Mariann egy ideje érezte, hogy valami nincs rendben. Látszólag nem változott semmi, mert Ervin mindent úgy csinált, ahogy eddig. Nem rejtegette a telefonját, ritkán túlórázott, és nem hanyagolta el őt. Mégis volt valami a levegőben, amit nem lehet szavakkal vagy tettekkel igazolni. Szele mégis belengte az életüket. Próbált résen lenni, megszagolta férje öltönyeinek gallérját, átnézte ingeit, de azokon egyetlen közhelyesen árulkodó rúzsfoltot sem talált. Ám a valami csak ott volt. Ervin ritkán beszélt a munkájáról, unta, és a főnöke egy zsarnokoskodó nő volt, akit nem kedvelt. Annyit mondott róla, hogy arrogáns és legszívesebben megütné, de nő és így végképp nem teheti, hisz úriember. Mariann bólogatott és hagyta, hadd mérgelődjön pár percig, majd készített neki egy erős kávét, hogy lehiggadjon. A kávé persze csak ürügy volt, ha nem akarta tovább hallgatni a nő dolgait, aki semmibe vette munkatársait. Harmincas picsa, aki azt hiszi, kifordíthatja a világot a sarkából, zárta le a férfi, és leült a laptopja mellé, hogy folytassa a munkát.
Amikor a meghívást megkapták, felszisszent. Egy kerti parti Budán? Kell ez a flanc? Kell bizony, mondta Ervin vigyorogva, hiszen Adrienn asszonynak meg kell mutatnia, mire vitte az elmúlt években. Igaz, hogy idősebb férje is nagyban hozzájárult sikeréhez, de ezt nem említette, mert a sikert csak magának könyvelte el. Vajon mit visz az ember egy ilyen helyre? Bort és virágot, töprengett, mert semmiképp nem akart volna üres kézzel beállítani a hivalkodás és a kivagyiság helyszínére, amit csak kis házamnak nevezett a nő. Végül abban egyeztek meg, hogy egy vegyes csokrot csináltatnak és vesznek egy közepesen drága vörösbort. A gyerekhez majd áthívják az anyját, aki bár gyakran elfoglalt, sose mond nemet, ha Liliről volt szó. A kicsi kettő múlt és bár nagyon anyás volt, elvolt a nagymamával is néhanapján. A csokor gyönyörűre és kissé nagyobbra sikeredett, mint ami elegáns lett volna, de Mariann úgy vélte, legalább nem szégyenkeznek, hogy pár szállal érkeznek. A bor viszont messze jobb volt az átlagnál.
Buda, a kellemes, árnyas úgy fogadta őket, mint régi ismerősöket, pedig már évek óta nem jártak át, Pesten voltak otthon. Mariann olykor még kóricált a Várban, de a gyerek születése után már nagyon ritkán volt rá alkalma.
Az augusztusi este pazarnak ígérkezett, és már attól boldog volt, hogy belefért a szülés előtti fekete ruhájába, ami bár feszült rajta, de nem mutatott rosszul. Lilike se vette rossz néven, hogy a mamával kell maradnia, így amikor elindultak, nagy levegőt vett, és eldöntötte, jól fogja érezni magát. Nem fog irigykedni és kritizálni semmit azért, mert nekik nem jutott olyan palotára, ami a szeme elé tárult, miután kinyílt a kert, vagy mondhatnánk park kovácsoltvas kapuja. A bejárat mellett legalább tíz kocsi sorakozott, és nagyobb volt a parkoló, mint egy társasház. Úristen, mi lehet bent, gondolta rémülten, és már bánta, hogy az alacsonyabb sarkú szandálját vette fel, aminek a sarkán volt egy vágás. A másikba épp csak belelépett, már tudta, hogy nem fogja kibírni benne órákon át. Maradt a viseltes-kényelmes. Egy pillantást vetett a férjére, és látta rajta is, hogy feszült, de mosolyogni próbál. A szörnyeteg nő miatt van, fintorodott el. Mondta, hogy ne jöjjenek el, neki nem hiányzott a parti, de Ervin állította, hogy hátránya származik belőle, ha otthon maradnak. Ugyan miféle, vetette fel neki, de azt a választ kapta, hogy jobb, ha nem részletezi. Egy fakír lakik benne, morfondírozott tovább. Mindent a munkáért, még akkor is, ha jól fizet? Úgy látszott, a férje ezt vallotta. Már a ruhája is zavarta, és az a kis öröm is elszállt belőle, amit akkor érzett, amikor a cipzár összezárult az oldalán.
