Az elmúlt évtizedekben, amikor az internet teljes mértékben beszivárgott az életünkbe, megtapasztalhattuk, hogy számtalan előnye és hátránya is van. Az egyik, ami hol előny, hol meg kevésbé, hogy a világháló nem felejt. Ami egyszer kikerült, az ott is van. Mérhetetlen károkat tud okozni egy-egy kép vagy videó. Természetesen mind tisztában vagyunk vele, hogy képeket, különböző felvételeket készíteni magunkról és másokról kockázatos dolog. Mégis azt hisszük, hogy egy kapcsolat bizalomra épül. Főleg egy barátság vagy szerelem.
Nincs manapság már olyan pár, főleg a fiatalabb nemzedékben, akik ne élnének a bizalmas képküldés lehetőségével. Mindannyian tudjuk, hogy ez izgalmas, izgató, és bármire képesek vagyunk, hogy a másik érdeklődését felkeltsük vagy fenntartsuk. Könnyű azt mondani, hogy nem kell ilyesmit csinálni, akkor nem lesz baj, de gondoljunk bele, már valaha, az első fotók megjelenésekor is készültek házi használatra meztelen nőkről fekete-fehér fotók. Ugyanígy párokról vagy magáról a szexuális tevékenységről is. Ez nem új keletű, ahogy ma már szinte semmi, csak azokat a képeket el lehetett tüntetni, meg lehetett semmisíteni jó esetben a negatívval együtt, és nem volt belőle olyan mennyiség, hogy beteríthető lett volna az ország vagy a fél világ.
Mindannyian követünk el ostobaságokat és túlzásokat a szerelem nevében. Nincs annál egyszerűbb, mint belesodródni ilyesmibe, mert a játék érdekes, kellemes, és különben is örömöt akarunk szerezni a másiknak. A baj nem itt kezdődik, hanem a bosszúnál. Amikor a hiúságában sértett fél elszánja magát exe lejáratására. Ez csakis tudatos elhatározás lehet. Hiába mondjuk, hogy ez őt minősíti, gyakran helyrehozhatatlan károkat okoz a sértett fél, amikor felmutatja a világnak azokat a dolgokat, amik csakis neki készültek.
Ebben az a félelmetes és káros, hogy végtelenül aljas és gonosz, aki él ezzel a lehetőséggel. Nem lesz kisebb a fájdalma vagy sértettsége, mert sebzett hiúságán csorba esett. Viszont a másik fél tönkre mehet bele. Az emberek unalmukban bármire képesek. Jóízűen csócsálják mások életét, gúnyolódnak rajta, sőt tovább is küldözgetik a látottakat. Elfeledkeznek arról, hogy a képen látott személynek lelke is van. Valószínűleg nem csak ő látja, szenvedi el a beszólásokat, a durvaságokat, hanem a gyereke, szülei vagy barátai. Pokolian nehéz megbirkózni azzal, hogy életünk rejtett titkai, intim fotóink, pillanataink napvilágra kerültek. Még abban az esetben is, ha valaki átlagember, de ha közszereplő, akkor pláne. Ne legyünk képmutatóak, kaptunk már hasonló fotókat. Aki társkeresőkön próbált boldogulni, nem egy, és nem kettő intim testrészről készült fotót találhatott az üzeneteiben. Van ebben valami riasztó és undorító, amellett, hogy küldője figyelemfelkeltésnek szánja. Azt mondja magáról, lám, ennyi vagyok, ennyit megmutatok, kellek-e így. Ha nem, akkor te vagy a prűd, a szemérmes, az ostoba, de ez nem gond, van rajtad kívül elég nő vagy férfi, akit érdekelni fog.
Emberi minőségünkben is romlottunk az elmúlt időkben. Nem merem azt írni, hogy bezzeg régen, de azért bezzeg régen…Nem voltunk szentek, csináltunk ezerféle marhaságot, de legalább nem maradt nyoma. És ha bántani is akartuk a másikat, nem ilyen durva módon tettük. Nehéz felfogni, hogy ma ilyen intim felvételek közreadója, mire gondol? Mire számít? A károkozás a legfontosabb? Csakis az, hogy szenvedjen, aki elhagyott bennünket, vagy mert ellenünk szólni? Vajon lejáratni egy embert, megmutatni róla mindent, legyen az test vagy lélek, elégtételt jelent annak, aki megteszi?
Valószínűleg igen. Mi azonban, akik részesei leszünk akaratlanul ennek a bántásnak, egyet tehetünk: mélyen elítéljük, nem csámcsogunk rajta, és azonnal töröljük. Épp elég végiggondolni, hogy mi sem vagyunk tökéletesek, csak lehet, hogy szerencsénk volt az ex-szel, aki nem volt romlott, gonosz, és nem akart bennünket porig alázni. Tényleg nagy szerencse kell ahhoz, hogy ne maradjon ma nyoma tévedéseinknek. Ezért nem helyes asszisztálnunk másokéhoz. Jó lenne embernek lenni, maradni minden körülmények között. Jobb embernek.
Kép forrása: Pinterest
