Két nappal később megtörtént a baj. Jutka leesett az egyik székről, amire azért állt fel, mert nem érte el a szekrény tetején lévő dobozt. Nóra kérte meg, hogy másszon fel, mert ő gyakran szédül, csak azt felejtette el mondani, hogy a szék nem valami stabil. Pontosan annyira nem, hogy ha valaki ránehezkedik, inogni kezd. Inogott is, de talán nem esett volna szét egészen, ha Nóra este nem lazítja meg a csavarokat az ülőrész alatt. Mivel ezen tevékenység bekövetkezett, a rajta pipiskedő hölgy hatalmasat zúgott. A földön fekve keservesen jajgatott, mert úgy tűnt a karjára esett, és talán el is törte. Ábris épp leugrott a sarki boltba sörért, és mire visszaért, már bekövetkezett a baleset. Arcán nem megjátszott rémület és aggodalom tükröződött. Természetesen felajánlotta, hogy beviszi Jutkát az ügyeletre. Nóra sajnálkozva bólogatott, majd megígérte, hogy megszabadulnak a széktől.
– Régi, használt darab! Sajnos, előfordul az ilyesmi – mondta lesütött szemekkel. Jutka Ábris segítségével feltápászkodott, és hagyta, hogy a férfi a karjában vigye le a kocsihoz biztos, ami biztos alapon.
– Jaj, mire megjöttök, készen lesz a rakott kel! Siessetek csak, nehogy nagyobb legyen a baj! – szólt utánuk érzelemmentes arccal. Azok ketten nem vettek észre semmit.
A második, mondta magának. Ekkor jutott eszébe, hogy Máriónak egy szóval se jelzett vissza a frizurájáról, ezért míg a hatásos életmentés folyt a háta mögött, írt egy üzenetet, amelyben nem hazudott. Bevallotta, hogy a férjének nem tetszik, sőt mit több, rühelli. Márió nem válaszolt.
A rakott kel valóban majdnem készen lett, de azok ketten csak nem érkeztek meg. Nóra fejében Sári néni szavai visszhangoztak:
– Kislányom, te tényleg meg akarod tartani azt a férfit, aki semmibe vesz? Az orrod előtt teszi a szépet egy másik nőnek, de te homokba dugod a fejed? Hol van benned a tartás?
– Tudja, Sári néni, én azt se tudom, mi az a tartás. Én úgy nőttem fel, hogy a házasságot komolyan kell venni, és arra tanítottak, hogy a jó asszony mindent megbocsát.
Az öregasszony a világoskék ruhájában, gyöngysorral a nyakán olyan hangosan nevetett, hogy az otthon lakói felkapták a fejüket. A kert már rózsáktól illatozott, és mindenki kint üldögélt a kellemes tavaszban, nem győzték hallgatni az asszony csengő kacagását.
– Ekkora sületlenséget régen hallottam! Ez egy ócska slágerben se hangzana jól, nemhogy a valóságban. Kérlek, adj nekem egy pohár vizet, mert menten megfulladok a méregtől.
Nóra felállt, visszament az épületbe, és kissé sértődötten nyugtázta, hogy kinevették. Öntött a kancsóból egy nagy pohárnyi limonádét, és óvatosan, hogy egy csepp se löttyenjen ki, kiegyensúlyozott a parknak is megfelelő kertbe.
– Köszönöm, ez jólesett. – Sári néni egy hajtásra megitta. – Most pedig mesélj nekem a mindennapjaitokról! Szerelmeskedtek még? Van benned vágy az urad iránt?
– Jaj, én ilyesmiről nem szívesen beszélek – pirult el a nő.
– Márpedig muszáj! Úgy hiszem, édesanyád, már ne is haragudj, de nem tanított meg nőnek lenni.
Nóra felsóhajtott. Ebben lehetett némi igazság, de attól még nem szívesen beszélt a legintimebb dolgairól.
– Halljam, különben nem tudok véleményt mondani. Nézz rám, öregasszony vagyok, nem fogok vele kiállni a sarokra, hogy világgá kürtöljem.
