Mindegy mely korban élünk és hány évesek vagyunk, mindannyian szeretjük a szép meséket, legendákat. Mindig jó érzés hinni olyan apró csodákban, mint amilyen egykoron a szerelem és hűség volt, de ne legyünk borúlátóak, talán még ma is az.
A fővárosban, a Thököly úton áll sűrű lombok takarásában egy női szobor, amelyet a lelkes érdeklődő is nehezen fedezhet fel, még akkor is, ha a terbélyes fák télen nem takarják. Egy szép hölgy várakozik emberemlékezet óta az erkélyen, és a városi mesemondás úgy tartja, a férjét várja. Valaha abban a házban éltek boldogan, de amikor kitört az első világháború, a férjnek be kellett vonulnia. Sajnos, idővel ő nem, csak a halálhíre érkezett meg. Hűséges felesége azonban nem hitte, hogy elesett, inkább minden nap kiállt az erkélyre és a messzi távolba meredve várta rendületlenül. Közben spanyolnátha ütötte fel a fejét az országban, amit a fiatalasszony is elkapott, és nem élt túl. Férje temetése után pár nappal érkezett haza, és szíve majd megszakadt bánatában. A ház lakói elmesélték neki, hogy neje hűségben és szeretetben várta mindhiába, ezért a férfi úgy döntött, szobrot készíttet felesége arcvonásaival örök mementóként, és az erkély ajtaját is befalaztatja, hogy senki ne zavarja többé várakozásában. Ám mindez csak szépen hangzó legenda, a valóság sokkal egyszerűbb.
A fiatal nő szobrát, ami nem is teljes szobor, az a Ligeti Miklós készítette, aki a Városligetben álló, mindenki által ismert Anonymus szobrát is. Az említett kedves városi legendát maga Dr. Ybl Ervin művészettörténész, a palota építőjének fia leplezte le az Esti Hírlap hasábjain keresztül 1958-ban:
„A házat annak idején édesatyám Ybl Lajos építész tervezte az első világháború előtt Pápai Manó varrógép kereskedő számára. Akkoriban harmadik egyetemi éveimet a párizsi Sorbonne-on végeztem, és beutaztam egész Franciaországot, hogy műemlékeit tanulmányozzam. Egy alkalommal Bourges-ban jártam,ott láttam Jacques Coeurnek. VII Károly francia király dúsgazdag pénzügyminiszterének XV. századi nagyszerű, kései gót palotáját, melynek bejárata mellett jobbra és balra egy-egy kőből faragott kitekintő férfi és nő figyeli: ki akar a kapun belépni. Hazatérve elhoztam e palota képét, s megmutattam atyámnak. Ez az eszme annyira megtetszett neki, hogy a Pápai villa számára is faragtatott ilyen figyelő női alakot Ligeti Miklóssal.”
Bár a történet valóságát ismerjük, mégis érdemes ellátogatni és meglesni a kőporral utóbb bevont női alakot, akinek vonásai idővel elhalványultak, mégis ott áll és hirdeti a legendák fontosságát, és bár szívünk mélyén tudjuk az igazságot, mégis jó érzés odaköszönni neki és elmerülni ebben a történetben.
Jó kalandozást kívánunk mindenkinek!
Kép forrása: Dívány // https://divany.hu/offline/budapesti-szobor/
