Utunk utolsó állomása Visoko. A név valószínűleg sokaknak nem mond semmit, de akik picit is érdeklődtek már a régészet iránt, eljutottak a boszniai piramisok témaköréhez, ez bizonyos. Jómagam is néztem pár fellelhető beszélgetést az amatőr régésszel, aki arról beszélt, hogy fedezte fel őket. Immár kilenc piramisról van szó, amelyek nem messze Szarajevó mellett találhatóak.
Amikor a látogató megérkezik, tapasztalja, hogy nagy forgalom nincs. Nem tülekednek a turisták, a szenzáció lángja kihunyóban van. A buszról ülve messziről még látható volt a Nap piramis, ami valljuk be, pontosan olyannak látszik, mint a legtöbb hegy. Még véletlenül se kiáltanánk fel, hogy jé, egy valódi piramis. A buszparkolótól ötven méterre a völgyben egy fás, bokros, gazos terület található egyszem keskeny úttal, ami a „piramis” bejáratához vezet. Kívülről nem látszik semmi, az ember azt hinné, egy bányába lép be. És ez nem tévedés, valóban oda érkezik. Ugyanúgy van kitámasztva a fal támfákkal, mint bármely más bányákban, és azért, hogy ne verjük be a fejünket, a kezünkbe nyomnak egy védősisakot. Odabent kevés fény van, és az idegenvezető szerint árad az energia. Máskülönben meg nem látszik semmi. Egy-két nagyobb kő, és azon kívül a nagy semmi. Az egyik köré leültetik a látogatókat, és kérik, hogy meditáljanak, tegyék a kezüket a kő fölé. Ha éreznek bizsergést, akkor árad feléjük az energia, ha nem, akkor az csak azért lehet, mert tele van vele. Hadd ne mondjam, nekem túltengésem is volt, pedig a zárt, alacsony helyen egy pillanatig se volt kedvem meditálni, legszívesebben dühösen kirohantam volna. És persze ott a kő is, amelyről kiderült, hogy a 34 ezer éves piramis székely-rovásírásos emléke. Ettől az erős és kirívó magyarságtudattal rendelkező emberek menten elalélnak, mondván, istenem, mi vagyunk a Föld bolygó legkülönbjei. A kövön látható karcok, mélyedések azonban bármik lehetnek, és hatalmas túlzás belemagyarázni a jeleket. Gondoljunk csak bele: 34 ezer év! Az ősember még javában pattintotta a követ…
Jöjjön a mese, mese, mátka…
„Az Amerikában élő bosnyák fémmegmunkálóműhely-tulajdonos, amatőr régész 2005 áprilisában, a Szarajevó melletti Visokoban tett látogatása alkalmával Senad Hodović, a helyi múzeum igazgatója hívta fel figyelmét a vidék furcsa földrajzi geometriája: a város fölött magasodó, meglepően szabályos formájú, erdővel borított hegyre. Osmanagić már korábban felhívta magára a figyelmet egy könyvvel, amelyben a majákról azt állította, hogy közvetlenül az atlantisziak leszármazottai, közvetve pedig – rajtuk keresztül – a Fiastyúk csillagkép egy naprendszeréből származnak. E könyve miatt tudományos hitele már eleve kérdéses volt, és boszniai ténykedése ismét amatőrizmusát igazolta.
Osmanagić rögtön lecsapott az alkalomra, hipotézise szerint a Visočicának nevezett hegy nem természetes képződmény, hanem az ősi időkben, ember által épített, vagy átformált alkotás, Európa első piramisa. Vitatott geofizikai eredmények (hőtérkép) alapján Osmanagić azt állítja, hogy kilenc piramist fedezett fel. A hegyek környékén talált egyetlen, alig háromszáz méter hosszú, és a „főpiramistól” 3 kilométerre lévő alagútból, és a környékbeliek elbeszéléseiből (miszerint néhány gyerek bement egy alagútba és a hegyek túloldalán jöttek ki) következtetve elmélete szerint a kilenc „piramist” alagútrendszer köti össze. Néhány előkerült fadarab C14-es vizsgálata alapján a piramisok korát jelenleg 34 ezer évesre teszi.
A munkálatokat kezdeményező és vezető Osmaganić feltételezése szerint megtalálták Európa legrégibb és legnagyobb piramisait. Fényképfelvételek készültek a völgyet övező felszíni formákról, s ennek alapján ma már kilenc piramisalakzatot különböztet meg. Ebből ötnek neve is van: a Nap (Visočica), a Hold (Plješevica), a Sćárkány (Bučki gaj) és a Szeretet (Četnica) piramisa, valamint a Föld temploma (Krstac).
Osmanagić szerint a helyszínen jártegyiptológusok más hasonlóságokat is találtak az egyiptomi piramisokkal és megállapították, hogy helyszínen készült (mesterséges) „betonról” van szó. (A helyszínen járt egyiptomi tudós azonban nem egyiptológus, hanem geológus.) Ehhez Osmanagić elmélete szerint Egyiptomban alkalmazotthoz hasonló kötőanyagot használtak, s a felhasznált kövek mérete és megmunkálása is hasonló. Egyiptomban azonban a kövek illesztésénél nem használtak semmilyen kötőanyagot, vagy ha igen, akkor az agyag- és gipszhabarcs volt. Egyiptomban mészhabarcsot sohasem használtak. A kőanyag a fotók alapján lapos és széles tégla alakú, míg az egyiptomi építőanyag mindig vaskos tégla formájú volt, a két formavilág között nem nagyobb a hasonlóság, mint a B30-as és a Porotherm tégla között. A vizsgálatok megerősítették, hogy ez az anyag kétszer erősebb a ma használatos betonnál, a kötőanyag pedig kalcium-hidroxid, mely kalcium-karbonáttá alakult át. Ez a képződmény is természetes eredetű konglomerátumnak bizonyult.
Osmanagić szerint a piramist a 34 ezer éve (más helyeken 27 ezer évet említ) élt protillirek építették. Nem magyarázza azonban azt, hogy ezek az illírek az elkövetkező 32 ezer (illetve 25 ezer) évben hol voltak, hiszen az illírek első említése a görög korra tehető.” (Forrás: Wikipédia)
Lényeg a lényeg, hogy aki arra jár, nem fog látni mást, csak egy bányát, és hihet bármit, tapasztalni nem fog. Elképesztően nagy átverésnek tűnik, és az ott lézengő árusok se tudnak mit árulni, mint olyan kőzetdarabokat, amiket bármely más boltban találhatunk, vagy piramisformára csiszolt üvegeket némi kriksz-kraksz-szal. Az egész egy oltári nagy lehúzás, bár a bosnyák identitás részévé próbálják tenni, hogy növelje az önbizalmukat.
Rossz szájízzel hagyja el a látogató a helyszínt, mert ha hitt és remélt is valamit, látni biztosan nem látott, maximum egy bunkert, amely beomlott a világháború után és most megpróbálják eladni piramis címszó alatt.
Ennek ellenére Bosznia fantasztikus ország. Színes-szagos és még nem eléggé felfedezett. Érdemes ellátogatni ide, mert biztosan elvarázsolja a kíváncsi turistákat.
Kép forrása: Pinterest
