Sarah Bartmaan 1789-ben született egy holland földműves rabszolgájaként Afrikában. Egy brit sebész javaslatára a lányt rabszolgatartója Európába küldte, hogy ott pénzért mutogassák.
Sarah egy nagyon furcsa betegségben, zsírfarúságban szenvedett, amely azt jelentette, hogy szokatlanul nagy hátsóval rendelkezett. Bár Afrikában ez a rendellenesség nem keltett nagy feltűnést, egy Dunlop nevű sebész tudta, hogy Angliában erre vevők lesznek az emberek. Rá is vette Sarah rabszolgatartóját, hogy használja ki a lehetőséget. Ebben az időben a férfiak és nők az egzotikumokra haraptak, és érdeklődéssel figyelték a más földrészekről érkezők szexuális szokásait, főleg a hottentottákét a róluk terjedő pletykák szerint. Az árva szolgálólány így 1810-ben Londonba került.
A Picadilly 225. szám alatt nyíló show-t „Hottentotta Vénusz” címmel hirdették meg, és a drágának számító kétshillinges belépő dacára is özönlöttek a kíváncsiskodók, hogy megnézzék a „hatalmas fenekű” afrikai nőt. Sarah-nak szinte teljesen meztelenül kellett pózolnia, miközben megjegyzéseket tettek a testére. Rendszeresen bántották és megalázták, és aki magasabb árat fizetett, ha hozzá is érhetett akár kézzel vagy bottal. Sosem volt teljesen meztelen, mindig megpróbálta valamivel eltakarni magát, de a látogatók épp azért fizettek, hogy láthassák és szörnyülködhessenek. Az emberi gonoszság és aljasság a tetőfokára hágott, ahogy ez az emberiség történelme során számtalanszor.
Hiába tiltakoztak az akkori jogvédők, senkit se érdekeltek a lány érzései, és rabszolgatartói úgy döntöttek, világ körüli útra viszik. Előtte még aláírattak vele egy beleegyező nyilatkozatot, bár a lány írástudtalan volt, ami nyilvánvalóan azt jelentette, hogy becsapták. Végül 1814-ben Sarah-t eladták egy Reaux nevű embernek, aki állatokat mutatott be. Párizs környékén mutogatta a nő testét, és rengeteg pénzt keresett vele. A legmegdöbbentőbb az egészben, hogy a nőt egy ketrecben, kis orrszarvúk mellett tartotta. A bánásmódja fokozatosan tovább romlott, már úgy kezelték, mint egy állatot. Reaux azt is elrendelte, hogy trükköket hajtson végre, mintha ő is cirkuszi állat lenne. Sarah népszerűsége felkeltette George Cuvier természettudós figyelmét is. Cuvier megkérdezte Reaux-t, hogy tanulmányozhatja-e Sarah-t tudományos kísérletként, amelybe a mutatványos beleegyezett. 1815-től a nőt francia anatómusok, zoológusok és fiziológusok is tanulmányozták, és azzal érveltek, hogy Sarah kapcsolat lehet az emberi faj és az állatok között.
Több szégyenteljes vizsgálatra is sor került, amelyben ún. kutatók keresték a lány testfelépítésének titkát. Még attól se rettentek vissza, hogy megkérdezzék tőle, vajon emberi lénynek érzi-e magát.
Később az állatidomár prostitúcióra kényszerítette.
Sarah rövid élete során nem kapott mást, csak megalázást és megvetést. 26 keserves év jutott neki, amikor is 1815-ben elhunyt tüdőbajban. Végtisztesség akkor se adatott meg ennek a teremtésnek, mert nem temették el, hanem testrészeit vizsgálták továbbra is, különösen a nemi szervére helyeztek nagy hangsúlyt. Végül földi maradványait egy párizsi torzszülötteket bemutató múzeumban állították ki.
Igen sokára, 2002-ben Nelson Mandela erőteljes közbenjárására temették el szülőföldjén.
Sarah Bartmaan egész életével felelt azért a tudatlanságért, ami az embereket jellemezte akkortájt. Mára a gyarmatosítás és kegyetlen rabszolgatartás jelképe lett.
Kép forrása: Pinterest
