A Lilaruhás nő az egyik legnépszerűbb magyar festmény. Ki hinné, hogy keletkezésekor nem aratott sikert, és hosszú ideig eltartott, míg Szinyei Merse Pál befutott festővé vált, de akkor még se a kép által. Ő is, ahogyan sok más művész, megelőzte a korát, emiatt nem sok megértésre talált kezdetben festményeivel. A ma nagyon kedvelt és ismert Majális c. műve is egyszerűen megbukott. Hiába próbálta meg kiállítani a Bécsi Világkiállításon, a klasszikus festőiskola elleni lázadás nem hozta meg a várt eredményt. Ezután a képet Magyarországra hozta, és egy időn át csak félve nyúlt ecsetjéhez.
A Majális c. képe azonban mindenképp jelentős változást hozott az életébe. Általa ismerte meg élete társát. Hatan indultak el aznap a mezőre, a majálisra. A hat ember, akik a képen látható szövevényes kapcsolatban állt egymással. Szerepel a festményen rangidősként a 45 éves Arnold Böcklin festőművész, rajta kívül a 19 éves Probstner Zsófia, akit a családja férjhez kívánt adni a szintén a festményen látható Pulszky Ágosthoz. A hölgy húga, Mária is jelen van, aki saját gyámapja felesége ekkortájt, pedig szíve gróf Szirmay Albertért dobogott.
„Magamat is ráfestettem a képre, hason fekve, falatozva, hátat fordítva. Bevallom, azon kritikusokra gondoltam, kiknek képem nem fog tetszeni” – írta később visszaemlékezésében.
Szinyeinek már ekkor megtetszett Zsófia, és elhódította jegyesétől. A két fiatal gyorsan egymásba szeretett, és Pál szüleinek birokára költöztek, ahol műtermet rendeztek be neki. A szülők szerették volna, ha unokák népesítik be a kúriát, és ennek érdekében nem riadtak vissza az érzelmi zsarolástól sem.
„Az első gyermekünket vártam, úgy ültem modellt, otthon, Jernyén, a lila tafotában. Persze nem kinn a mezőn ültem modellt, azt Pali kívülről tudta. Minden fűszálat, minden kikericset ismert, a lila, sárga és zöld szín finom hármashangzatáról beszélt akkoriban folyton. Nekem már a könyökömön jött ki. Benn, a műteremben is fárasztott a modellülés. A fiam gyorsabban fejlődött, mint a kép. A lila ruha szűk volt, szorított. Talán ezért lett kicsit szenvedő az arckifejezésem a képen” – mesélte később Zsófia.
Hiába volt minden igyekezet, a gyönyörű modell unta a lassú napokat, amikor férje nem haladt a munkával. A festménnyel csak újabb kudarc érte a művészt. Volt, aki a sötét tónusokat, más pedig a műtermi körülményeket kritizálta. Egy biztos, Szinyei kedve elment az alkotástól és a továbbiakban úgy döntött, hogy abbahagyja, helyette gazdálkodással fog foglalkozni. Hőn szeretett felesége se támogatta, kitartóan igyekezett lebeszélni a hiábavaló tevékenységről, és arra kérte, hogy foglalkozzon lovakkal vagy menjen el képviselőnek.
Szerencsére nem így tett, pontosabban csak átmenetileg.
A házaspárnak hat gyereke született. Négy már kiskorában meghalt diftéria vagy agyhártyagyulladás következtében. A festő ekkor mély depresszióba zuhant. A tragédiák elől végül Bécsbe menekültek, ahol méigiscsak a festés jelentett neki vigaszt. Ekkor készült másik jelentős műve, a Pacsirta, ami szintén visszhang nélkül maradt. A kritikusok leírták Pált, és házasságuk is visszavonhatatlanul megromlot. Ekkor rajongásig szeretett felesége úgy döntött hatodik gyerekük születése után, hogy elválik. Meg is szökött a szomszéd földbirtokossal és a kislányával. Félix nevű fiát apjánál hagyta.
A válás után Szinyei meg volt győződve arról, hogy nem szabad feladnia, és az utána következő évek változásai végre meghozták neki a várva várt sikert. Fokozatosan átalakult a közízlés, így a korábbi munkáira is felfigyeltek. Végül a Képzőművészeti Főiskola igazgatója lett, és úgy hunyta le a szemét, hogy tudta, alkotásai a magyar festészet legnagyobbjai közé kerültek.
Hogy mi lett a Lilaruhás nő sorsa? Probstner Zsófia 101 éves koráig élt, 100 évesen még hárman is megfestették. Élete utolsó szakaszában elszegényedett. 1953-ban bekopogtatott az Ódry Árpád színészotthon ajtaján, amit Gobbi Hilda hozott létre idős, elfeledett, magányos színészek számára.
„Az otthonokba csak színészeket vagy színházi dolgozókat vettünk föl. Egyetlen kivétel volt ez alól: Szinyei Merse Pál felesége, a »Lilaruhás nő«”
– írta később hobbi Hilda Közben… című önéletrajzában. Az egykori Szinyei Merse Pálné az otthonban ismét nyugalomra és biztonságra lelt. A különös özvegyet rengetegen látogatták.
„Ott ült, furcsa törökös pongyolájában, egyenes derékkal, valami török fezzel a fején – mert a haja már gyérült –, és valami csodálatos eleganciát árasztott. Alig hallott, látott, de a szellemi képességei épek voltak, s amikor külföldiek jöttek látogatóba (…), bemutatták őket a »Lilaruhás nőnek« is. (…) A franciáknak franciául, az angoloknak angolul válaszolt.”
1954-ben, 101 évesen távozott a földi világból. A művészvilág saját halottjának tekintette a furcsa, de különleges asszonyt, akit sokan ma is a magyar Mona Lizaként tartanak számon.
Kép forrása: Nemzeti Galeria
