A világ egyik legikonikusabb operaháza úgy döntött, elég volt. Megelégelte a strandruhát, a rövidnadrágot és flip-flopot a patinás falak között. Egy évszázados hagyományokkal bíró kulturális szentély nem lehet tovább a kényelmes nemtörődömség és az igénytelenség áldozata.
A Scala döntése nem önkényes szigor, nem arról szól, hogy sznobizmusuk nem ismer határokat. A színház évek óta küzd azzal, hogy a turisták ne hanyagul, senkit és semmit nem tisztelve hallgassák Verdit és Rossinit, nem beszélve arról, hogy telefonjukkal rögzítik az előadásokat a szigorú előírások ellenére is. Az udvarias felszólítások, kérések nem segítettek, a helyzet nem javult, így határozott lépésekre szánta el magát a vezetőség. A nézők egy része már nem tud viselkedni, felteszi a lábát a háttámlára, hangosan beszélget, posztol, vagy „elfelejti” kikapcsolni a telefonját.
Ebben a közegben az elegáns ruha nem külsőség, hanem szimbólum. Egy belső hang, amely azt súgja, hogy egy kivételes előadás részesei vagyunk, ahol valami nagy és különleges dolog történik.
Ezentúl, ha valaki nem a megfelelő, kulturált öltözékben jelenik meg, egyszerűen nem engedik be. És ez nem túlzás, hanem valódi üzenet, amelyből értenie kell mindenkinek, aki nem akarja elveszíteni jegye árát. Nem frakkot és aranyozott legyezőt kérnek, hanem vállat és térdet takaró ruházatot. Ünnepelni érkezünk, ezért fizettünk, és el is várjuk másoktól, hogy ők is hasonlóképpen tegyenek. Az alkalom szó nem veszhet ki a szótárunkból, mindegy, hogy a 21. században élünk…
Az öltözködés ma már sokak számára nem jelent mást, csak kényelmet. Miközben az önkifejezés eszköze, arról sem szabad megfeledkezni, hogy vannak alkalmak, amikor nem dominálhat a papucs és a tréningruha. Hogyan venné a néző, ha a világhírű balerina abban lépne fel, amiben nemrég odakint kávézott? A művészek testüket-lelküket beleadják egy előadásba, hosszú hónapokon át készülnek, megérdemlik a tiszteletet, és hogy ezt az öltözködésünk is kifejezze egy gyönyörű helyen, ahol a klasszikus zene ünnepe zajlik. Eközben sajnos a nézők egy része gyakran a telefonját nyomkodja, és elfelejt tapsolni miközben csetel.
A probléma túlmutat a Scala falain. Valami eltűnőben van, és ez nemcsak a tisztelet, hanem a stílus, vele együtt az igényesség is. Régen az emberek ünneplőbe öltöztek egy színházi estére, most azonban a farmer és a sportcipő dominál jól van ez-felkiáltással. Nagyon nehéz ma már stílusra, finomságra tanítani az embereket, mert olyan világot élünk, ahol a gyorsaság és a kényelem ural mindent, miközben sokan közlik, hogy ők így érzik jól magukat.
A Scala szabályai talán egyesek szerint elitisták vagy régimódiak, pedig csak kiállnak a kultúra mellett, és emlékeztetnek mindenkit arra, hogy amit látnak és hallanak, az érték. Az értéket viszont meg kell becsülni. Nem kell feltétlenül nagyestélyiben megjelenni, de az öltözéknek tükröznie kell, hogy fontos, ami rajtunk van.
A stílus nem csak divat. Tisztelet, elismerés, kapcsolódás. Néha egy csipetnyi elegancia többet mond rólunk, mint a beszédünk, és amit közvetíteni akarunk általa. A határok meghúzására egyre nagyobb szükség van, mert a határtalanság ma már nem szabadságot, hanem közönyt és nemtörődömséget jelent. A világjárvány utáni turizmus robbanásszerű visszatérése sajnos nem hozta magával a kulturált viselkedést és öltözködést.
Kép forrása: Pinterest
