Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy milyen félelmet vagy szorongást keltett bennük, ha iskolás korukban felelniük kellett, vagy épp hangosan olvasniuk. Azt gondolnánk, mindez természetes velejárója az iskolás éveknek, de tévedünk. Akadnak olyanok is bőven, akik a szorongás hatására jóval kevesebbet mutatnak meg magukból, mint amennyi bennük rejlik. Az olvasás szeretete az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat, bár a gyerek szeretik a könyveket. Főleg az óvodások és a kisiskolások egészen addig a pontig, amíg olvasniuk kell. A gyönyörű kiadványok lapozgatása évekig kedvelt tevékenység, sőt vannak, akiket elbűvöl a mesehallgatás is, de felgyorsult világunk hozadéka sajnos, hogy már egyre kevesebben olvasnak fel mesét a gyerekeiknek, vagy adnak könyvet a kezükbe.
Kezdetben a szülők lelkesek, nem egy fórumon lehet látni, olvasni, hogy valaki a négy-nyolc hónapos gyerekének könyvet keres, ami igazán meglepő. Némelyek másfél-két évesekkel szeretnének feladatlapokat kitöltetni, mondván okos a gyerek. Valószínűleg így is van vegyítve egy jó adag elfogultsággal, de meg kell érteni, hogy egy gyereknek olyan tevékenységek valók, amelyek a korához és képességeihez illenek. Siettetni őket felesleges, ezért nem kell a sok okos könyv! Mesékre van szükség, kedvesekre, vidámakra, vagy épp népmesére, amelynek „borzalmaitól” nem kellene megvédeni a gyerekeinket. Később, ahogy iskolába kerül ugyanez a gyerek, valahogy megcsappan a lelkesedése, és otthon se erőltetik túlságosan a könyvek megszeretését.
Olvasni, legfőképpen összeolvasni nem mindig egyszerű, és nem is könnyű munka. Sok gyakorlást igényel, nem beszélve a hangokra bontásról és tiszta kiejtésről. A tartalom megértése egészen más folyamat.
A gyerekek közül sokan szívesen olvasnak magukban, még ha nem is értik pontosan, vagy elvesznek a sorok között. Az iskolai olvasás egyeseknek kínszenvedés, mert szembesülnek azzal, hogy nem pontosan vagy épp nem hangsúlyosan olvasnak.
„A finnországi Savonlinna városa különleges módon ösztönzi olvasásra a gyermekeket: könyvtári kutyákkal. Ha egy gyermek szorong a hangos olvasástól, egy könyvtári kutyának való felolvasás segíthet! A kutya türelmes hallgatóság, és nem javítgatja a hibákat.
A felolvasás során a kutya és a felolvasó mellett természetesen egy kutyás terapeuta is jelen van a háttérben, hogy minden zökkenőmentesen menjen. A gyerekek hozhatnak saját könyvet a foglalkozásra, vagy választhatnak a könyvtárban található kínálatból!” – írja Dr. Gerevich József pszichiáter egyik posztjában.
Ez egy tökéletes lehetőség azoknak, akik félnek, akiknek valami gátolja olvasásukat. Ugyanez Szegeden is megtalálható, ahol a Somogyi könyvtárban macskák segítik a gyerekeket. Amerikában és Kanadában sem új ez a tanulási módszer.
Nagyon fontos és hasznos lenne, ha idehaza is több lehetőség nyílna erre, de ha ügyes szülők akarunk lenni, akkor rávehetjük gyerekeinket arra, hogy félrehúzódva a kertben, a lakás egy csücskében szórakoztathatják a kutyát vagy a macskát. Miközben simogatják, vagy csak hagyják, hogy hallgassa a történetet, oldódik bennük a görcs. Az állatok nem javítják ki, nem osztályozzák, sőt még kellemes közelségükkel meg is nyugtatják őket. Felfogható ez játéknak is, hiszen minden, ami a fejlődésüket szolgálja, lehet játékosan hatékony is. Nem kell véresen komolyan vennünk az egészet. A célra megfelelnek hörcsögök vagy nyulak is, a lényeg, hogy az olvasó úgy érezze, figyelnek rá, de nem fogalmaznak meg kritikát. Nem jegyre megy, ahogy mondanánk, így az élvezet se veszik el.
Nem hagyhatjuk, hogy az olvasás, méghozzá az értő „kimenjen a divatból”. Mindennek az alapja az, hogy felfogja, amit olvas és következtetéseket tudjon levonni. Hazánk e téren egyre nagyobb hátrányban van, a felmérések azt mutatják, hogy mind kevesebben értik, értelmezik az elolvasottakat. Pedig, ha belegondolunk, a legtöbb tantárgy az olvasás köré csoportosul, még a matematika is, lásd: szöveges feladatok.
Az egyik legnagyobb hiányossága a 21. század gyerektársadalmának, hogy az olvasott szöveggel nem boldogul, ami a szókincs hiányára is utal. Mindez a felnőttek egy részére is igaz, mert felületesek, kapkodnak, és inkább kérdeznek, mint újraolvasnak.
Olvasni jó, ezt kellene megértetnünk a gyerekekkel, de csak akkor, ha nem szenvednek vele, hanem már ott tartanak, hogy a fejükben képeket alkotnak. Amíg nyögnek, sírnak, addig egyetlen gyerek se fog szívesen böngészni egy könyvet, maximum lapozgatni. A telefon és az internet is tele van írott szöveggel, bár az a millió hiba, amit ilyen helyeken lát a gyerek, nem segíti a helyes értelmezést, de az elmélyülést sem. Mindenesetre létszükséglet lenne jól olvasni a továbbiakban. Ezt viszont gyakorlással lehet elérni.
Jöhetnek a macskák és a kutyák! Hajrá!
Kép forrása: Pinterest
