Már a reggel hazugsággal kezdődik. Azt játszom, hogy elégedetten kelek fel, mert a tegnap esti szex kielégítő volt. Nem volt az. Nem azért, mert pontosan tizenegy percig tartott, láttam az ágy melletti kijelzőn, hanem mert nem volt benne semmi. A férjem nem volt jelen, valószínűleg teljesítménykényszere volt, meg kellett mutatnia, hogy otthon ő a főnök.
A sorozat többi részét itt olvashatod
Tudtam, hogy probléma van a munkahelyén az egyik komoly üzletféllel, és ezt az ágyban akarta kompenzálni. Itthon ő a főnök, az isten, nekem meg imádnom kell, mert ez a dolgom. Vagy legalábbis el kell játszanom, hogy minden mozdulata csodás, én a plafonon vagyok az élvezettől, és nála különbet csak a filmvásznon látok.
A legjobb és a legviccesebb, hogy elhiszi. Vajon miért ne hinné? Jó színésznő vagyok, és előbb szabadulok, mintha fejfájást mímelnék. Azt a nyamvadt tizenegy percet pedig kibírom, a testem is tud már alakoskodni.
Én magam is csodálkozom rajta, hogy nem tiltakozik különösebben, inkább megadja magát, hogy aztán elterülhessen kedvére a puha lepedőn, és birtokba vehesse az álom. A férjem szemernyit sem különbözik más férfiaktól, azonos anyagból gyúrták mind. Többek között ezért sem érdemes keresgélni, hisz mind hiú, önelégült és az élet császára. Lehet otromba, kövér, gusztustalan, csak a farka után megy, és persze mind a legmutatósabb nők után kajtat.
Én ezért nem panaszkodom. A hím társadalom egyik olyan példánya a társam, amilyenből ezer meg ezer futkározik az utcán, felesleges lenne lecserélnem. Ő nem fog engem, ebben biztos vagyok. Nem azért, mert nincs jobb nálam. Ugyan! Minden nőt megunnak, a legszebbeket is. De az én férjem lusta és kényelmes. Megszokta a házát, a bútorait, a főztöm, és a testemet kifejezetten szereti. Mi a fenéért változtatna? Minden változtatás bonyodalmakkal jár. Kizökkenti a komfortzónájából, jobban kell igyekeznie, résen kell lennie a hazugságaiban, és nem szabad elfelejtenie, hogy mit kamuzott egyik nap, amikor későn ért haza. Ez rengeteg energiát vesz el. Ha netán mégis szeretőt tartana, akkor tepernie kell, és mint mondottam, ő lusta. Elhagyni nem szeretne, mert ugrik a vagyon fele, attól meg nem lenne boldog.
Így az is lehet, hogy ő is hazudik. Kiegészítjük egymást, meghívjuk a barátainkat és nekik is eljátsszuk, hogy tökéletes életet élünk. Ők is pontosan ugyanezt teszik csak ők a közösségi oldalakat is segítségül hívják, így tökéletes lesz az este. Soha nem érintünk kényes témákat, csak úgy szőrmentén szidjuk a világot, mert elégedettnek lenni annyira snassz.
Péntek van, az a péntek. Még a hidegtálak miatt újra kell telefonálnom, de a gyümölcsöket és a desszertet is leellenőrzöm, mert mindennek rendben kell lennie ma este. Az évfordulónk van, tíz éve vagyunk együtt.
Úgy döntöttem, nem fogok főzni, ez az én napom is, csak még ruhát nem vettem magamnak. A gyerekek az iskolában lesznek, este meg a szüleimnél, szóval lesz időm készülődni. Nem pazarlom az időt kozmetikusnál, voltam a napokban, és egy könnyű sminket én is el tudok készíteni. A ruha azonban más, többek között azért is, mert a vendégek előtt tündökölnöm kell. Nem túlságosan, inkább csak visszafogott-szexisen, ha van ilyen. A férjem főnöke is jelen lesz, meg pár barát meg szomszéd, akik mindig árgus szemekkel figyelik az életünket.
Nekik meg kell mutatnunk, hogy van mire irigykedniük. Mégis mosolyogni fognak, ahogy mi is, hisz ez az elvárás.
Pár telefon után, hogy tudják, nem lehet velem packázni, én ellenőrzőm az ételszállítást. A terítés és a díszítés az én feladatom lesz, elvégre egy jó háziasszony ebben is kiváló. Különben sem szeretném, ha idegenek összefogdosnák az étkészleteket. Egyetlen kisegítőt fogadtunk fel, mert praktikus, ha nem mindent én csinálok. Este nyolcra várjuk a vendégeket, addig mindennek rendben kell lennie.
Miután futottam egy órát a futópadon, és rendet tettem a konyhában, elindulok a városba, hogy találjak megfelelő ruhát. Csinos, mértékletesen kihívó, nem unalmas ruha kell. Ez nem egyszerű. Tucat darab se legyen, mert még véletlenül szembejönne velem a saját estélyünkön. Nem leszünk sokan, talán harmincan, ez épp elég ahhoz, hogy jól érezzük magunkat és megmutassuk a világnak, úgy szép és tökéletes minden, ahogy mi csináljuk. Tudom, hogy büszke lesz rám a férjem, mert nem lesz hiba semmiben, és habár ezt ő megszokta, most külön díjazni fogja.
Van a belvárosban pár exkluzív hely, ahol már többször vásároltam. Az egyikbe tartok. Abba, amely nem hivalkodik a drágaságával, mégis mindenki tudja címke nélkül is, hogy jó minőségű ruháik vannak. A hatalmas lombok alatt hirtelen megpillantok egy parkolóhelyet, ami maga a csoda. Olyan hirtelen rántom félre a kormányt örömömben, hogy kis híján elütök valakit. Csak annyit látok belőle, hogy a kocsi elé lép, én meg fékezek, de már esik is el. Legszívesebben felordítanék, hogy lehet ennyire figyelmetlen, de nem teszem. Kiugrok, ő feláll, én megnyugszom azonnal, hogy nem történt baja.
A húszas évei végén jár, barna, borostás, jóképű srác. Azt mondja, ne aggódjak, csak bénázott és a kocsi előtt esett el, nem én gázoltam el majdnem. Valószínűleg meglepett fejem van, mert elneveti magát.
– Jól vagyok – mondja még egyszer. – Semmi baj.
A kiálló díszkövek okozták az esést. Enyhén bosszús arcomon nincs mosoly. Jó, hogy nem rontotta el a napomat. Még csak az hiányzott volna, hogy a rendőrségen kössünk ki, mert ő óvatlan.
Megint mosolyog, csak tudnám miért, majd elköszön és el is tűnik a forgatagban. Én meg bezárom a kocsit, aztán besétálok az üzletbe, hogy megvegyem életem egyik legjobb ruháját, amelyben elkápráztathatom életem párját. Még szerencse, hogy van időm estig, és a legjobb dolog az egészben, hogy nem történt most semmi baj.
Folytatjuk
fotó: Pinterest
