Az újvidéki tragédia

„Leomlott az újvidéki vasútállomás tetőszerkezete Szerbiában pénteken 11:50 körül, többen meghaltak, a város polgármestere szerint legalább harmincan megsérültek – írja a szerb Nova és az N1 Info hírportál. A környék összes mentőegysége és a tűzoltók folyamatosan dolgoznak a helyszínen, a leomlott épületből alól mentették az embereket, emellett munkagépek is érkeztek, hogy eltávolítsák a romokat. A műveleteket sötétedés után is folytatták, de este tíz óra előtt véget értek a mentési munkák. Az újvidéki főügyészség több hatósággal együttműködve megkezdte a vizsgálatot.

Az újvidéki Főügyészség péntek esti közlése szerint tizennégyre emelkedett a balesetben meghaltak száma.” (Forrás: Telex)

 
 

Ennyi a hír, ami egy tragédia mögött áll. Ennyi és nem több, pedig nincs másról szó, mint hanyagságról és a pénz hiányáról. Egy olyan épület, amelyet nem újítanak fel 1965 óta, nem maradhat meg az örökkévalóságnak. Természetesen mindenki tudja, hogy balesetek és szörnyűségek mindennap történnek a világban, de amikor ennyire közel és ennyire banális módon, akkor megrendülünk. Gondoljuk csak el, hogy bárki, aki kilép háza vagy lakása ajtaján, nem gondol okvetlenül arra, hogy meg fog halni, de arra se, hogy utoljára látja a gyerekét, férjét vagy feleségét.

Eddig 14 halott van, és súlyos sérülteket ápolnak a kórházban. Hogy lehet az, hogy ilyesmi megtörténik, jajdulunk fel? Pontosan úgy, ahogy minden más. Azokon a helyeken, ahol az emberek nem figyelnek másokra, ahol nem törődnek a veszélyekkel, ahol nincs vagy másra költik a pénzt, ott előfordul és elő is fog gyakran. Tegnap, Mindenszentek napján, amikor is a halál és az emlékezés közt ingázik a legtöbb lélek, még borzalmasabb annak tudata, hogy egyesek élete ahogy mondani szokás, egy pillanat alatt megváltozott.

Leomlott egy előtető, és nem lehetett elmenekülni a Végzet kinyúló keze elől. Iszonyat és döbbenet!

Egy szemtanú szerint váratlanul minden összedőlt, és félelmetes látvány volt, mintha csak robbanás történt volna. A szerb belügyminiszter szerint rendkívül nehéz a mentőakció, ezért biztosan eltart még néhány órán keresztül, erről folyamatos tájékoztatást ígért. A mentésben több városból közel 80 mentő vesz részt. Rengeteg újvidéki lakos jelentkezett véradásra, tegnap délig 145 ember, azóta már 300-nál is többen adtak vért. A kórházak folyosóin sorban álltak az önkéntesek, a szolgálaton kívüli egészségügyiek pedig munkára jelentkeztek.

Hajtsunk fejet az elhunytak emléke előtt, és értékeljük még jobban az életünket, mert még megvan, mert szidhatjuk bárhogyan, panaszkodhatunk folyton folyvást, de élünk, míg azok, akik kiléptek ebből a földi létből, nem térnek vissza soha. Köztük egy hatéves gyerek is. Nehéz szavakba önteni mindezt. Nehéz nem megkérdezni az égieket, mi céljuk volt mindezzel. Viszont tudjuk, hogy csak az emberek hibáznak és hibáztak most is. Nem az áldozatok, hanem azok, akik felelősséggel tartoztak volna az épület állapotáért.

 

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here