– Na mi van öcskös? Megkukultál? Ne majrézz, ez még nem Tököl!
– Nem majrézok attól sem! – szólt vissza Gólya, a kóstolgatásra.
– Gyere ülj le, oszt mesélj, mi gonoszat tettél?
– Semmit! Ártatlan vagyok!
A két férfi hangosan felröhögött.
– Na akkor már hárman vagyunk így a zárkában. Mi a neved?
– Gólya.
– Nem te szoktál a téren a sakkozók mellett ücsörögni?
– De igen.
– Akkor tudom ki vagy. Na gyere ülj le, van itt téliszalámi, meg kenyér! Egyél!
Gólya megvacsorázott a fiúk kajájából, amikor nyílt a zárkaajtó. Az őr hozta a matracokat éjszakára, amit a kemény priccsre terítettek. A fiú összekucorodott, és a kimerültségtől pillanatokon belül elaludt.
Reggel 8-kor már jöttek érte és vitték az előadóhoz. A fél órás kihallgatáson fogát összeszorítva ült és nem volt hajlandó vallomást tenni. Fejben azt számolgatta, hogy ha 72 óra múltán hazaengedik, akkor pont december 23. lesz. Egy nappal karácsony előtt. A kihallgatás után visszavitték a zárkába és másnap ismét megpróbálta az előadó szóra bírni. Sikertelenségét látva ismét leküldte őt a fogdára.
23-án reggel Gólya reménnyel teli gondolatokkal kelt. Egy nap karácsonyig. Ma biztosan kiengedik, hiszen nem mondott semmit, ahogy a nagy bűnözőktől tanulta. A zárkaajtó nyitására torkában dobogott a szíve. Az őr felkísérte, majd átadta két járőrnek.
– Nem kell hazavinni, egyedül is hazatalálok – szólalt meg kaján vigyorral az arcán.
A járőrök szótlanul kivezették az épületből és beültették egy járőrkocsiba. Gólya aggódva figyelte, hogy a lakásukkal ellenkező irányba indulnak el. Már a IX. kerületben jártak, amikor megálltak egy épület előtt. A járőrök kihúzták az aggódó fiút a hátsó ülésről, aki ekkor látta meg a ház falán a táblát:
Bokréta utcai fiú nevelőintézet.
– Ez az új otthonod– szólalt meg egyik kísérője.
A fiú önálló akarata lebénulva tűrte, ahogy átadják őt az intézmény egyik nevelőjének, adatait felveszik, és felkísérik a legfelső szinten található befogadó szintre, ami egy hét karantént jelentett.
– Karácsonyra nem leszek otthon… – futott át az első önálló gondolat a fején.
Többre nem volt ideje, mert észre sem vette, hogy már késő délután van. A nap többi része teljesen kiesett. Belépett a csoportos hálóterembe, ahol 15 szempár nézett vele szembe a nyolc darab emeletes ágy alsó-felső szintjeiről.
Már csak egy felső ágy volt szabad. A nevelő mondott valamit a többieknek arról, hogy fogadják az új fiút szeretettel, majd kilépett a hálóterem ajtaján és becsukta azt.
– Szevasztok, Gólya vagyok!
– Na akkor repüljél gyorsan arra a felső ágyra öcskös – szólalt meg egy izmos, alacsony roma fiú.
Gólya épp eleget hallott a Rákóczi tér bűnözőitől a börtönök befogadási rituáléjáról ahhoz, hogy egyből reagáljon. Ledobta a földre a kezében tartott ágyneműcsomagját, és visszaszólt:
– Nekem a tied jobban tetszik menő!
Az ellenfél azonnal boxoló állásba ugrott, és elkezdődött a küzdelem. A tapasztalt verekedő harmadik ütése Gólya ajkát találta el. Szája azonnal felrepedt, de hajtotta a düh, az elkeseredés és földre vitte ellenfelét. Gólya vére mindkettőjük ruháját piros foltokkal tarkította.
A zaj nem kerülte el az irodájában ülő nevelő figyelmét sem, benyitott az ajtón. Szétválasztotta a kakaskodó fiúkat ránézett Gólya felrepedt és feldagadt ajkaira, majd magánzárkát kilátásba helyezve ismét elhagyta a termet.
– Józsi vagyok! Tökös gyerek vagy – nyújtott kezet a menő, majd az egyik alsó ágyról felzavart egy fiút a felső ágyra, hogy átadja a helyét Gólyának.
Gólya megágyazott magának, lefeküdt és némán, potyogó könnyei függönyén keresztül nézte a rácsos ablakon túl hulló hatalmas hópelyheket.
– Fehér karácsony lesz…
A szereplők és a történet kitaláció, a valósággal való Hasonlóság csak a Véletlen műve.
Gengszter mesék – Az utód – Előző részek
