Már annyiszor mondjuk napjában, hogy a világ megváltozott, hogy végül senki nem hallja meg. A legfélelmetesebb, hogy szinte alig érdekel valakit, hogy elvesznek az értékek. Akik még kapaszkodnak utánuk, azokat megmosolyogják, öregnek és konzervatívnak nevezik. Nem könnyű elfogadni, hogy a becsület, a méltóság, a tartás ma már annyira elavult lett, hogy legtöbben lesöprik az asztalról és kényelemből nem beszélnek róluk.
A sok érthetetlen változás közt talán nem tűnik jelentősnek a gyerekek sminkelése. Annyi minden van, mondjuk, de amikor már alsóban is szempillaspirált használnak, nem beszélve az alapozóról és a rúzsról, amint ajakápolónak álcáznak, az valahogy kiveri a biztosítékot.
Egy kislány, legyen az 10-11 éves vajon miért kap ajándékba valódi rúzst, miért használhatja, és miért engedi meg a szülő mindezt. Természetesen támogatja is mindebben, mert hát nagylány, hadd tegye, és különben is szép meg jól áll neki. Vajon ezek a szülők miért nem gondolnak bele abba, hogy két évvel később vajon a lányuk mivel áll elő? Tényleg szükség van arra, hogy ennyire korán ne törődjünk azzal, hogy hová vezet a gyerek felnövése?
A testi fejlődés gyakran nem jár együtt a lelkivel, ahogy ez a kamasz években jól látszik. Hiába vonzó és csinos egy kislány, azért 10 évesen ne nevezzük nagynak. Miért lenne hasznos az, hogy lányaink korukhoz nem illő ruházatban és sminkben járjanak iskolába?
Még vannak olyan helyek, ahol ezeket komolyan veszik és tiltják, de mintha egyre erőtlenebb lenne minden ellenállás. A szülők régóta nem tudnak nemet mondani, ami feldolgozhatatlan tény, de hogy még támogassák is, hogy lányuk túl korán felnőjön, egyszerűen hihetetlen. A smink most még lehet puszta játék, iskolában soha nem az, ott a figyelemfelkeltés eszköze, de később, amikor elszabadul a pokol, vajon mit tesznek az engedékeny szülők? Hogyan tudja megvédeni majd gyerekét, ha később a neten ráveszik meztelen fotók készítésére, szexre vagy bármi másra, amihez nem érett? A tetoválás, a műszempilla és műköröm lassan már egy általános iskolás kötelező tartozéka lesz? Mindezt el kell fogadni, azzal a magyarázattal, hogy a világ nem olyan, mint régen? Azok a szülők, akik nem foglalkoznak a későbbi fejleményekkel, azt elmondják a gyerekeiknek, hogy arcbőrüket könnyen tönkreteheti a korai vakolat?
Vagy egyszerűen ebbe is bele kell nyugodni, ahogy abba is, hogy a folyamat nem megállítható? Tényleg talpig kifestve kell iskolába menni, és a tanulás annyira századrangú, hogy a divat felülír mindent? Azok, akik kételkednek a fentiek valóságtartalmában, beszélgessenek el gyerekeikkel arról, hogy mit tapasztalnak lányaik az iskolai mosdókban, nem beszélve az elektromos cigiről, amelyet a falak réseibe dugdosnak el.
Az a baj, hogy bármit teszünk, engedélyezünk a gyerekeinknek, amibe szimplán belemegyünk, következményekkel jár. A határt meg csak tolják és tolják.
Zárójelben megjegyzem, hogy azok, akik úgy vélik, hogy a pedagógus nem teszi szóvá az említett problémákat, téved, de egyedül kevés a változáshoz, és sok-sok hiábavaló próbálkozás után fel is adja. Amíg világ a világ, a szülőnek együtt kell működnie a pedagógussal a gyerekek érdekében, és persze fordítva is. Az iskola nem játszhatja a Megváltó szerepét, különösen akkor, ha a családi háttér nem támogató. Amíg ez az iskolarendszer létezik hazánkban, addig létfontosságú a párbeszéd, hogy mindkét fél azonos érdekek mentén haladjon. Annyira sok figyelmeztető jel van arra nézve, hogy ami most van, nem jó a gyerekeknek, nem hasznos a továbbiakra nézve, hogy bajban vannak, hogy a külsőségek felőrlik a lelküket. Nem lenne ideje elgondolkoznunk azon, hogy tegyünk valamit, hogy jobb legyen?
Kép forrása: Pinterest
