Van úgy, hogy egy film már az első képkockáival belopja magát a szívünkbe, de nem azért, mert világrengető eseményeket láthatunk, hanem mert otthonosan ismerős. Szó sincs róla, hogy az ajánló írója Oxfordban járt volna, bár szíve belesajdul a gondolatba is, mégis a helyszínt jónéhány filmben láthattuk és kívülállóknak talán mesebelinek tűnik.
Az oxfordi évem romantikus film, nem akar mindenáron újat mondani, nem is törekszik rá, sőt klisékkel teli, de olyan szeretettel és finomsággal mesél, hogy a végén a néző könnyes szemmel, mégis mosolyogva áll fel a kanapéról.
A történet főhőse Anna, az ambiciózus amerikai lány áll (akit érdekes módon nem a mai kor divatja szerint öltöztetnek a filmes jelmeztervezők). Egy évet szeretne Oxfordban eltölteni, miközben New Yorkba várja a jólfizető munka, a zsíros állás, amely lehetővé teszi, hogy gondtalanul éljen. (A mi fülünknek elég furcsán hangzik, hogy egy kezdőt bevárnak egy cégnél…)
Már érkezése napja se egyszerű, ugyanis majdnem elüti egy autó, pontosan ráfröcsköli a vizet, és a volán mögött egy nagyon helyes srác ül, aki később a tanára lesz. Minden néző tudja, hogy mi következik ezután: lassan kibontakozó érzelmek, évődő párbeszédek, kisebb találkozások, hisz mindezt már ezer filmben láthattuk. Anna (nagyon emlékeztet mind külsőleg, mind mozdulataiban a szépséges Törőcsik Franciskára (Hogyan tudnék élni nélküled?)), nem tud és nem is akar sokáig ellenállni a sármos Jamie-nek. A filmben természetesen akad meleg barát, és olyan barátnő is, aki csetlik-botlik a kapcsolatteremtés útvesztőjében, és mindez szintén nem újdonság.
Ami azonban kiemeli a tucatrománcok közül, az bizony a helyszín, a csodás gótikus épületek, a könyvtárak, a kávézók meleg fényei. Mind-mind hívogatóak, és úgy érezzük, bármikor örömmel sétálnánk a nedves macskaköveken.
A szerelem nem új, ám ami megadja a film legnagyobb érzelmi töltetét az, amikor kiderül, hogy Jamie gyógyíthatatlan beteg. Tanúi lehetünk apja szenvedésének, aki már elveszítette másik fiát azonos okok miatt. Ez a szál szívszorítóan őszinte, nem csöpög a giccstől, mégis mélyen mutatja be, milyen az, amikor egy apa erőn felül küzdene, hogy minél tovább ezen a világon tudja gyerekeit, míg fiai nem akarnak végtelenhosszú ideig szenvedni. Sokakat talán itt fog és tart erősen a film szövete, mert eszükbe juttatja saját szenvedéseiket.
Aki igazi fordulatokra, nagy csavarokra vágyik, könnyen csalódhat. Az oxfordi évem a romantika medrében biztos módon csordogál. Láthatjuk a nagy vallomást, a betegséget, a kínt, de az élet szeretetét, és annak örömét is, ahogy egy fiatal lány rájön, hogy az előre kitaposott út nem mindig a legjobb a szívnek.
Egyszerű történet, amely nem meglepő, de vidám, szívszorító és érzelmes. Nem fogja felrázni a világot, de megérinthet és elgondolkodtathat, vajon hányan élnek meg hasonlókat naponta a világban.
Egy hűvösebb estén, bekuckózva és elmerülve a szép környezetben jó választás lehet.
A film: Az oxfordi évem, Netflix, szinkronos
Kép forrása: Pinterest
