„- Annabella! Mi a frász folyik itt?!
Szeme villog, és engem néz, a rágóizmai megint kidudorodnak kétoldalt az arcán, ez semmi jót nem ígér.
Úristen! Majdnem felgyújtottam a Morton villát!”
A történet további részéit itt olvashatod
A nappali kitárt hatalmas üvegajtaján keresztül hömpölyögtek befele a hópelyhek. Fogalmuk sem volt róla, hogy a meleg szoba halálos ölelése várja őket. Erik nem foglalkozott sem a hópelyhek táncával, sem a füsttel, ami még mindig marta a torkom, csípte a szemem. A könnyem már csak cseppentként hullott, és nem ömlött, amit jó jelnek tekintettem.
Erik szemmel láthatóan dühös volt, és visszafogta magát, hogy ne vágjon ki a házból. Lassan a kandalló tüze is már normál módban üzemelt, és nem készült megszökni a tűztérből, hogy a házat feleméssze. A nappalin átrobogó huzat felkapta az égett papírlapokat és kezdte beborítani a szobát vele. Erik bezárta az ajtót, így az újságok is megadták magukat a gravitációnak és aláhullottak.
– El tudná mondani Miss. Rose, hogy mi a fészkes fenét művelt az előbb?!
Hangja sziszegett és haragról árulkodott. Mondjuk nem csodálkoztam ezen, és tisztában voltam vele, hogy valószínűleg vége a karrieremnek a Morton villában.
– Ne haragudjon Mr. Morton, én nem akartam rosszat, csak ez a kandalló annyira szép, hogy fájt a szívem, hogy nem használják sosem… így arra gondoltam, hogy mire hazaér az édesanyja, begyújtok. Azt hittem, hogy tetszeni fog neki…
Ennyit tudtam kipréselni magamból, de hangom egyre vékonyabb és elhalóbb lett. A torkom még mindig kapart, és Erik tekintete egyszerűen belém fagyasztotta a szót.
– Értem Miss Rose. És mondja, gyújtott már meg valaha is tüzet egy kandallóban, vagy most próbálta először? Esetleg járt már sikerrel, hogy felgyújtson egy házat, vagy ez lett volna az első?!
Hangja cinikus volt és bántó, kezdtem nagyon rosszul érezni magam.
– Nem, nem gyújtottam még be kandallót, és ne haragudjon, nem tudom, hogy hol hibáztam. Azt hittem, hogy ez egy egyszerű dolog, és nem számítottam arra, hogy ilyen galibát okozok.
– Nézze Miss Rose, ezt hibázta el.
Azzal Erik egy kis kallantyút húzott meg a kandalló oldalán, amitől pici fémes hangot lehetett hallani a kéményből.
– Ha ezt nem nyitja ki, akkor a füst nem tud kiáramlani a kéményen keresztül, ezáltal visszaáramlik, és megtölti a nappalit. Azon kívül nem kell ennyi fát sem egyszerre betenni, mert h’istennek a fűtésünk remekül üzemel, és még a számlára valót is megtermeli a cégem. Így hát kedves Miss. Rose, ha kérhetem, legközelebb ne itt próbálkozzon olyan dolgokkal, amit előtte nem tett meg.
Hangja ömlött a gúnytól és érzetem hogy bántani akar.
– Elnézést Mr. Morton, tényleg nem volt szándékomban kárt okozni, és elég rosszul is érzem magam, anélkül is, hogy ezt az orrom alá dörgölné.
Hangom remegett az idegességtől, és a szemem már nem a füsttől volt könnyes, hanem a megalázottságtól. Tudtam, hogy hülyeséget csináltam, és Erik szavai savazták a lelkem. De úgy érzetem, hogy már túlzásba viszi a kioktatást, dühe még mindig tombol benne.
– Persze, soha nem gondolják, hogy baj lehet! Aztán megtörténik, és felteszik a kezüket, hogy hoppá, elnézést, nem így gondoltam, és amikor vállalni kellene a felelősséget, ott hagynak csapot-papot, igaz Miss Rose?!
Szinte üvöltött, tekintete vad volt és félelmetes, kezeit ökölbe szorította, a fekete kesztyű feszült rajta, akár egy második bőrréteg. Nem értettem mire céloz, de éreztem, hogy nem az imént történtekről beszél.
– Nem értem Mr. Morton, hogy most miről beszél, még egyszer elnézést kérek a történtekért, ha keletkezett kár bármiben is, azt természetesen megtérítem.
Szemem már kitisztult a könnyektől, hangom halk volt, de határozott, és lassan felálltam a kanapéról, ahová eddig a félelem odaszögezett.
– Megtéríteni?! Mit? Nem történt semmi kár, Miss. Rose, maximum csak a lelkünk szenesedett meg kissé.
Mire a mondat végére ért, a harag és a düh elillant belőle, mintha visszaszelídült volna a lelke. Elfordult a tekintetem elől, és kisétált a nappaliból. Nem értettem mire célzott, és egyáltalán miről beszélt. Csak álltam ott percekig és meg sem tudtam mozdulni, majd lassan összeszedegettem a megégett újságpapírokat.
Iszonyú fáradtság tört rám, szinte alig bírtam mozgatni a végtagjaimat. Rendbe szedtem a nappalit és hagytam, hogy a tűz leégjen a kandallóban. Fogtam a cuccom és magára hagytam a villát Mr. Mortonnal, nem vártam meg hogy Sylvia visszaérjen, nem volt kedvem beszélgetni most vele. Különben is, valószínűleg vége a munkámnak itt a Morton családnál.
