Az ember sok dolgot olvas a neten. Még több dolgot lát, ami nem a valóság, hanem a mesterséges intelligencia terméke. Ma már nehéz megítélni, melyik fénykép valós, melyik épület létezik, ahogy történetek sora is megkérdőjelezhető. Nyár van, uborkaszezon, és azt hinné a kedves olvasó, hogy már tényleg mindent látott és hallott, ám amikor azt olvassa, hogy egy reptéren hagytak szülei egy tízévest, felszalad a vérnyomása. A Josep Tarradellas Barcelona-El Prat reptér három és félmilliós forgalmat bonyolít le, nem egy szakadt vasúti resti, ahová majd elugrik a rokon és hazaviszi a fiút, mert szülei nem voltak képesek figyelni okmányai lejártára.
A helyzet azért is döbbenetes, mert képtelenek voltak lemondani a nyaralásukról, elvégre az kidobott pénz, a másik gyereket magukkal vitték, és az ember azon gondolkodik, mit mondhattak az otthagyottnak? Maradj csak édesem, ez van, lejárt az útleveled, de majd érted jön a nagynénéd, nagybácsid, mi nem bukhatjuk el a nyaralást. Téged majd kárpótolunk, kapsz otthon egy új Iphone-t vagy PS-t, vagy amit akarsz, csak ülj itt nyugodtan, pár óra és itt lesznek érted. Mi addig jól szórakozunk, te pedig bocs, de így jártál…
A történteket még az is súlyosbítja, hogy amikor a reptér személyzete rátalált a gyerekre, és keresték szüleit a repülőn, ők nem jelentkeztek a pilóta felhívására. Hallgattak, mert ők menni akartak. Nyaralni és pihenni mindenáron. A fiuk meg jó helyen van, ahol van, majd ellesz a rokonnal. Letették, mint egy csomagot, ami nem kell. Vajon a gyerek mit érezhetett, amikor rájött, hogy szemrebbenés nélkül tudják nélkülözni, hogy az ő nyaralása nem fontos, hogy a szülei simán elutaznak nélküle, mert ő nem a család tagja? Miféle törést okoz ez benne a későbbiekben? Mondhatja bárki, hogy a tízéves már nem kicsi, tud várni, telefonozgathat, de azért egy ekkora gyerek nem felnőtt, nem tájékozódik jól, főleg nem egy hatalmas reptéren, és bár régen feladtak egyedül is gyereket a repülőre egymagában, talán ma is, azért ez nem lehet követendő példa.
Lilian, egy reptéri alkalmazott ezt mondja a TikTok-videóban „…már sok mindent láttam, de ez teljesen szürreális volt (…) Elképesztőnek tartom, hogy a szülők hogyan hagyhatják ott a tízéves fiúkat a terminálon, amikor okmányproblémák miatt nem utazhatnak. Felhívnak egy rokont, aki talán fél óra, egy óra vagy három óra múlva érkezik, és nyugodtan felszállnak a repülőre, és ott hagyják a gyereket. Anyaként ez elképesztő számomra”.
Vajon az emberek önzése ma már végtelen? Vagy megbolondult ez a világ? Mi vezethet ekkora véglegességhez?
Hogy kaptak-e valamiféle büntetést a szülők mindezek után, nem derült ki a híradásokból. Mindenesetre a család élete nem biztos, hogy csendes mederben folydogál tovább ezután.
