A végrendeleteknek az a tulajdonságuk, hogy mindig van valaki, aki elégedetlen velük. Nem más, mint egy konc, amit a rokonok elé vetnek, és az elhunyt, ha van lehetősége és humorérzéke, egy felhő szélén üldögélve nézi őket, miközben hangosan röhög azon, hogy egymás torkának ugranak. Talán ezt gondolta a család is, de különösen Milla, aki a döbbenettől szóhoz sem jutott. A nagypapa úgy tolt ki mindenkivel, ahogy csak tehette. Rá bizonyára azért hagyta a patinás Arany Griffet, mert biztos volt benne, hogy a keze alatt tönkremegy. A fiára és a menyére pedig földeket bízni, na az volt csak a világ csúfsága, hiszen István világéletében a városban élt, és termőföldet maximum virágcserépben látott. Maxi pedig egy kevés pénzzel is boldog lesz, de csak addig, amíg el nem veri.
Anasztázia néni meg fortyoghat a levében ahogy akar, van neki mit a tejbe aprítania, nincs szüksége semmiféle vagyonra, amit a Griffből remélt. Volt ebben az egész helyzetben groteszk bőven, és az mindenképpen furcsa volt, hogy nagyapja őt nevezte becsületesnek és bátornak, nem mintha nem lett volna az, de az öreg nem is ismerte igazán. Milla számára egyértelmű volt, hogy bosszantani akarta a fiát, és a legjobb módját abban látta, ha a saját lánya ellen fordítja.
Így épp csak odabólintott a tolakodó és erőszakos vénasszonynak, és nem akart mást, csak egyedül lenni a szobájában. Nem otthon, hanem Angliában, ahol nyugta van a családjától. Ez azonban nem tűnt abban a pillanatban lehetségesnek. Kifelé menet egy gyengéd pillantást vetett Marcellora, ami nem kerülte el Anasztázia figyelmét. Az idős bajkeverő felhúzta a szemöldökét és finoman megcsóválta a fejét. Az idióták, gondolta, és intett a srácnak, hogy indulhatnak. Villámgyorsan beszállt a fekete autóba, amelynek árából kitelt volna egy kényelmes lakás a városban, és szólt, hogy ne haza menjenek, hanem az egyik divatos szállodába, uzsonnázni akar. A sofőr gázt adott, és már el is tűntek az alkonyat forgatagában.
A Palace Nero valóban elegáns hely volt, talán kissé idejétmúlt, de még adtak a külsőségekre, és ezt Anasztázia nagyon szerette. Amikor beléptek a tágas bejáraton, eszébe jutott, hogy egykor randevúzott ott egy-két helyes fiúval, akik jöttek-mentek az életében. Egyik sem bizonyult kitartónak.
– Marcello, kérlek, kísérj az egyik asztalhoz, és maradj is ott. Beszédem van veled! – fordult a fiúhoz, aki bólintott, nem sejtve, mi vár rá.
– Ahogy kívánod.
Amikor elhelyezkedtek, és a merev arcú pincér felvette a rendelést, az asszony nem várt tovább.
– Tudod, mit akarok mondani, ugye? És ha jól vettem észre, magadba bolondítottad a lányt…
– Azt tettem, amit kértél tőlem. Hogy belém bolondult-e, nem tudom, az érzéseit nem tudom szabályozni.
– Vissza az agarakkal, hékás! – sziszegte Anasztázia. – Ne merd nekem azt mondani, hogy nem vagy tisztában azzal, hogy a lány hogyan néz rád, de előre figyelmeztetlek, nem viszonozhatod az érzéseit. Ne feledd, miben állapodtunk meg.
– Nem felejtem, mert ha ezt tenném, te mindig emlékeztetnél rá, nincs igazam? – Marcello gúnyosan elmosolyodott, de tudta, hogy nem nyerhet. Ezzel az asszonnyal szemben ő mindig veszíteni fog, és ez egyre jobban idegesítette.
