Ideális állapotnak éreztem, hogy a szerelmem és a legjobb barátnőm jóban vannak. Nem volt ez mindig így, ugyanis a kapcsolatunk legelején a barátnőm próbált róla lebeszélni. Nem kedvelte, mert nem volt valami jó hírneve a társaságunkban. Mindenki tudta róla, hogy amolyan nőcsábász típus. Engem azonban nem zavart. Hozzám mindig jó volt, mindenkivel szemben előnyben részesített, engedtem hát a közeledésének.
Ahogy teltek a hónapok, Ők is jóban lettek. Sikerült a békét és a jó viszonyt megteremtenem köztük, még ha az elején nem is volt gördülékeny. Aztán a barátnőm otthonra lelt a fiúm társaságában. Nem csak vele, de a barátaival is jóban lett. Összekovácsolódtunk, mint egy szép kis család. Közös bulik, közös fesztiválozás, nyaralás.
Ráadásul, amikor én nem is értem rá, mert a munkám miatt külföldön kellett lennem, ők akkor is összetartottak. Az egyik szilveszteren például nem tudtam részt venni, mert a munkám miatt külföldön voltam, de Ők együtt töltötték, én pedig örültem.
Az a két ember volt a világon, akikben a legjobban bíztam, és akiket a legjobban szerettem. Aztán lassan derültek ki a fiúmról dolgok. Megcsalt ezzel, megcsalt azzal. Kisebb-nagyobb hazugságok, viták, szenvedés.
Mivel a legjobb barátnőm ott állt köztünk, és mindkettőnket szeretett, nem tudott ítélkezni, de nem is vártam el tőle. Aztán ahogy a párommal távolodtunk egymástól, Ő is úgy távolodott tőlem. Nem vesztünk össze, nem szólt semmi rosszat, csak egyre kevesebbszer keresett, kevesebb dolgot osztott meg velem, elkezdett elpárologni. Betudtam annak, hogy nem akar részt venni a kettőnk vitájának, és azért nem is haragudtam rá.
Aztán eljött a költözés ideje. Akkor már nagyon magam alatt voltam. Kerestem a legjobb barátnőm vigaszt nyújtó kezét, de nem találtam meghallgatásra. Felszívódott. Ott álltam egyedül, és nem értettem, hogy hagyhatott el mindenki, akivel az azelőtti két évet töltöttem.
Telt az idő, gyógyítottam a lelkemet, újra szerelembe estem, összeszedtem magam, és akkor jött egy üzenet. Az exem szeretője volt, akivel (többek között) anno megcsalt. Sértődöttségében írt rám, hogy még mindig a szeretője, de már a volt legjobb barátnőm van a helyemben, most Őt csalja vele. A felállás ugyanaz, csak én lettem kicserélve.
Akkor döbbentem rá. Ez a lány oda jár fodrászhoz ahova én, az a kozmetikusa, aki nekem, az a társaság veszi körül, akik anno engem, és még a fiúja is az, akit én otthagytam neki.
Azt hiszem ezt híják személyiség-tolvajnak. Lehetnék mérges, lehetnék irigy, de az egyetlen érzés, amit ezzel kapcsolatban érzek, az a hála, és a megkönnyebbülés. Hála, hogy nem nekem kell már a helyében lennem, és a megkönnyebbülés, hogy az ilyen embereket örökre a hátam mögött hagyhattam.
