1997.augusztus 31-én megtörtént az elképzelhetetlen. Meghalt a világ egyik legismertebb embere, akit legtöbben fotóztak, akinek minden mozdulatát követte a sajtó. Ezzel kezdetét is vette a Diana-mítosz. Vajon mi volt az, ami miatt a világ tekintetét kezdettől fogva a walesi hercegnőre szegezte?
Amikor színre lépett, nem volt különösebben érdekes, sem izgalmas és még szép sem. Inkább bájosan ártatlan lányka. És mindenki meglátta benne a mesebeli csodát, amelyben a nép egyszerű lányából lehet még különlegesség. A mesebeli szál itt kezdett felívelni, mert a legtöbb földi halandó égi magasságokba vágyik, hiába tudja, hogy az út veszélyes, rögös vagy épp a végcél nem a legszerencsésebb. A mesék azonban mindig véget érnek az esküvővel, de Diana meséje azzal kezdődött. Hol sajnálták az emberek a rengeteg támadás miatt, hol istenítették, mert bátor, kedves és szeretnivaló volt. Ha lehántjuk róla a fenség maszkját, láthatjuk, épp olyan volt, mint egy nő közülünk, aki rosszul választott. Mást remélt a házasságtól, máshogyan tervezte, és nem azt kapta, amiről álmodott. Amikor kiderült, hogy anyósa, II. Erzsébet nem szívleli, az emberek pláne a szívükbe zárták. Amikor kipattant a hír, hogy bulimiás, a rajongók hada megértette és elfogadta, hogy hatalmas nyomás nehezedik rá.
Vajon ki szeretne paparazzikkal a nyakán kilépni a házából, kordában tartani minden fintorát, mosolyát és uralkodni magán akkor is, amikor már alig lehet?
A robbanást végül az okozta, hogy kiderült, Dianat, a különlegest, a csodálatost, akit a nép saját gyermekeként szeret, megcsalja a férje. Ez tulajdonképpen cseppet sem lett volna újdonság, ha nem róla lett volna szó. Egy biztos, Károly herceg végig mást szeretett. Diana előtt jóval, és a vele való házasság alatt is, amelybe kényszerűségből sétált. Mondhatjuk nyugodtan, hogy Diana mennyivel szebb, elegánsabb, de gondoljunk csak bele egy picit. Vajon mit érezhetett Kamilla, amikor ő nem lehetett a szeretett férfi felesége, sőt látnia kellett, ahogy mindenki a másik nőért rajong? Az ő oldalát és Károly hozzáállását nem szoktuk boncolgatni, pedig biztosan megszenvedték ezt a házasságot.
Diana ugyanolyan fiatal nő volt, mint a többi hozzá hasonló, csak neki extra körülmények jutottak. Egyet akart: szeretni és szeretve lenni. Nem sikerült neki. Házasságának felbomlása után minden egyes férfival összehozták, akire csak ránézett. Folyton azt találgatták, van-e kapcsolata a lovas edzőjével, a testőrével, egy szívsebésszel, és vajon melyik marad mellette, hogy elviselje a médiacirkuszt.
El sem tudjuk képzelni, milyen borzalmas lehet úgy élni, hogy nem hibázhatunk. Ha mégis, akkor ezer fotó rögzíti a botlásunk, a szakadó harisnyánk, az edzés utáni izzadó arcunk, a lopott találkánk minden részletét. Folyton viszontláthatjuk magunkat az újságokban előnyösen és kevésbé előnyösen. Mindenki véleményt mond a hajunkról, viselkedésünkről, de a lelkünkre nem kíváncsi, mert a külsőségek mindent felülírnak. Ekkora teher alatt már nem hajlik a pálma, hanem eltörik.
Senki nem tudja megmondani, hogy mi lett volna ezzel szép fiatal nővel, ha azon a végzetes éjszakán nem történik baleset. Ha nem ivott volna a sofőr, ha be lett volna kötve a hercegnő, ha nem az Alma alagút felé hajszolja őket a fotósok sora…
Vajon két kisfiú akkor éjjel sejtette-e, hogy elveszíti az édesanyját, aki számukra egy nevetős, életrevaló nő volt? Vajon Dodi al-Fayed megadta volna Dianának a szerelmet, amit addig senkitől nem kapott meg? Lehetett-e volna saját élete királynője?
Az idén is csak 59 éves lenne Diana, és ha élhetne, boldogan nevetne a kamerába négy unokájával. Talán… De azon az éjszakán valahol fönn másként döntöttek