– Hagyjuk most ezt! Nem fogok veled cívódni! A lánynál el kell érned, hogy semmi mást ne akarjon, csak téged, hogy veled akarjon megszökni és hagyjon hátra mindent, mert akkor ki fog derülni róla, hogy alkalmatlan a cég vezetésére.
– Tegyük fel, hogy ez így lesz, és? Attól, hogy ő még nem irányítja, nem lesz a tied.
– Jaj, dehogynem, drágám. Enyém lesz itt minden, és ha akarom, porig égetem, de meglehet, hogy a mennybe viszem. Attól függ, mihez lesz kedvem.
Az asszony szeme felcsillant a bosszú gondolatára. Finoman a fiú kezére tette a sajátját és a szemébe nézett:
– A cél szentesíti az eszközt – mondta. – Tudod, ma este meglátogathatnád a hölgyet, és a kedvére tehetnél. Ne éld bele magad, mert ha eszedbe jut, hogy többet akarnál tőle, mint egy kaland, elbeszélgetek vele, és feltárom az indítékaid.
– Értem, felfogtam. Nem kell újra meg újra elmondanod. Milla csak egy zsákmány, amit el kell ejtenem, és utána megy minden magától.
– Ahogy mondod. Úgy szeressen beléd, hogy képtelen legyen mással foglalkozni. Vidd el valahová szórakozni, de úgy, hogy a család ne tudjon róla. Első körben azonban látogasd meg éjjel és kef…
– Felesleges részletezned, különben se áll jól neked! – mordult fel Marcello. – Amikor felfogadtál, ismertél, nem árultam zsákbamacskát. Meglesz, amit kérsz, és ennyi legyen elég.
– Helyes! És most lássunk neki a tortáknak, meglátod, itt minden pazar.
Azzal a finom aranyvilla után nyúlt, és gyors mozdulattal beledöfte a tortába, amit az imént tett le eléjük a láthatatlan pincér, aki megszokta, hogy néha a levegővétel is zavarja a vendégeket. Így meg se szólalt, csak mosolygott, ahogy már ezer éve, amióta a Palace Neroban dolgozott.
Marcello arcán nem látszott érzelem, befalta a párnába ágyazott lazacos szendvicset, utálta a süteményeket, és kristálytiszta vizet ivott utána, amelyet ki tudja hol hoztak a felszínre a föld alól. Tudta, hogy az árán ő egy hónapig ihatna olyat, amit az üzletekben kaphat, és még ízben se különbözne attól, amit felhajt.
Milla szívét nem akarta összetörni. Tény, hogy erre szerződött, de akkor nem ismerte. Elkényeztetett úrilánynak gondolta, aki mással se törődik, csak a pénzköltéssel, és nem bánta, hogy tőle kap leckét. De most, hogy megismerte, megkedvelte. Nem lett belé szerelmes, de nem volt ellenére a szex. Különben is rég volt dolga nővel, ezért érezhetően izgalomba jött, ha arra gondolt, hogy milyen jó kis este vár rá. Csak ügyesen kell intéznie, nehogy tényleg belezúgjon. Az nem lett volna jó egyiküknek sem.
Anasztázia hosszan figyelte a fiút, és megkönnyebbülten kapcsolta ki a táskájában lévő hangfelvevő kütyüt. Ott volt rajta a fiú vallomása, amelyben kerek-perec kimondja, hogy csak megbízásból keresi a lány társaságát. Kell ennél több, hogy a terve jól alakuljon? Aligha. Ha Dániel másodszor is ki akarja semmizni, akkor majd megmutatja neki, hogy tanult a hibákból az elmúlt évtizedekben. Ő meg csak rohadjon a föld alatt, ahová való.
Folytatjuk…
Fotó: Poppy Thomas Hill: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/szeretet-szerelem-sotet-nyar-6536196/
