Egy csók. Vagy „a” csók.
Lehet gyors vagy lassú, érzéki vagy vad, mélyen beható, vagy csak egy futó érintés a szájra. Mindenkinek más és más.
Egy biztos, hogy az első csókunkra emlékszünk. Tudjuk, hogy kivel, mikor és hol történt meg, és talán magunkban most már jót nevetünk annak félénk talán bátortalan kísérletére ott az első alkalommal. De az érzésre még emlékszünk, amikor először érintettük meg ajkainkkal a vágyott fiú vagy lány száját, miközben zakatolt a gondolat a fejünkben, hogy igen, megtörténik az első csók az életünkben.
Aztán vágyunk újra és újra erre az érintésre, a pillanatra amikor újra megtörténik. Mert felruházzuk egy magasztos tartalommal vagy jelentéssel, hogy a csókot az adja, aki szeret. Akinek fontos vagyok, aki vágyik rám, aki akar engem, aki szeretettel telve fordul felém.
A csók sok kultúrában más jelentéssel bír, mint nálunk. Van, ahol politikai vagy vallási jelkép is egyben, és van, ahol nyíltan közterületen tilos. Olyan kultúra is létezik, ahol nem is ismerik… vagy helyette az orrukat dörzsölik össze, gondoljunk csak az eszkimókra vagy a maorikra.
Hogy honnan ered a csók? Nem tudjuk biztosan. De számos festményt, zenét, színházi darabot, szobrot, fényképet és természetesen filmet ihletett már meg. A csók az egyik legszebb dolog a világon, így a csók világnapjának alkalmából ma mindenképpen lepjünk meg valakit vele.
Csókra fel!
