Sokan hiszik, hogy egy Eladó mindent kibír, mert más se lebeg a szeme előtt, csak a pénz. Mondhatnánk ezt bármely szakma esetében is, gondoljunk csak a cégvezetőkre, vállalkozókra és a politikusokra. Nem érzelmi alapon döntenek, és a sajnálatnak és az együttérzésnek a szikráját se érzik a legtöbb esetben. Nekem, mint üzletasszonynak (ezt sose mondanám magamra, de egyszer ezt tolta az arcomba egy idióta), mások a prioritásaim, és bár fontos a pénz, a takarékoskodás, van, amit nehezen tudok elviselni. Mielőtt erről mesélnék, szeretném, ha belegondolnál abba, hogy majdnem mindenkinek vannak céljai. Még az olyanoknak is, akikről azt hiszed, hogy könnyen elherdálják a lóvét. Én kezdettől fogva ügyeltem rá, hogy ne folyjon ki a kezem közül, és a másik, ami része a lényemnek, hogy nem élek drogokkal. Soha. Elvből és nem azért, mert jó kislány akarok lenni. Ez utóbbit talán nem a kábszerek esetében kell érvényesítenem. Szóval, tiszta vagyok, de erről bővebben máskor. Most jöjjenek a szagok.
Vannak férfiak, akiknek egyszerűen gyomorforgató a szaguk. Még akkor is, ha tiszták. Ez vegytiszta kémia. Akadnak olyanok viszont bőven, akik úgy érzik, hogy a tiszta póló vagy ing megoldja a fürdést. Mint a Napkirály idejében. Ott volt szokás a nem fürdés, de a ruhákat cserélték. (Jaj, nem hagyhattam ki, hogy megmutassam, ilyesmit is tudok, nevess csak!)
Volt már olyanban is részem, hogy egyszerűen képtelen voltam ellazulni, mert a Vevőnek ázott kutya szaga volt tisztán is. Előttem fürdött meg, így biztos voltam benne, hogy a testéből kipárolgó szagok betegséget jeleznek. Nem mondtam meg neki, nem az én dolgom ilyesmivel traktálni. Viszont nem voltam a csúcson, mert a gyomrom tartalma folyton kikívánkozott. Előfordult az is, hogy a Vevő, aki pazar házban lakott, kertésze is volt meg szakácsa, egyszerűen nem volt hajlandó fürödni csak két-három naponta. Ezt nyári melegben nem kell ecsetelnem. Megérkeztem, és azonnal megcsapott a szaga, amely betöltötte a szobát. Mivel profi vagyok, javasoltam egy zuhanyt, hogy az élmény magasabb fokú legyen. Csípőből elutasított. Azt felelte, árt a bőrnek. Úgy néztem rá, mint egy zombira. Harminc felett járt, a maga nemében még jóképű is volt, de ezt a nézetet biztosan nem otthonról hozta.
– Miből gondolod? – kérdeztem kíváncsian.
Erre részletesen elmesélte, hogy mennyire fontos, hogy a bőrünk védekezőrendszerét ne bolygassuk meg holmi kémiai anyagokkal, értsd tusfürdőkkel, csak, ha elkerülhetetlen.
– Pedig ma muszáj lesz! – vetettem oda.
– Ki vagy te, aki meg mered mondani nekem, mit tegyek? – emelte fel a hangját.
– Az az ember, aki nem bírja elviselni, ha valaki elhanyagolja magát! Különben is fizetsz nekem, nem? Jót akarsz, vagy átlagos órát?
– Ostoba kérdés. Ki akarna átlagosat, ha kaphat prémiumot? – Végigmért, és megnyalta a száját.
– Akkor pár perc alatt elérheted.
– Muszáj? – kérdezte nyafogva, amitől kikerekedett a szemem.
Előjött belőle anyuci pici fia. Szent szar, hogy mennyi ilyennel találkozom mostanában! A nők szörnyen elcseszik ezt a generációt!
– Igen! Menj! – feleltem, és nem mosolyogtam, nehogy gúnynak vegye. Megfordult, és minden további vita nélkül alaposan lezuhanyozott. Én meg kinyitottam az ablakot, mint egy tökéletes házvezetőnő, hogy eltűnjön a szag, amitől erősen kavargott a gyomrom. Fújtam pár csepp parfümöt a csuklómra, és vártam, hogy a kisfiú kismosdatva előkerüljön.
– Így jó leszek? – állt meg előttem olyan szerszámmal, amilyet ritkán láttam.
Átlagon felüli volt, és végül egészen kellemes óra lett belőle. Amikor azt hittem, hogy vége, kérte, hogy ne menjek el. Fizetne még egy órát, csak beszélgessünk. Így tudtam meg, hogy a gazdag, de büdös Vevőt anyja sokszor megverte kiskorában, mert pazarolta az ételt, a vizet és a vécépapírt is. Volt, hogy leszámolva kapta az utóbbit, mert túl gyorsan fogyott odahaza. Nehéz volt érdeklődve, de mosolygás nélkül hallgatnom a gyereket, aki előjött belőle. Mintha egy másik ember nyílt volna meg előttem ahhoz képest, akivel nemrég szexeltem. Története, ha nem is lepett meg, elgondolkodtatott. Valóban furcsák az anyák, akikről szent szövegeket regélnek egyesek. Tapasztalatból tudom, hogy nem mindenki születik és válik jó anyává. Láttam, éreztem és nem ítélkezem. Mindenesetre az a két óra érdekes emlék maradt az összes többi között, amíg Vevőként dolgoztam.
Más gusztustalan ember is volt az életemben, ami nem újdonság, de róluk máskor mesélek. Legyen elég annyi, hogy tényleg felesleges azt hinni, hogy amit látunk, vagy akit látunk a tévében, az újságokban, azok valódi és hibátlan.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
