Úgy gondolom, időnként ki kell mondani, mennyire nem törődünk a beszédünkkel és az írásunkkal. Fanyalgunk, mert jaj, nem menő már helyesen írni, és különben is sietünk. Ha pedig sietünk, akkor ezek lényegtelenek? Beszédünk lapos és gyakran semmitmondó, mert a figyelj, és a tudod minden második töltelékszó a bazd megen és a gecin túl. Hogy ezt nem illik kimondani? Ugyan miért? Van épp nem érdemes beszélni róla, hiszen a köznyelv már csak ilyen? No, és nem vagyunk magyartanárok, hogy javítgassuk az írásunkat, a telefon is bekavar stb.
Igénytelenségünket nagyon sok esetben meg tudjuk indokolni, de változtatni nem akarunk rajta. A szó és az írás, az írásbeli kommunikáció maga az ember. Az, hogy ki tudja-e fejezni a gondolatait, őt minősíti. A ma felnövő generációk valószínűleg nem úgy kommunikálnak már, ahogy mi szeretnénk, az emojikról és a szlengről ne is beszéljünk, mert nincs annál bosszantóbb, mint a crush, a part 1. vagy épp más kifejezések, pl. outfit, flexelni, rizz, egyebek.
De még itt vannak azok, akik ismerik a régi szavakat, akik a beszélgetés alatt nem az írást értik, de gyakran írni már nem tudnak, nem akarnak jól. Jöjjön egy pár olyan dolog, ami kifejezetten bosszantó, és szedje le rólam a keresztvizet, ha nagyon akarja a kedves, ingerült olvasó:
- mellett és mellet – a kettő közel sem ugyanaz. Az egyik helyet határoz meg, a másik egy testrészt lát el t raggal.
- Megélte a 80 évet. – Nem! Megérte! Lehet megélni is, de az azt jelenti, átélte. Szerette, nem szerette, de része volt benne. Megérni azt jelenti, elérte azt a kort.
- igekötős igék: ha előtte áll, egybeírjuk: kimegy, eladjuk, felszólítom, letörlöm
ha mögötte áll, külön írjuk: mentek el, számolták meg, főzték ki, mosták össze
ha van köztük egy másik szó, akkor mindhármat külön írjuk: meg kellett csinálnom, fel akarom adni, be se gyere, át ne nézd, ki fogom adni
- Őt kérem! – mutat a ruhára, cipőre, parfümre valaki. – Nem! Az ő emberre vonatkozik! Ezt kérem, nem inkább azt! A tárgyaknak nincs lelke, nem fognak megsértődni, ha nem személyként kezeljük őket!
- Nagyon szép fiúk volt. – Nem! Fiuk. A fiúk a fiú többesszáma, mást jelent.
- Gls-el küldöm! – Nem! Gls-sel! A -val, -vel toldalékot tesszük hozzá, és a szó utolsó betűjévé alakul a toldalék v-je!
- szelfie, nyuszia, focia, valamie – Nem! Szelfije, nyuszija, focija, valamije. És nem amien, ien, oan, amoan, hanem amilyen, ilyen, olyan, amilyen.
- Létezik a -ban, -ben toldalék!!!! Moziba megyek, moziba voltam! Ugyan! Moziba megyek Gizivel, de moziban voltam Gizivel.
- Pesti, Sződligeti, Váci piac…- Nem! Ez esetben a szó melléknév. Kis betűvel kell kezdeni. Ahogy a Magyar, Olasz, Ír, Angol és Argentin se nagy kezdőbetű, ha nem tulajdonnévként szerepel, vagy nem intézmény első szava stb…
- Sokk szeretettel! – Jaj, csak sokkot ne kapjon valaki! Helyesen: sok
A sor végtelen… E sorok írója pedig most arra gondol, hogy népharagot zúdít-e magára azzal, hogy jaj, nem mindenki tud helyesen írni, de azért még ember. Igen, ez igaz, de azért tanulni nem szégyen. Elnézést!
Kép forrása: Pinterest
