A téma örök és kifogyhatatlan. Szerelem, sztárrá válás, és az ezzel járó konfliktusok. Tudtam mire számíthatok, amikor elindultam a moziba, hogy megnézzem a Csillag születik című filmet, Bradley Cooper és Lady Gaga főszereplésével. hiszen kamaszként láttam az 1976-ban Barbra Streisand-al és Kris Kristofferson-al készült változatot. Akkor nagy hatással volt rám Barbra, akiről már akkor is tudtuk, hogy hatalmas sztár.
Az ugyan ezzel a címmel készült Bradley Cooper rendezésében bemutatott film, nem kisebb hatással volt rám. Volt némi kétség bennem, hogy Lady Gaga milyen figurát hoz Ally szerepében, de a kész produkció nem várt meglepetésekkel szolgált. A helyzet mindennapos is lehet akár, hiszen gombamód szaporodnak a különböző csatornákon tálalt csillagokat felfedező műsorok. 
A sztori végtelenül egyszerű, bárhol elolvasható a spoiler, és aki látta a régebbi verziókat, az ismeri az alaphelyzetet. Nem is maga a történet hozza a hátán a filmet. Egy karrierje végén lévő zenész, akinek meggyűlt a baja az alkohollal, beleszeret egy lányba, aki nem hisz magában, és külső adottságait nem látja megfelelőnek arra, hogy ismert énekesnő legyen. Jackson (Bradley Cooper) olyan hihetetlen brillírozással bújik ebbe a szerepbe, és olyan alapossággal alakítja ki a nézőben az egyszerre ellenszenves sztárallűröket magáénak mondott énekest, és az esendő embert, hogy egyszerre vagyunk képesek unszimpatikusnak és szerethetőnek látni a figurát.
Azt gondolnánk, hogy ez egy hagyományos szerelmes film, és a cselekménynek köszönhetően, a film közepe táján előkapjuk a zsebkendőt. Szemet homályosító jelenetek váltják egymást, olyan mértékű egymásra hangolódás, és tömény kémia van a két főszereplő között, hogy azt ember azt mondja: garantált az egymásba gabalyodás a magánéletben is. Ám minderre rácáfol az élet, egyszerűen csak két hatalmas színjátszó zseni került egymás mellé ebben a filmben. Bradley azt hiszem, élete legjobb alakítását hozza, mint lecsúszott, alkoholista meg nem értett zenész. Egyetlen pillanatig sem gondoltam, hogy mindez csupán színészi játék, mert olyan valóságossá alakítja a figurát.
Beláthatunk a back-stage-be, láthatjuk annak minden mocskos, és vágyakozva figyelt oldalát. 
A romantikus szál mellett ott van minden, ami egy jó filmhez szükséges: humorban is bővelkedik a sztori. A dalok egytől egyik érzelmesek, szerelmesek ezrei osztják meg a megosztócsatornákról belinkelve a közösségi oldalon, tehát megugrották az alkotók a lécet.
A Shallow-ban Gaga viszi a prímet, és a maga is kellemes orgánummal megáldott Bradley szerényen támasztja hangjával Gagát a háttérben.
A film szívet lelket szaggat. A történet szépen ível, fellelhető benne az összes olyan konfliktus, ami ebben a világban létrejöhet. Lady Gaga igazi arcát láthatjuk, aki bár olyan, mint egy kaméleon, most mégis valós önmagát mutatja. A zsenialitása átüt az egyszerűségén is, hiszen amikor a mikrofon elé áll a film egyik legmeghatározóbb jelentében, felkapjuk a fejünket, és a már megszokott hangot kapjuk, amelytől még a legádázabb Gaga gyűlölők hada is fejet hajt.
A filmet nézve, lassan kikúszik a fejemből a tinédzserkorban látott Csillag születik, és egy új történet veszi át a helyét, amit magamba szívok, áttranszformálok magamon, telítődöm. Az érzelmi feszültség megtölt, a fülemben a dalok zúgnak, és azon kapom magam, hogy olyan filmet kaptam ma este, amelynek végén még a jegypénztárnál a legfancsalibb arcot vágó néző is szemét törölgetve jön ki a moziból.