– Tudja, hónapok óta hozzám se ér Ábris.
– Ez nem jó jel, de te tehetsz erről. Érj te hozzá! Tekeredj rá, mint a kígyó, éreztesd vele, hogy vágysz rá.
– Én, mint kígyó? – Nóra megdöbbent. Elképzelte, ahogy igyekszik. Nem volt szokása, mindig a férje kezdeményezett, és az egész sose tartott tíz percnél tovább. Ábris nem ismerte az előjátékot, inkább a lényegre ment. Így ő kielégült gyorsan, felesége meg annál ritkábban.
– Csinos csaj vagy! Tudod, sok férfi elfelejti, hogy milyen értékes a felesége. Úgy látszik, a hajad kevés volt neki, jöjjenek a dögös fehérneműk.
– De Sári néni! Nem szégyen ilyesmit bevetni?
– Kicsikém, döntsd el, mit akarsz. Talán még van esélyed, ha az a másik nem hálózta be teljesen.
Ez a beszélgetés után Nóra nem találta a helyét. Nem vett egyetlen csipkés holmit sem, csak árgus szemekkel figyelte Ábrist, aki egyre vidámabb lett odahaza, sőt közös társasozást is szervezett a szomszédokkal. Az is feltűnt neki, hogy Jutka akarva-akaratlanul gyakran megérint a férje karját, és ami a legfeltűnőbb, bámulja is, miközben rázza aranyhaját. Érdekes módon, a szomszédok semmit nem vettek észre, és végül is vidám italozásba kezdtek, amelynek az lett a vége, hogy Nóra kiütötte magát.
Reggel kótyagosan ébredt, de örömmel nyugtázta, hogy férje mellette szuszog, és nem ébred fel, amint puszilgatni kezdi a nyakát.
Ennek a napnak a végén esett le a székről Jutka. Megérdemelte, mert túl hosszan áradozott Ábris eszéről és humoráról. Ez nem maradhat büntetlen ebben a házban, mondta magának a ház asszonya. Álljon meg a menet! Olyan nincs, hogy egy idegen a szeme láttára másszon a férje aurájába.
Végül, két órával később kiderült, nem történt komoly baj, csak zúzódott a karja, kímélnie kellett, de nem tört el. Ábris gyanúsan méregett a nejét, de aztán belapátolta a vacsorát, és el is köszönt a két nőről azzal, hogy még várja a munka.
– Köszönöm a vacsorát, ugye nem bánod, ha nem segítek mosogatni? – kérdezte Jutka és a karjára mutatott.
Eddig se segítettél, mit játszod az eszed, morogta a nő magában. Esze ágában sincs a zsíros edényekhez nyúlni miss Királylánynak, de azért nem bírta ki, hogy ne tegye szóvá:
– Semmi gond! Majd segítesz, ha jobban lesz a kezed!
– Mindenképp, mert nagyon hálás vagyok neked! – felelte Jutka nyájasan, majd felállt, és ártatlan arccal visszaballagott a szobájába.
Valószínűleg alagutat ás, mert másképp nem tudna átjutni Ábrishoz, nyugtázta Nóra és nagyot ásított. Nem volt késő, de ő halálosan fáradtan pakolt be a mosogatógépbe, és alig várta, hogy végre ágyba bújhasson. Amióta hármasban laktak, mintha elszívta volna valami az energiáját. Talán egy vámpír lakik velük, gondolta keserűen, de már nem merte megkérdezni Ábrist, hogy a vérszívás meddig folytatódik. Bevánszorgott a fürdőbe, és pár perces zuhany után úgy dőlt be az ágyba, mint egy darab fa. Utolsó gondolata az volt, hogy nemcsak a teste, a lelke is fáradt. Bezzeg miss Királylánynak még az eséssel is szerencséje van, őt szeretik az égiek. A földiek közül is egy hím, ebben egyre biztosabb lett. De majd ő tesz róla, hogy ez ne így legyen!
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