Az apró kavicsok nem tettek jót szandáljának, de nem nézett a lábára, inkább az előtér pazar berendezését vizslatta, amikor megjelent Adrienn. Szép, barna nő volt, elsőre nem tűnt gonosznak vagy törtetőnek. Vakítóan fehér fogait azonnal megirigyelte.
– Gyertek csak bátran! – mondta. – Már vagyunk páran.
– Ezt neked hoztuk! – szólalt meg Ervin és átnyújtotta az ajándékot, amit a nő átvett, elmosolyodott és máris tovább adott egy mellette álló alkalmazottnak.
– Gyönyörű! – mondta minden lelkesedés nélkül. És drága, gondolta Mariann, amikor hirtelen megcsörrent a telefonja. Anyja hívta, és kérte, hogy küldje el megint neki azt a videót, amiben megmutatja valaki, hogyan kell összeraknia Lili egyik játékát.
Mariann mielőtt azt válaszolta volna, hogy kikereshetné a YouTube-on, lemerült. Ervinhez hajolt és halkan elkérte a telefonját. A férfi kedvesen felé nyújtotta, majd tovább csevegett a házigazdával. Ahogy megkapta, azonnal észrevette, hogy a készülék csatlakozott a ház wifijére. Ez meg hogy lehet, hiszen Ervin sose járt még itt, ezt mondta neki és ez nyilvánvaló is volt. Mielőtt mélyebben elgondolkodhatott volna, megjelent az idős házigazda, és beterelte az érkezőket a kertbe. Alkonyodott. A fények táncot jártak a bokrok mögött és a hely még varázslatosabbnak tűnt, mint amilyen nappal lehetett. Az asszony gyorsan elküldte a videót, váltott pár szót az anyjával, és visszaadta a telefont. A wifi azonban nem hagyta nyugodni. Más magyarázata nem lehetett a dolognak, csak az, hogy a férje már járt itt, az is lehet, hogy többször is, mert szüksége volt netre.
Az este unalmas és lélektelen volt, de lehet, hogy csak Mariann érezte így, ezért annyit evett, hogy a ruhája majd szétpattant rajta. Figyelte Ervint, aki sok emberrel beszélgetett, olykor a házigazdákkal is váltott pár szót, de semmi feltűnő nem volt a viselkedésében. Senki meg nem mondta volna, hogy köze van Adriennhez, de ő érezte. Úgy, ahogy egy nő megérzi az ilyesmit. Érdekes, hogy a nők ilyesmit hoznak magukkal ebbe a világba, gondolta keserűen.
Napokkal később a férje szólt, hogy később ér haza, és ő nem bírta ki, hogy ne lesse meg. Kocsija ott állt a munkahelye előtt, úgy tűnt igazat mond. Egy héttel később ugyanez lejátszódott, és megint odabuszozott meglesni. A zöld Skoda most se hiányzott a parkolóból. Fellélegzett. Lehet, hogy ostoba véletlen volt mégiscsak az a wifi, kérdezte magától dühösen, és amikor szállt volna vissza a buszra, még egy utolsó pillantást vetett a parkolóra. Akkor érkezett meg egy feltűnő piros Audi, amelyből ketten szálltak ki. Adrienn és Ervin. A férje vezető oldal felől. Amikor elindultak az épület felé, a férfi megsimogatta a nő hátát, akinek bőre kiviláglott a könnyű nyári ruha alól. A nő rámosolygott, és hozzábújt. Ennyi volt.
Két teljes napot bírt ki hallgatásban. Negyvennyolc órát szenvedett végig, mire férje elé mert állni. Ervin jó férjhez illően tagadott, majd alig egy órás faggatás után bevallotta, hogy valóban viszonya van a főnökével hónapok óta. Sajnálkozott, de csak szóban, a szemében nem volt megbánás. Mariann beadta a válókeresetet, és a válás okának egy dolgot jelölt meg: wifi kód. Ennyit írt bele, majd elküldte.
Ekkor a véletlen kacsintott egyet akárhol is volt, és jelezte, hogy mindig szándékosan van jelen, bárkit bármit is hisz.
Kép forrása: Pinterest
