Egészen felfrissült, ahogy kilépett a zuhany alól. Megnézte magát a tükörben és Elizára gondolt. Gyorsan előkapta a telefonját, és egy rövid üzenetet küldött neki. Tudta, hogy jobban belopta magát a szívébe, mintsem remélte egykor. És majdnem meghalt. Ettől végtelen szomorúság tört rá. Ült, bámult maga elé, és várta, hogy a lány visszajelezzen, de nem történt semmi. Talán alszik, jutott eszébe. A szekrény elé lépett, és a gondosan hajtogatott pólók közül kiválasztott egy fehéret, az ártatlanság színét, és belebújt. Még volt annyi ideje, hogy a kávéfőzőt is bekapcsolja, és várta, hogy egy erős presszó felélessze benne az életet. Míg főtt a kávé, felöltözött, megnézte magát a tükörben, és nem tetszett neki, akit látott. A szeme alatti sötét karikák jelezték neki, hogy nincs minden rendben, hogy fáradt és kiégett, de abban a pillanatban ez nem volt fontos.
Lehörpintette a kávét, fogat mosott, és nagy levegőt vett. Ideje van az igazságnak, mondta félhangosan, és kinyitotta az ajtót. Amit meglátott, rémülettel töltötte el. A szomszédja ajtaja tárva-nyitva állt, és hiába szólongatta, nem felelt senki. Óvatosan bekukkantott, de a parányi garzonban úgy tűnt, senki sincs.
– Bassza meg! – kiáltotta és elkezdett rohanni a folyosón, ki a főbejáraton, egyenes az utcára, de hiába nézett jobbra vagy balra, a néni nem volt sehol.
– Most mi a fene legyen? – töprengett. Ennyit a tanúról, a kéréséről és az igazságról.
Zsebébe nyúlt, kivette a kocsikulcsát, és gombnyomással ki is nyitotta. Hirtelen nem tudta, mit tegyen, de aztán megértette, hogy nincs más választása. A rendőrség a nagy forgalom közepette sem volt negyedóránál messzebb. Úgy sétált be a tágas üvegajtón, mintha nem is keresnék, hanem csak pizzát hozott volna.
– Uram! Nem mehet csak így be! – pattant fel a portás, pedig nem is mehetett volna tovább, mert a következő ajtó zárva volt.
– Nem megyek! – mordult fel.
– Kihez jött? Milyen ügyben jár?
– Hogy kihez, azt nem tudom, de azért jöttem, hogy tisztázzak egy félreértést…
A portás gúnyosan elvigyorodott. A márkás pólója és cipője láttán biztos volt benne, hogy egy csalóval van dolga, vagy netán az asszony jelentette fel? Ismerte a fajtáját, mind ezzel a rátarti modorral érkezik, de távozni egy se távozik ezzel.
– Értem! Akkor adja ide a személyijét és majd kiderül, hová is küldhetem!
Dávid kivette a tárcáját, de mielőtt bármit is tett volna, az üvegajtó keresztül megpillantotta a feleségét. Épp egy rendőr kísérte. Meg volt bilincselve. A nő nem tűnt megtörtnek, inkább emelt fővel és ringó léptekkel haladt a folyosón, talán azt képzelte, egy film részese.
A portás telefonált egyet, és bólogatott.
– Rendben, értettem. No, jöjjön, Kalácska nyomozó már várja! Jobbra, majd foglaljon helyet a padon.
Dávid elvigyorodott. Ilyen vezetéknévvel bizonyára sokat szekálhatták a többiek, de nem volt ideje ezen töprengeni, mert Kalácska nyomozó már nyitotta is az ajtót, és invitálta befelé.
– Jó napot! Örülök, hogy megkerült! Sok munkát spórolt meg nekünk! – azzal kezet nyújtott.
– El kellett jönnöm, de a szomszédasszonyomat nem tudtam magammal hozni, mert eltűnt.
– Miért hozta volna? – A nyomozó értetlenül pislogott.
