Mara nehezen szánta rá magát a húszéves találkozóra. Eddig egyszer se ment el, mert nem volt kíváncsi volt osztályára. Ez azonban csak féligazság volt, hisz tartotta a kapcsolatot néhány lánnyal. Azokkal, akikkel akkor régen is jóban volt. Emese is azt sorolta neki, hogy nem érdemes időt pazarolnia a múltra, hiszen mi jó sülne ki belőle. Igazat adott neki, bár tudta, hogy nem erről van szó. Gábor miatt maradt eddig otthon. Nem volt ereje látni őt, mert bár két évtizeddel később jártak az időben, őt nem felejtette el.
Hozzáment máshoz, Ádámhoz, született egy fiuk, de öt évvel később már el is váltak. Azóta próbált ismerkedni, de senki nem akadt az útjába, akire rá merte volna bízni önmagán kívül a fia nevelését. Úgy vélte, hogy ha új partner kerül a képbe, a gyerek megsínyli. Lehet, hogy nem sokáig, sőt még nyerhet is vele, de ez mindig hatalmas kockázattal jár. Így bár találkozhatott az évek során egy-egy helyes pasival, a végén egyik se kötött ki mellette. Vagy fordítva. Talán, mert túl sokat várt tőlük, vagy nem voltak elég érettek a feladathoz? Értsd: szerelem, kapcsolat és gyereknevelés. Már-már úgy érezte, minden csakis miatta fordul ki önmagából, ugyanis a fia nem volt se utálatos, se szeszélyes egyikkel sem. Ő viszont óvatosan mustrálta a jelölteket, és patikamérlegre tette a hibáikat. A sajátjait is, azok se képeztek kivételt. Így már hat éve egyedül volt, és nem is nagyon igyekezett ezen változtatni. Emese megértette, helyeselte, és ha Gáborra terelődött az szó, szidta, mint a bokrot. Pedig nem tudott róla semmit, csak annyit, hogy valamivel az érettségi után külföldre ment.
– Nagy szerelem volt a tiétek! – jegyezte meg gúnyosan újra meg újra. – Akkora, hogy lelépett szó nélkül.
– Nem lépett le, csak mással ment el a buliból! Nyilván nem jöttem be neki eléggé, hiába tettem meg mindent, hogy szeressen.
Mara megkeverte a tejeskávéját és a szép, fekete szemű fiúra gondolt, aki nem válaszolt a levelére, az elsőre, amely egyben utolsó is volt. Válasz nélkül hagyta, pedig mennyire kérte, hogy jöjjön el, és tisztázzanak minden félreértést. De a fiú látványosan ölelkezve távozott egy másik lánnyal az érettségibálból. Még az osztályfőnöke is megjegyezte, hogy azt hitte, együtt járnak.
Erre nem tudott mit mondani, mert egyik nap valóban ő is mással volt, sőt azzal szórakoztak, hogy kézenfogva mentek az utcán, mert a nagytesó vezette a kicsit. Ez hatalmas ostobaság volt, de Barnabás mindig is idióta volt, és ő meg belement, hiszen az unokatestvére volt. Arra meg ki gondolt, hogy valaki beárulja őket Gábornak? Ez lehetett a bibi. Mindez a ballagás előtt két nappal történt. El volt foglalva a barátaival, aztán az anyja is betegeskedett, gondolta, majd a buli feldobja a hangulatát. Előtte még küldött pár sort Emesével, aki nem messze lakott a fiótól, hogy mennyire várja az egészet, és reméli, hogy a fiú is. Sejtette, hogy választ nem kap, mert Gábor nem volt egy írogatós fajta, különben is sokat kellett segítenie az apjának.
Azon a májusi estén minden megváltozott. Elsodródtak egymástól, és nem értette, hogyan. Neki sok feladata volt, le kellett vezényelnie pár játékot, amelyben a tanárok a diákokkal versenyeztek, segítkezett a felszolgálásban is, és mire észbe kapott, azt látta, hogy szerelme kisétál az ajtón egy lánnyal, akiről azt se tudta, kicsoda. Emese szörnyülködött és elmondta mindennek. Közölte, hogy nyomorúságos szerelem volt az, közel se fontos, mint amint az ábra mutatta.
– Átadtad a levelem? – kérdezte tőle Mara sírva az est végén többször is, mire a másik felháborodottan kérte ki magának a kérdést.
