Csók. Kézre, arcra, vagy szájra. Titokban, az oltár előtt, szűziesen, vagy teátrálisan. A csók egy emberiséggel egyidős bizalmi, érzelmeket közvetítő gesztus. Univerzális. Mégis, minden korban, minden népnél, sőt akár egyénenként mást fejez ki. Vannak, akik bárhol és bármikor szívesen adják és fogadják, akadnak, akiknél nyilvánosan tabu.
Tulajdonképpen nem szól másról, mint az ajkak találkozásáról, mégis olyan mágikus és maradandó, hogy szinte nincs olyan költő, író vagy festő, aki ne próbálkozott volna megörökíteni a megörökíthetetlent: a csókot. Jézus csókkal való elárulása, a politikai vezetők összecsókolózása, vagy akár a híres filmek még híresebb csókjelenetei mára már az emberiség szellemi kincsei, tudni róluk: az alapműveltség része.
Nem csoda hát, hogy a csók önálló világnapot kapott. Hogy mikor, kik és hogyan ünneplik, az ugyanolyan változó, mint az, hogy hogyan gyakorolják a szerelem művészetét.
Július 6-a a Csók világnapja. Legyen kivel ünnepelni!
