Vesna Vulović 1950-ben született Belgrádban. Fiatal lányként két dologért rajongott: az utazásért és a Beatles-ért, ami nem volt meglepő a hatvanas évek legendás együttesének fénykorában. Miattuk gőzerővel tanult angolul. Élt egy rövid ideig Londonban és Stockholmban is, de szülei féltették a csinos lányt és hazahívták az egykori Jugoszlávia fővárosába. A lány persze nem tett le vágyairól, ezért úgy döntött stewardessnek áll, és nem sokon múlott, hogy nem vették fel. Alacsony volt a vérnyomása, de ő kis csalással ellensúlyozta ezt. Hat csésze kávé után érkezett a vizsgálatra, és talán ez a tény, mármint az alacsony vérnyomás is közrejátszott abban, hogy túlélt egy olyan katasztrófát, amellyel bekerült a Guiness rekordok könyvébe. Bejutott a csapatba, amely Dániába utazhatott, és ebben az is közrejátszott, hogy összekeverték egy másik Vesnával az ekkor 22 éves lányt.
1972. január 26-án szállt fel a JAT 367-es járata Stockholmban, majd felvették Dániában a legénység egy részét, és a 28 fős gép elindult Belgrádba. Negyvenöt perccel később felrobbant az utastér, kettétört a gép és darabokban zuhant az akkori Csehszlovákia területére. Vesna Vulović, elájult és így szíve nem robbant fel a zuhanás közben. Csodával határos módon úgy ért földet a gép hátsó része, hogy ő életben maradt. Később azt mesélte, hogy a személyzet többi tagja mintha megérezte volna a tragédiát, előző este a kapitány szótlan és rosszkedvű volt, a többiek meg oly módon beszéltek a családjukról, mintha sejtették volna, hogy soha többé nem látják őket.
Az erdős terület, amelyen földet ért a repülő azon része, ahol a fiatal lány még élt, tompította a becsapódást. Ahhoz is pokoli szerencse kellett, hogy a közelben egy olyan ember lakjék, aki a II. világháborúban orvosként szolgált, és rátaláljon a lányra. Tudta mit kell tennie, mielőtt a segítség megérkezik. A stewardess rengeteg sérülést szenvedett, de miután magához tért a kórházban, többek szerint az volt az első kérdése, hogy tud-e valaki cigarettát adni neki. Láncdohányos volt és maradt egész életében, amelyre későbbi férje a válás okaként is hivatkozott. „Összetörtem, de az orvosok újra összeraktak. Senki nem számított arra, hogy ezek után ilyen sokáig fogok még élni” – mondta egy 2008-as interjúban a New York Times-nak.
A baleset körülményeit hosszan vizsgálták, és arra a következtetésre jutottak a hatóságok, hogy merénylet történt. Bombát csempésztek fel a repülőre.
„Aggódott miattam a rendőrség, mert láthattam azt az embert, aki Koppenhágában felrakhatta a repülőre a bombát. A kórházban mindig volt egy rendőr a szobám ajtajánál, és hatórás műszakokban váltották egymást. Senki nem jöhetett be hozzám a szüleimen és az orvosaimon kívül. Lehet, hogy [az usztasák] meg akartak ölni, mint egyetlen szemtanút.”
Három napig volt kómában, eltört a medencecsontja, mindkét lába, három csigolyája, betört és bevérzett a koponyája, de élt. Előbb a bal, majd a jobb lába is műtétre szorult, de mindkettő sikeres lett, és Vesna, akit mindenki hősként csodált, szeptemberben már szolgálatra jelentkezett a JAT-nál, a jugoszláv légitársaságnál.
„Repülni akartam. De azt mondták, nem vagyok elég egészséges a repüléshez. Valójában persze egészséges voltam, de nem akartak engem, mert nem szerettek volna hírverést csapni a baleset köré. Végül kaptam azért újra állást, de csak egy irodában: fuvarozási szerződésekről tárgyaltam.” – mesélte.
A baleset után Jugoszlávia elnöke, maga Josip Broz Tito is kitüntette. A világot bejárta híre, és aki csak találkozott vele, azonnal azt kérdezte tőle, hogy van.
Őt sem kerülte el a túlélők bűntudata, mert sokáig feltette magának a kérdést: miért ő, miért nem a többiek? Miért maradhatott életben, mi célja volt vele a Sorsnak, Istennek? Sokszor az járt a fejében, hogy neki se kellett volna ezen a világon maradnia.
A 90-es években politikai támadások áldozata lett, mert nyíltan szembement Slobodan Milošević háborús nacionalista rezsimjével. A politika nem érdekelte, de azt nyilatkozta, hogy hazájának jobb jövőt kívánt.
„Mindenki azt hiszi a világon, hogy a szerbek harcosok, és hogy Szerbia egy bűnös ország. De nem ilyenek vagyunk. Szerb vagyok, és büszke vagyok rá. Ezért kértem mindig arra az embereket, ne vonuljunk hadba, és ne harcoljunk a horvátok vagy a bosnyákok ellen, mert mi mind egy nemzethez tartozunk.” – mondta egy alkalommal.
Kényszernyugdíjazták, házassága is véget ért, gyermeke a baleset következményei miatt nem lehetett. Méhen kívüli terhessége kis híján az életébe került.
Vesna Vulović 2016-ban halt meg. Élete utolsó éveiben csak barátai tartották benne a lelket. Interjúkat nem adott, már nem akart többet a balestéről beszélni. Belgrádban temették el december 27-én.