– Át! Aznap délután. És mielőtt megkérded, nem olvasta el azonnal, és nem mondott semmit.
– Én ezt nem értem!
Később még visszahallotta valakitől, hogy sokan azt hitték, megcsalta Gábort, talán a fiú se hitt mást.
– Nem vett téged komolyan, ebből is látszik! – adta a bölcset a barátnő. – Látod, hogy még arra se adott lehetőséget, hogy találkozz vele.
Igaza volt és ennek épp húsz éve. Azóta a srác Amerikában telepedett le, karriert épített, és nem járt haza csak nagy ritkán. Osztálytalálkozókra sose.
– Tényleg el akarsz menni? Nem unod még azt a sok ócska sztorit, amit ilyenkor felhoznak a többiek? – csóválta meg a fejét. – Hidd el, semmi új nincs a nap alatt. Menjünk inkább moziba, ha már kimenőd van, és a fiad az apjánál tanyázik.
– Nem, én most ott akarok lenni… – felelte neki, és végignézett magán. Csak pár kilóval volt több, mint érettségi idején, mégis megváltozott külsőre. Elveszítette kislányos báját, és a szép, barna hajú lányból mostanra vörösesszőke asszony lett máshol gömbölyödve, mint ahol előnyös lett volna.
– Miatta? Úgyse jön el! – közölte pikírten Emese, és nem értette, barátnője miért ragaszkodik ehhez az ostoba ötlethez. Kinézett egy jó filmet, inkább azt néznék meg, utána pedig ennének egy jó sushit, annak legalább van értelme.
– Nem róla van szó. Eddig sose voltam ott, te mindig elmentél. Ideje nekem is viszontlátnom a sok idiótát! – nevetett, de a szemében volt némi aggodalom. Inkább a többiek véleménye, mintsem régi szerelme miatt, hiszen annak már évtizedek óta nyoma sem volt az életében. Hogy a szívében maradt-e, azzal nem foglalkozott tüzetesebben, különben is Gábor is biztosan megnősült, szerzett magának egy hosszúlábú amerikai feleséget, szóval nem kellett tartania a kellemetlen találkozástól.
– Ahogy akarod, de ígérd meg, hogy nem maradunk sokáig! Unom Béla bát, aki nem is emlékszik már ránk, csak úgy tesz, de a nyálcsorgatós Tibit és a hülye barátját is, aki ilyenkor akar felszedni mindenkit.
Mara felnevetett újra. A nyálcsorgatás nem képletes volt az említett esetében, hanem valós, mert Tibinek volt valami gondja, és akárhogy igyekezett a nyáltermelése fokozottabb volt az elviselhetőnél. Pedig még jóképű is lett volna, csak a szája sarkában összegyűlő váladék undorítóvá tette. Ha ez zavarta is, nem mutatta, mert hódítási vágya nagyobb volt annál, hogy sérelmeivel törődjön. És ez nem változott az évek során sem, mert már két feleségen volt túl, nem beszélve számos barátnőjéről.
– Tibi mindig ilyen volt, nekem nincs bajom vele, gülüke barátját is kedveltem, mert okos volt, de nem annyira, hogy ők ketten behálózzanak. Ettől nem kell tartanod. Viszont vennünk kellene egy jó ruhát, mert mindenki engem fog mustrálni, hisz eddig kimaradtam a nagy találkozásokból, nem beszélve a mi lett belőled – beszámolókból.
Emese égre emelte a tekintetét, de nem látott mást, csak egy hosszú, lengő pókhálót a plafonon, és megállapította, hogy Mara még mindig jó nő, vele ellentétben, aki sose volt az, de legalább fiatalon feszes volt a bőre. Negyven felé kezdett tokásodni és a szarkalábak is megmutatkoztak a szeme körül. Mindegy, gondolta mérgesen. Se neki, se a barátnőjének nincs szerencséje a férfiakkal. Egy este meg nem oszt, nem szoroz, majd másnap elmennek megnézni azt a filmet, úgyse maradnak sokáig.
Nem akart új ruhát venni, ezért az jutott eszébe, hogy felajánlja Marának az ajándékutalványát, amit nemrég kapott ex-anyósától. Olyan puccos üzletekben ő nem szokott vásárolni, ahová az szólt. Táskájába nyúlt, és elkezdett kotorászni. Meg is találta, és megnyugodva látta, hogy még nem járt le.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
