,,Meg kell értenie az embernek, hogy nem véletlen, hová születik, hol él, hová tartozik, milyen nyelven beszél, mit hisz, mire teszi föl az életét, mit tagad és mit nem vall a magáénak, mit ölel magához, és mit utasít el magától. És nem véletlen, milyen sors az, amit az embernek végig kell küzdenie, vállalnia kell, meg kell hajolni előtte, és tudomásul kell vennie, akármennyire zúgolódik is gyenge óráiban, és bárhogy szeretne tőle néha-néha megszabadulni.”
/Kodolányi János/
Az én kokárdám nem politikai jelkép. Nem arról szól, kihez vagy mihez tartozom. Nem veheti el tőlem senki, és nem mondhatja meg, hogyan érezzek. Magyar vagyok, és ezzel együtt Petőfi, Jókai és az 1848-as forradalom hőseinek örököse.
A kokárda nem csupán piros-fehér-zöld színekből álló szalag, hanem egy egész nemzet összetartozásának, szabadságvágyának és bátorságának szimbóluma. Március 15-én azok tűzik a szívük fölé, akik tisztelegni akarnak a hősök előtt, akik életüket adták a szabadságért. Nem kis dolog ez, nem szólam, hiszen családok maradtak apák és fiúgyermekek nélkül.
Az 1848/49-es forradalom a magyar nép elképesztő összefogásáról szól, arról, hogy rendelkezni akartak országuk sorsáról, hogy többet és jobbat akartak ennek a sokat próbált nemzetnek. A kokárda színei az összetartozást hirdetik, és senkinek nincs joga politikát keverni bele, ahogy tették eddig is.
Úgy tartja a legenda, hogy Szendrey Júlia készítette az elsőt, és bár a történelem viharai igencsak megtépázták, ma egyet kell, hogy hirdessen: a közösség erejét és reményét arra, hogy mindig van és lesz akarat az összefogásra, hogy él még a nemzet, amely erős, kitartó, és nem veszik el, mert éltek soraiban Széchenyik, Deák Ferencek, Kossuth Lajosok, vértanúk, élt Vasvári, Petőfi és ezrek, akiknek a nevét nem tudjuk, de nem voltak restek harcolni a szabadságért. Forradalom volt, és azok előtt, akik nem hátráltak meg, akik merték vállalni a börtönt, a száműzetést vagy a halált, az utókornak kötelessége fejet hajtani és tisztelegni.
A kokárda, amit ma kiteszek, ennek szól. És nem félek, mert szívemben büszkeség és erő van. Tisztelettel és hálával adózom a hősök előtt, akik mindent megtettek az ország fejlődéséért, a változásért, és bíztak abban, hogy eljön a nemzet felemelkedése. Ebben bízom ma is, és amíg vér folyik az ereimben.
Kép forrása: Pinterest
