Az igazi Pocahontas

“A lány szerepe kulcsfontosságú volt abban, hogy a Virginia gyarmatként fent maradt, túlélte az éhínséget, a pusztító tűzvészt, és az emberek nem lelték halálukat azáltal, hogy az indiánok lemészárolták mindannyiukat.”

Pocahontasról a legtöbb embernek a Disney-féle rajzfilm jut eszébe, amely persze nem a teljes valóságon alapul. Az Újvilág felfedezése és benépesítése sok áldozattal járt. Sokak életét és a békés egymás mellett élést jelentős mértékben segítette ez a kivételes lány, akinek személye nem igazán körvonalazódott a történelem során.

Az európaiak miután kiderült számukra, hogy új földrészt fedezett fel Kolumbusz a tudta nélkül, eldöntötték, hogy benépesítik, de természetesen előtte kifosztják, és az ottlévő aranyat magukhoz veszik. Ez persze nem ment egyszerűen, mert az ismeretlen földrész nem volt lakatlan, és az őslakosok, akik eddig egymást közt hadakoztak csak, nem készültek fel távoli vidékekről jött emberek támadásaira. Az európai uralkodók mást sem akartak, mint kincset, a földi javak elkobzását, és a vadaknak mondott emberek keresztény hitre térítését. Hogy az Újvilágban voltak hagyományok, hogy az ottani embereknek megfelelt a saját vallásuk, nem érdekelte őket. I. Erzsébet tiszteletére (1158-1603), aki VIII. Henrik és Boleyn Anna lánya volt, Virginia néven gyarmatot létesítettek, és megpróbálták benépesíteni. Jamestown lett a neve. Ez emberpróbáló volt, mert az indián törzsek érthető módon ezt nem nézték jó szemmel. Az odaérkezőket sok támadás érte és jórészt lemészároltak mindenkit.

 
 

„A kivégzésem percében Pocahontas a saját fejét kockáztatta, hogy megmenthesse az enyémet; és nem csak ennyit tett, de arra is rábeszélte apját, hogy engem biztonságban visszakísérjenek Jamestownba.” – Ezeket az a John Smith kapitány írta a naplójába, akit a 12 éves lány megmentett, és ennek okára később sem találtak magyarázatot. Nem lehetett szó itt romantikus közeledésről, hiszen a lány alig volt 12 (egyes források szerint 13), míg a kapitány 27 volt.

Pocahontas 1595 körül születhetett Matoaka néven, és a törzsfőnök kedvenc gyereke volt. Az angolok hercegnői titulussal ruházták fel, de ez erős túlzás lehetett. Pocahontas, ahogy az európaiak ismerik később jelentős szerepet töltött be a béke fenntartásában az őslakosok és a gyarmatosítók között. Apja, a powhatan főnök sokat segített a későbbiek folyamán Jamestown fennmaradásában és fejlődésében.

Smith kapitány a későbbiek folyamán súlyosan megsebesült és visszatért Angliába, aminek az lett a következménye, hogy felborult az egyensúly, és ez újabb harcokhoz vezetett. A telepesek végül 1613-ban túszul ejtették Pocahontast, hogy élete árán bírják rá apját követeléseik teljesítésére. Amíg fogságban tartották, kíméletesen bántak vele, nem bántották, megtanult angolul és felvette a kereszténységet is. Megkeresztelése után a Rebeka nevet kapta, amelyről tudhatjuk, hogy Bibliában szereplő Jákob és Ézsau anyjának a neve. Mintha már ez a név is azt jelezte volna, hogy a lány sorsa aköré a feladat köré csoportosul, amely szerint neki népeket kell egyesítenie.

A lány időközben megismerkedett egy bizonyos John Rolfe-fal, aki dohányültetvényes volt, és tíz évvel idősebb nála, majd feleségül ment hozzá 1614-ben. Rolfe pár évvel előtte honosította meg a dohányt Virginiában, amellyel sok embernek megélhetést biztosított, és ő maga is jómódú emberré vált. Egy évvel később fiuk született. Visszatérve Angliába, Rolfe bemutatta feleségét a főúri körökben, ahol szeretettel fogadták az „indián hercegnőt”.

A lány szerepe kulcsfontosságú volt abban, hogy a Virginia gyarmatként fent maradt, túlélte az éhínséget, a pusztító tűzvészt, és az emberek nem lelték halálukat azáltal, hogy az indiánok lemészárolták mindannyiukat.

Szelídségéről és kedvességéről sok mendemonda keringett, de ez nem akadályozta meg honfitársait és telepeseket sem, hogy halála után, hogy újabb és újabb összetűzésekre kerüljön sor. Hosszú évszázadok teltek el míg a béke tartós maradt, és a betelepülők ezalatt városokat, metropoliszokat alapítottak. Az őslakosokat rezervátumokba kényszerítették, amely ma is nagy szégyenfoltja Amerikának, amelyről nem szeret beszélni, és bocsánatot se szívesen kér azokért a bűnökért, amiket a telepesek elkövettek.

Pocahontas 1617-ben hunyt el váratlanul. Épp vissza akart térni férjével és Thomas fiukkal a hazájába, amikor valószínűleg feketehimlő áldozata lett. Férjét, Rolfe-ot 1622-ben egy indián támadásban meggyilkolták.

Fiuk, aki Angliában folytatott tanulmányokat, később visszatért Virginiába, ahol megbecsült polgárként tevékenykedett.

 

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here