Helyszín: a Magyar Zene Háza, Budapest
Esemény: Dívák és ikonok c. kiállítás
Nem tudom, ez a kiállítás szorul-e ajánlásra, de azért teszem, mert még egy hónapig nyitva van, és nem mindennapi élményt nyújt. A hirdetésben az áll, hogy 150 év kultúrtörténete, emellett a női előadóművészet és egyenjogúság másfél évszázados fordulatos sztorija. Ez pontosan így van. Azt adja, amit ígér. Lássuk csak:
A díva jelentése: híres, divatos, ünnepelt színésznő, táncosnő, ill. énekesnő.
A kiállítás két részre oszlik. Az első részben történelmi kontextusba helyezi a díva megteremtését, betekintést enged a színpad mögötti világba, majd megmutatja, hogy írják felül a nagy előadóművészek a divatot, a hagyományokat. Mindezt teszik határaikat feszegetve.
Kezdjük azzal, hogy a Magyar Zene Háza gyönyörű hely. Az épület maga különleges, a belső és külső tervezés is az, és az arra járó úgy érzi, bárhol a világon megállná a helyét.
A kiállítást úgy tervezték meg, hogy egy labirintusban haladhat a látogató, tele tükrökkel, fantasztikus jelmezekkel, és közben minden egyes szegletében szól a zene. Hallhatjuk Piafot, Whitney Houstont és persze felsorolni is nehéz, kiket.
Olyanok is, akik rajonganak a filmművészetért, találnak csodákat maguknak, hiszen csodás fotókon láthatják Marlene Dietrichet vagy Garbót, de Vivien Leight ruhája is kiállításra került. Aztán ott van Piaf egyszerű kis fekete fellépőruhája, vagy Cher varázslatos kosztümjeinek sora, de Cserháti Zsuzsa, Koncz Zsuzsa és Rúzsa Magdi jelmeze se maradt ki. Persze csodálattal lehet tekinteni Freddie Mercury kabátjára, amelyben elénekli a Tavaszi szél vizet áraszt c. dalt Budapesten. Felsorolni is nehéz, mert Maria Callas és Marilyn is része, ahogy Dolly Parton vagy Liza Minnelli. Valódi időutazás, amit a falakon szereplő feliratok, táblák, fényképek egészítenek ki. Igényes és profi munka, bár én találtam egy helyen helyesírási hibát, de azt hiszem, ez lényegtelen. Aki szeret elmerülni a régi korok csodaszép jelmezeinek vizsgálatában, érdekli a filmes világ, no meg a zene, ne hagyja ki.
Kifelé jövet, át a Ligeten még kicsit turista maradhat az ember. A Vajdahunyad várát látogató turisták szemével megcsodálhatja az épületet, amelynek ezer apró részletét időközben elfelejtette, még akkor is, ha pesti. Rátalálhat Drakula apró szobrára Kolodko Mihály remekére, hallgathatja a fiatal srácot, aki a Carmenből hegedül egy részletet, miközben a tömeg tapsol, és csillogó szemmel bravózik. Jó érzés észrevenni, hogy a sokat szapult fővárosunk gyönyörű város, szeretik a külföldiek, örömmel és lelkesen simogatják az Anonymus szobor kezében lévő íróeszközt, hátha szerencsét hoz nekik. Pontosan ahogy mi Veronában Júliát vagy Párizsban, a Montmartre-on Dalida keblét.
Még süt a nap, gyönyörű és forró nyár van, de aki fogékony valami különlegesre, annak szívből ajánlom, hogy menjen a Lizsébe, és merüljön el egy egészen új, ismeretlen és mégis ismerős közegben. Nem fogja megbánni!
Kép forrása: Magyar Zene Háza
