Beszéljünk értelmesen a vásárlási kényszerről! Hogy lehetséges-e ez? Bízzunk benne, hogy igen, mert ez is egyfajta függőség, ahogy a drog, az alkohol vagy a cigaretta. Mondhatnánk, hogy nem okoz akkora károkat, ami féligazság, mert a pénztárcánk bánja, és emellett pusztító a lélekre is. Mi is pontosan ennek a lényege? A hivatalos irodalom ezt mondja róla:
„A túlzó vásárlás nem csak viselkedési addikció megnyilvánulási formája lehet, de egyéb kórképek, például bipoláris affektív zavar, más néven mániás-depresszió tünete is lehet. Ez általában a mániás szakaszra lehet jellemző, ahogy a bipoláris zavar e szakaszában az egyén egyéb tevékenységeket is eltúlzott mértékben végezhet. A kényszeres vásárlást megint más kategorizálás szerint az impulzus-kontroll rendellenességének is tartják.
A kényszeres vásárló anyagi gondjai egyre súlyosabbak és ezzel párosulnak az életmódbeli problémák. A kényszeres vásárlás nemcsak felesleges tárgyak megszerzésére, hanem öncélú szolgáltatások igénybevételére is serkentheti az érintetteket: például taxival mennek távoli városokba.”
Mint minden kényszeres viselkedésnek, tevékenységnek, ennek is lelki okai vannak. Az alany úgy érzi, hogy a vásárlás kiapadhatatlan örömforrás, bár rövidéletű. A pillanat még elégedettséget okoz, de hamar elmúlik. Ezért újra meg újra, nem mérlegelve a lehetőségeket és a következményeket, nekifut és lassan függővé válik. Még akkor se tud leállni, amikor már nincs kerete rá, hitelt vesz fel, és reakcióiban alig tér el más függőségben lévő személy viselkedésétől.
A kényszeres, de már eleve boldogtalan vásárló egyre nehezebb helyzetbe kerül azáltal, hogy költekezik, és emiatt sok esetben kapcsolatai is megromlanak. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor bánatát újból felesleges tárgyak, holmik megszerzésének örömébe fojtja, és a folyamat bezárul. Mivel anyagilag ellehetetlenül, ezért kisebb-nagyobb lopásokba is keveredhet, ami megint súlyos következményeket von maga után.
A nők nagy részében zsigerileg kódolt, hogy hasonlóak akarnak lenni, mint azok, akiket követnek vagy akikért mások is rajonganak. Ezért is szenved jóval több nő boltkórban, mint férfi. Őket nem ezek a külsőségek fogják meg, de ők is lehetnek beteges vásárlók, csak épp drága autómodellekre, vonatokra költenek vagy egyéb olyan tárgyra, amire tulajdonképpen semmi szükségük még hobbi szinten sem.
A gyerekkori elhanyagoltság, a minimális szinten álló önértékelés nem segít abban, hogy jól érezzék magukat a bőrünkben, ezért mindegy, hogy kiről van szó és milyen módon, de könnyen rájöhet, hogy a vásárlás öröm. A barátok, családtagok mindenki másnál hamarabb felfedezhetik a bajt, és szakember segítségét kérhetik, mert ezt a fajta függőséget nem oly módon kell gyógyítani, mint a többit, viszont szükség van arra, hogy terápiás kezelések alatt kiderítsék a probléma forrását. Sajnos a szülők és a barátok segítsége nem mindig elegendő, és a visszaesés gyakran borítékolt.
Megvenni, birtokolni valamit jó. Mindenki tudja, hogy a reklámok, a média elhiteti velünk, hogy lehetünk különlegesek akkor, ha nekünk is olyan holmijaink vannak, mint a sztároknak. Ha ez nem így lenne, nem szaladnánk a trendi színésznők táskáit, ruháit utánozni. Szerencsére akadnak kivételek, akiknek nem számít, hogy mit visel Katalin hercegné vagy Jlo. Ám az őket körülvevő hisztéria, és a rájuk épülő iparág, nem beszélve Selena Gomezről, Gigi Hadidról vagy a Kardashianokról, olyan erős és hatékony, hogy ember legyen a talpán, aki ellen tud állni.
„A mélyebb okok között gyakorta gyerekkori lelki problémák húzódnak: elhanyagoltság, magány, alacsony önértékelés. Felnőttkorban a vásárlás alkalmával a megszerzett tárgyak érzelmi támaszt nyújtanak a kényszeres vásárlónak. Ezen értelmezés szerint egy olyan személyiségzavar okozza a kényszervásárlást, amelyet alapvetően az alacsony önértékelés vált ki.”
Vajon hogyan védekezhetünk ellene, feltéve, hogy pénztárcánk nem kimeríthetetlen? Elsőként fel kell tárni az okokat, majd keresni kell olyan célokat, amelyek örömforrásként lehetnek jelen a függő életében. Neveléssel, odafigyeléssel már sokat tehetünk kora gyerekkortól kezdve, hiszen megmutathatjuk gyerekeinknek, hogy nem a költekezés és a tárgyak birtoklása adhat mindennapi boldogságot. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha nem állunk be a sorba, és nem veszünk meg mindent, amire csak ránéznek a gyerekeink, nem beszélve arról, hogy nem adunk ajándékot minden nap, mert felesleges és értékét veszti a tevékenység. Emellett az értelmetlen felhalmozásról se feledkezzünk meg.
Kép forrása: Pinterest
