Reggelizz úgy, mint egy király… Szól a népi ajánlás arra vonatkozóan, hogy vajon mennyit is kellene ennünk, innunk reggelente. Való igaz, hogy a kiadós reggeli megalapozza a napunk hangulatát, az erőnlétünket, és nem utolsó sorban a későbbi étkezésünk mennyiségét és milyenségét is.
No, de mit is eszünk reggelire? Sok olyan dolog van, amiről talán nem is tudjuk, miként került az asztalunkra, hogyan lett belőle világszerte megszokott és elfogadott étel-ital.
A kávé ma már világszerte egy alapvető reggeli ital. Gondolhatnánk, hogy biztosan valami művelt, tudós ókori népség fedezte fel, pedig… egy legenda szerint egy kecskenyáj. Történt ugyanis, hogy egy etióp állattartó nép felfedezte, hogy a kecskéik esténként nehezebben pihennek le, napközben pedig aktívabbak, élénkebbek. Hogy megtudják, mitől lesznek ennyire éberek az állatok, követték őket, egészen egy bokorig, amelyet a kecskék előszeretettel legeltek le. A kecskepásztorok leszedték a bokor termését, majd elvitték a helyi egyházfőnek. Ő főzte le a bokorról szedett bogyókból az első kávét, amely innen indult hódító útjára…
A tea is legalább olyan népszerű, mint a kávé. Az emberek manapság már inkább a filteres teákat használják, amellyel kényelmesebben készíthető el a reggeli forró ital… és amelyet egyébként véletlenül találtak fel. Az 1900-as években egy bizonyos Thomas Sullivan teakereskedő azon agyalt, hogyan tudna tea mintákat kiküldeni világszerte úgy, hogy a tea ne menjen tönkre. 1908-ban elkészítette az első teával töltött selyem batyukat, a vevők pedig hamar visszajeleztek neki, hogy ez jó ötlet volt, és, hogy ők ezt a batyut tették bele a forró vízbe. 1920-ra a továbbfejlesztett filtert már tömegesen gyártották, és nagyon hamar közkedveltté vált.
A sajt majdnem minden szendvics elengedhetetlen “kelléke”. Hogy pontosan ki készítette el az első sajtot, és hogyan találta fel, nem tudni. Egy legenda szerint egy arab kereskedő tejet vitt magával egy tejoltó tasakban, és mire átkelt a sivatagon, megalvadt a tej. A férfi először leitta a fölét, majd megtalálta az összeállt maradékot. Ez lehetett az első sajt, amelyet ma már rengeteg alapanyagból, ízesítéssel és formában kedvelünk és fogyasztunk.
A margarin a III. Napóleon által meghirdetett “vaj-helyettesítő verseny” egyik indulója volt. Az 1800-as években a katonák táplálására a vaj nem volt egy kezelhető alternatíva, ezért kellett kitalálni valami olyat, amit magukkal tudtak vinni a katonai táborokba is. Így esett, hogy 1869-ben egy francia kémikus, Hippolyte Mege-Mouries marhafaggyút, vizet és tejet kotyvasztott össze, amelyet oleomargarinnak nevezett el. Egy holland cég továbbfejlesztette az anyagot, sárgára színezve, hogy minél inkább hasonlítson a vajra.
A szeletelt kenyér az 1920-as években terjedt el, amikor Otto Rohwedder feltalálta és megalkotta az első ipari kenyérszeletelőt, melyet a saját pékségében be is üzemelt. A masina olyan népszerű lett, hogy a férfi 1929-re már csak kenyérszeletelő gépek készítésével foglalkozott.
Napjainkban, amikor már minden gyorsan és azonnal történik, sokaknak már nincs ideje asztalhoz ülni és reggelizni. Nekik találták ki az eredetileg fogyasztószernek szánt gyors reggeliket, amelyek vízben vagy tejben feloldva tartalmaznak minden tápanyagot, amelyre szüksége van egy szervezetnek. Kérdés, hogy valóban csupán az-e a lényeg, hogy együnk… vagy az éjszakai pihenés és a nappali pörgés közötti hidat égetjük fel azzal, hogy rohanva reggelizünk?
