Philippa Langley olyan nő volt, amilyen kevés születik ezen a bolygón. Ilyen eltökéltséggel és hittel nem gyakran találkozik az ember. Kedvenc hobbijaként a történelmet jelölte meg, de forgatókönyvírással is foglalkozott. Előszeretettel kutatta III. Richárd életét. Nemcsak személyével, hanem a róla kialakított torz képpel is le akart számolni. Úgy vélte, a király személye körüli negatív visszhangot elsősorban William Shakespeare alkotta meg azáltal, hogy a királyt testileg és lelkileg eltorzult személynek tüntette fel drámájában. Ezt tanulmányozva felmerült benne, hogy ha életét ennyire félreértelmezték, akkor talán a halálát is.
III. Richárd 1485-ben halt meg, és a Greyfriars kolostorban temették el Leicesterben, ám a kolostor elpusztult, így a helye feledésbe merült. Langley rengeteg térképet, levéltári anyagot átböngészett, mire a történelmi puzzle-t összerakta. Tanulmányozta a modernkori városi beépítéseket, és hosszas kutatómunka után arra a következtetésre jutott, hogy a kolostor nem veszett el teljesen, csak a helyére egy modern várost építettek. És ebben a városban volt egy közönséges parkoló, amely alatt ő tudni vélte a király sírhelyét.
Elképzelését senki nem vette komolyan, évekig próbálta meggyőzni a szakembereket, hogy kezdjenek el ásni, de Leicester belvárosát már sűrűn beépítették, és Langley különben is csak egy amatőr volt. Korábban senki nem azonosította a kolostor helyét, és neki arra sem volt engedélye, vagy pénze, hogy egy parkolót felásasson. Érezte, hogy egyedül nem boldogulhat, ezért kapcsolatban a lépett a város egyetemének régészeivel, akik végül is elhitték neki, amit állított.
A civil kezdeményezés idővel professzionális kutatást eredményezett. 2012-ben megkezdődött a feltárás. Nem ötletszerűen, hanem éppen ott, ahol Langley és a kutatócsapat meghatározta egy kolostorrajzot követve. Az első árokból azonnal egy csontváz került elő, ami nem lett volna szenzáció önmagában. de a test jelöletlen sírban volt eltemetve, a gerincen deformitás volt látható, és a koponyán súlyos sérülésekre utaló nyomok látszottak. A test elhelyezkedése és a helyszín együttesen is utalt arra, hogy nem átlagos temetésről lehetett akkor szó. A következő hónapokban antropológia vizsgálatok sora utén, DNS elemzéssel a leszármazottakkal, és a radiokarbonos kormeghatározással egybevetve kijelenthették, a csontváz minden kétséget kizáróan III. Richárdé.
Bár nem Philippa Langley végezte a feltárást, mégis ő indította el a kutatást, ő állította hosszú időn át, hogy nem téved, és a parkolóban, a R betű alatt a király nyugszik. Nélküle valószínűleg nem ott és nem akkor kezdik meg az ásatásokat.
Ritka alkalom volt ez, és remek bizonyíték arra, hogy a tudományos kutatás nem mindig a tudományos rangtól függ, hogy egy intuíció is lehet hatalmas segítség. Ő egy majdnem kívülálló volt, aki mélységes meggyőződéssel tartott ki igaza mellett, és hitét siker és elismerés koronázta.
Mondhatnánk azt is, hogy a makacsság végül kifizetődött. Azóta a város a parkoló köré múzeumot épített, és szeretettel várja a látogatókat, akik döbbenten hallgatják a király maradványainak megtalálásáról szóló majdnem meseszerű történetet.
Langley egyszer azt mondta: „furcsa érzésem volt, mintha pontosan tudnám, hol kell keresni”. És lám, a megérzései beigazolódtak.
Fotó: Life Of Pix: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/2489/