Egész úton hazafele azon gondolkodtam, hogy lehettem ekkora hülye. Ki a franc gondolta volna, hogy ez nem csak úgy megy, hogy beteszem a fát, meggyújtom, és kész. Úristen, nem is tudom mi lett volna, ha nem jön haza Erik. Tényleg, egyáltalán mit keres itthon? Hiszen úgy volt, hogy csak holnap ér haza. Mindegy, biztos előbb végzett, és hazautazott az édesanyjához. Miközben én majdnem felgyújtottam az egész kócerájt!
Mindenesetre egyre jó volt ez az egész, most már hivatalosan is elástam magam Erik előtt, így már nem csak egy takarítónőnek, de egy buta liba takarítónőnek is tart. Probléma letudva. Már hogy az én problémám.
Hazaérve arra sem volt erőm, hogy letusoljak. Egy halaskonzervet még ki tudtam nyitni Lucifernek, hogy elfogyassza ebéd gyanánt, én pedig a kanapén végignyúlva azonnal álomba zuhantam.
A telefon csörgést először nem voltam hajlandó felfogni, végül már annyira idegesített a hang, hogy morogva, és puffogva másztam le a kanapéról, hogy négykézláb elmásszak a sarokba vágott táskámig és kihalásszam a ketyerét, ami éppen az idegszálaimat csipkedte fogóval.
– Igen?! – Ha valaki nem gondolta volna azt, hogy a huszadik eredménytelen csengetés esetleg azt jelzi hogy épp zavar és nem tudom felvenni, nos az ettől az „igen?!”- től már biztosan érzi.
– Annabella drágám, jól van? Minden rendben?
Sylvia hangja valódi aggodalommal volt megtöltve, és rögtön el is szégyelltem magam, hogy így szóltam bele.
– Óhh, elnézést Sylvia, nem tudtam, hogy Ön az, csak éppen aludtam, és kicsit… zaklatottan keltem. Elnézést a hangnemért.
– Jajj drágám, semmi baj, én kérek elnézést, hogy felkeltettem, de Erik mondta, hogy volt egy kis baleset a kandallóval. Remélem, hogy minden rendben van Annabella és nem sérült meg. Ugye nem kapott füstmérgezést?!
Kicsit meglepődtem ezen a kérdésen, hiszen azért nem volt akkora a baj vagy inkább a füst, hogy attól füstmérgezést kapjak, de nagyon meghatott, hogy Sylvia így aggódik értem.
– Nem, Mrs. Morton, nem kaptam füstmérgezést, nyugodjon meg. Inkább nekem kellene elnézést kérnem, hogy ilyen hülyeséget csináltam.
– Jajj Annabella, ne legyen csacsi, semmi rosszat nem tett, csak engem akart meglepni, amiért nagyon hálás vagyok. Azt hiszem emlékszem, amikor említettem, hogy mennyire szerettem régen, amikor lobogott a tűz a kandallóban, és biztos ez megmaradt Önben, azért szerette volna ezt a kis meglepetést nekem.
Hangja kedves volt és kicsit magyarázkodó, olyan, mintha valami kis hamisság is lenne benne. Törtem a fejem, hogy ezt mikor is említette, de nem ugrott be. Az ötlet az enyém volt, bár igaz, hogy Mrs. Mortonnak szerettem volna meglepetést.
– Nagyon kedves Sylvia, de tényleg nem akartam ekkora galibát okozni, Mr. Morton nagyon dühös lett rám. Természetesen megértem, hogy elbocsátanak, igyekszem majd találni valakit magam helyett, amíg Anna vissza tud menni dolgozni Önökhöz.
– Annabella azonnal fejezze be ezt a butaságot!
Sylvia hangja egyszerre lett szigorú és kérlelhetetlen.
– Az égvilágon semmi nem történt, még a szőnyeg sem perzselődött meg. Különben is, nem lehet egyfolytában rettegni, ha egy kandallóban tűz ég, vagy egy kis füst kiáramlik! És ne is gondoljon arra, hogy itt hagy minket drágám, azt pláne nem engedem! Szóval pihenjen sokat, és ne foglalkozzon most semmi mással. És akkor kedden találkozunk! Szép estét Annabella!
Azzal bontotta is a vonalat. Egy pillanatra nem értettem az egészet, majd hirtelen elkezdett leesni, hogy valószínűleg a beszélgetésünket Erik is végighallgatta, azért mondta Sylvia, hogy Ő említette nekem hogy mennyire szerette a kandallót. Valószínűleg így akart megvédeni Erikkel szemben. Remek, ezek szerint meg kellett, hogy védjen, mert Erik ki akar rúgni. Jesszusom. Ültem a nappalimban a földön, és azon gondolkodtam, hogy tényleg vigyázni kell, hogy mit kíván az ember. Reggel még azzal indultam el itthonról, hogy hátha látok vagy hallok valamit Erikkel kapcsolatban, ami ki tud ábrándítani, hogy ne essek bele menthetetlenül. Erre most tessék, még ki is akar rúgni. Végülis, azt hiszem sikerrel jártam. Nem volt kedvem tovább őrlődni a dolgon, így elhatároztam, hogy ahogy kedden megérkezem a Morton villába, azonnal felmondok. Persze ahogy Erik hazaér. Tegyünk pontot ennek az őrületnek a végére.
Folytatás csütörtökön
fotó: Pinterest
