Október 27-én a szerelem, szeretet, szexualitás kérdéskörét járja körül egy előadásában a Lurdy moziban. A címe „Jó párkapcsolat vagy jópár kapcsolat, illetve Szeretlek, mert jó a szex vagy jó a szex, mert szeretlek.”
Közel áll Önhöz ez a téma?
Publius Terentiust idézném: „Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi.” A pszichológia az embert állítja középpontba: boldogságát, jóllétét – így hálás vagyok a tudománynak, hogy életünk e lényeges és gyönyörű szeletével foglalkozhatok. Emberi létünk legmélyebb és legszebb élményei ezek!
Mióta foglalkozik a pszichológiának ezzel a területével és mikor, miért döntött úgy, hogy ezt a kutatási területet választja?
Ahogy sok nagyszerű dolog az életben, ez is egy-két véletlen találkozás eredménye: az egyik legfontosabb Dr. Fekete Ferenccel, a Magyar Szexuális Medicina Társaság elnökével, aki közbenjárásának köszönhetően egy ösztöndíjat nyertem el az európai társaságtól, így az Oxfordi Egyetemen hallgathattam és tanulhattam korunk legismertebb szakembereitől. Ez volt az egyik leglényegesebb mérföldkő, ami meghatározta a szemléletemet, pályámat.
A tanítványai közül vannak olyanok, akik szintén ezen a kutatási területen mennek tovább? Esetleg ebből írják a szakdolgozatukat?
Szakdolgozatok, műhelymunkák születnek belőle, s az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának köszönhetően immáron hazánkban is elindulhatott 2015-ben a Szexuálpszichológiai szakképzés, ami így már lehetővé teszi, hogy Magyarországon is kiváló szakembereket képezhessünk, nem szükséges ezért külföldre utazni. Nagy a hiány e területen és óriási szükség van rá.
Mennyire aktuális ez a kérdés manapság? Ha tetszik, mennyire „népszerű” pszichológiai irányzat?
Nincs ember, akinek élete során ne lenne valamilyen kérdése, információhiánya, félelme vagy szorongása, esetlegesen elakadása a szexualitás terén – ami persze párkapcsolati lehetőségeit, boldogságát is meghatározza. Gondoljuk csak végig: gyerekkorban a „mi van a bugyiban?” kíváncsisága, illetve sajnos ma már a felnőttfilmekkel való kéretlen találkozás is; aztán a serdülőkor nehézségei, a kezdő lépések; fiatal felnőttként a szexuális összeillés kérdései; aztán a baba születése (várandósság) és az azt követő aggodalmak; majd a szenvedély csökkenése, félrelépések, hűség-hűtlenség, megbocsátás; végül a női-férfi klimax és az időskori szexualitás. Szexuális lények vagyunk – ennek hajtóereje és vágya végigkíséri az életünket. Fontos humán örömforrás, ami igazán emberien szépen az adok és kapok örömében egy párkapcsolatban tud kibontakozni és beteljesülni.
Van példaképe és ha igen, akkor kicsoda?
Több példaképem is van, s nem szeretnék kifelejteni senkit a felsorolásból, ezért inkább csak a hozzám legközelebb állót említeném: édesapámat. Ő a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen oktatója volt évtizedeken keresztül (ma már nyugdíjas), s az egyik legfontosabb mondata számomra, ami a tanári munkámat meghatározza: „Ha a hallgatóság nem érti világosan, amit mondasz, akkor te magyarázol rosszul!” Mert nem veszem figyelembe a szókincsüket, tudásbázisukat, éberségi szintjüket és még számos dolgot – úgyhogy e szerint alakítsam és formáljam (akár menet közben is) az előadást! Emellett még a humor szerepét emelte ki – ami mindig egy kicsit felrázza, felélénkíti a monoton beszédet.
Mivel foglalkozik, amikor nem tanít vagy épp nem tart előadást?
Szexuálpszichológiai szaktanácsadást tartok – aminél lényeges kiemelni, hogy ez nem a hagyományos értelembe vett pszichoterápia! Ha nincs a háttérben olyan akadályoztató tényező, amely az orvostudomány vagy a klinikum területéhez tartozik, akkor általában egy-három alkalom alatt fel kell tudni oldalni az aktuális elakadást – a szexterápia modern és gyors kognitív eszközeivel.
A szabadidőmre visszatérve pedig – ha emellett még mindig marad… – akkor sportolni szeretek. Számomra fontos a lélek és a test harmonikus „edzése”!
Egy pszichológusnak könnyebb a mindennapokon átverekednie magát? Csak mert legalább tudja, hogy bizonyos lelki folyamatok miért történnek? Vagy ez is olyan, mint az a tény, hogy a fodrász haja mindig a legszörnyűbb?
Nem, nem gondolom, hogy az én életem vagy párkapcsolatom szörnyű lenne – sőt 🙂 Valamilyen szinten ez a tudás a problémák megelőzésében értelemszerűen segít – ami viszont nem jelenti azt, hogy egy folyamatos elemző, analizátor üzemmódban lennék. Az élményeket megélni, s nem pedig folyamatosan boncolgatni, kiértelmezni szeretem. Összességében pedig nagyon boldog vagyok, hogy (szexuál)pszichológus lehetek!