– Mert elmondta volna, hogy hazudott, és én nem lőttem le senkit.
– Valóban?
– Csak mire érte mentem, üres volt a lakása.
Kalácska egy székre mutatott, és kávét töltött magának.
– Kér? – nézett Dávidra, aki idegesen dobogott a kezével a térdén. Hiába tudta, hogy nem tett semmit, még sosem volt dolga a rendőrséggel.
– Nem köszönöm.
– Biztos? Idegesnek látszik…Özvegy Murainéra gondol, amikor a szomszédot említi?
– Nem tudom a nevét. Szinte az enyémmel szemben van az ajtaja.
– Á, értem. Az egy demens öregasszony. Fenntartással kell fogadni, amit mond, ezt azonnal sejtették a kollégáim…
– Demens? Beszéltem vele, és nem tűnt fel. Fantasztikusan elbeszélgettünk…
– Az akkor egy jó pillanata volt. De van egy jó hírem a maga számára. A kedves neje bevallotta, hogy rálőtt az ön szeretőjére.
Dávid hirtelen nem tudta eldönteni, hogy jól hall-e. Vivien bevallotta? Sosem volt egy olyan nő, aki bármely hibáját elismerte volna, hát még egy gyilkossági kísérletet.
– Ez komoly? Nehezen hiszem el, mert ő nem az az ember, aki képes elviselni a hibáit…De láttam a folyosón. Valóban bevallotta?
– Higgye el! Állítása szerint önvédelemből tette, mert a másik hölgy kést rántott.
Dávid felnevetett. Most már biztos volt benne, hogy a nejéről van szó, akinek kész terve volt arra, hogy hogyan ússza meg a börtönt.
– Ez nevetséges! – közölte nyugodtan. – Odajött, tombolt, és rálőtt Elizára. Ennyi a történet. Nincs itt szó semmiféle késről.
– Megkérdezhetem, hogy maga, aki bizonyára jól ismeri őt, miért engedte be a lakásába? – A rendőr buzgón szürcsölte a kávéját, és jegyzetelt, de mintha ceruzája nem ért volna a papírhoz.
– Nem is tudom. Ostobaság volt részemről, de nem akartam, hogy felverje a házat.
– Inkább kinyitotta előtte az ajtót, és hagyta, hogy lövöldözzön?
– Nem tudtam, hogy pisztoly van nála.
– És a kés mikor került elő?
– Mondtam, hogy nem volt szó késről. Semmiféle kést nem vett elő senki. Nem is akarta megtámadni a nejem senki, mert szóhoz se jutottunk tőle, már lőtt.
– Értem. A kést valóban nem találták meg a munkatársaim. Egyszóval a felesége hazudott?
– Nagyon gyakran teszi, de az emberek hisznek neki. Meggyőző tud lenni.
– Uram, maga szerint valóban gyilkolni akart?
– Mi mást mondhatnék? Rálőtt a nőre, akit szeretek. Tudom, hogy mindez olcsó kriminek tűnik, de nem történt más. Régen nem vagyunk együtt. Nem szeret engem, csak nem tudta elviselni, hogy valaki a helyébe lép. Ennyit mondhatok. Ő egy valódi nárcisztikus személyiség. Csak neki lehet igaza, csak körülötte forog a világ, és ha nem ez történik, akkor robban.
A rendőr arcán mosoly suhant át. Szimpatikus volt neki az előtte ülő, azt viszont nem mondta el, hogy fél órája még a feleségét is annak találta. Sőt túlságosan is. A nő egyszerűen lenyűgözte, amit a saját szakmájában nem igazán engedhet meg az ember. Már ha elfogulatlan akar maradni.
Folytatjuk…
<a href=”https://pixabay.com/hu/users/djedj-59194/?utm_source=link-attribution&utm_medium=referral&utm_campaign=image&utm_content=3394790″>djedj</a> képe a <a href=”https://pixabay.com/hu//?utm_source=link-attribution&utm_medium=referral&utm_campaign=image&utm_content=3394790″>Pixabay</a> -en.
