillanatban azt teszi. Az identitáskeresés időszakában ennél fontosabb számára nincs, mert a többiek véleménye meghatározza, hogy hol a helye a társadalomban. Ha nem fogadják be, ha negatív ítéletet kap, akkor bármilyen szülői háttér van mögötte, nehezen birkózik meg a helyzettel.
Természetesen a nyomás lehet negatív és pozitív is, csak az előbbit hamarabb észrevesszük. Következményeit láthatjuk, tapasztalhatjuk, hiszen a serdülő hangulata e szerint változik a nap folyamán. Hol meg akar halni, hol épp világot megy megváltani. A tanulása is ekképpen alakul. Ha olyan közegben van, ahol ez fontos, akkor beáll a sorba, de ha nem, akkor nagyon magas érzelmi intelligenciára van szüksége ahhoz, hogy ne szenvedje meg a támadásokat túl mélyen.
A szülők szerepe még összetettebb ebben a korban, hiszen kevesen csinálják jól a kamaszok szerint.
Visszatérve az öltözködéshez: gyakorlatilag kár minden vitáért, mert a ráerőltetett sál, meleg pulcsi az első sarkon lekerül róluk, és csak eljátsszák hazafelé jövet, hogy rajtuk volt. Ugyanez vonatkozik a sminkre is, amit talán otthon lemos egy kamasz lány, hogy ne kiabáljanak vele tovább, de az első útjába kerülő tükörnél újra felteszi.
A szülők gyakran a saját fiatalkori tapasztalataik alapján ítélik meg az öltözködést, mondják ki, hogy kilóg a feneke a szoknyából, virít a dereka, és a melle is látszik, de gyakran elfelejtik, hogy ők is hasonlóképpen lázadtak. A folyamatos kontroll és bírálat óriási feszültséghez vezethet a családon belül, de eredménye nem sok lesz, maximum annyi, hogy lányunk, fiunk eltávolodik tőlünk.
Sok család úgy éli meg a kamasz viselkedését és öltözködését, mintha a saját társadalmi státuszát képviselnék, vagy élő példaként vonulnának az utcára megmutatva, hogyan nevelték gyerekeiket. Ám a folytonos nyomás, elvárás elfojthatja a gyerek reális önképét, belső motivációját, és azt élheti meg, hogy ő nem jó semmiben, bármit tesz. Ezért egyre kevésbé kér majd segítséget vagy fogad el támogatást, bár szüksége lenne rá. A kontroll és az autonómia nagyon vékony mezsgyén egyensúlyoz, de minden szülőnek tudnia kell, hogy a folyamatos tiltás nem vezet jóra. Erre millió példát láthat a környezetében, és hiába ágál, a gyerek megtalálja a kiskaput. Ahogy annak idején ő is megtalálta, csak hajlamos elfelejteni. Nagyon sokat jelent, ha felismerik a saját elvárásaik és a gyerekek valódi igényeik közötti különbséget. A támogatás és elfogadás az az út, amely bár rögösen, de hozzájárul a jó kapcsolathoz, és ahhoz főképpen, hogy a kamasz elfogadja önmagát.
Önállóságra, szabadságra van szükségük, még akkor is, ha nehéz elfogadni, hogy már nem kisgyerekek, és érzelmeik kifejezése bonyolult. Sokszor maguk sincsenek tisztában azzal, hogy gyerekek vagy felnőttek akarnak-e lenni az adott pillanatban. Gyakran megélheti ezt az ingadozást a szülő akár pár órán belül is, és értetlenül figyeli, hogy az előbb még babázott, utóbb pedig úgy viselkedik, hogy inkább elpirulna helyette. Nem beszélve a stílusáról és beszédmodoráról.
Kamasznak lenni nehéz, ahogy kamasz szülőnek is. Nem sokat tehet ez utóbbi, legfeljebb túlél, kiborul, elkeseredik, és megpróbálja azzal vigasztalni magát, hogy ez is elmúlik. Bár a közel tíz év, ami vár rá, olykor igen nagy mélységekbe taszítja őt is, és a család többi tagját is, abban bízhat, hogy amit addig adott, megtérül. Amit addig képviselt, amiben hiteles volt, és tényleg hitt, nem vész el, és az értékek megmaradnak az ifjú felnőtt fejében, lelkében. Ehhez azonban előtte kell adni, szeretni, figyelni, hogy ne későn kapjanak észbe, amikor már erősen csökken a szülői befolyás.
Kép forrása: Pinterest
